lunes, 27 de junio de 2011

GAZPACHO II.

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

GAZPACHO DE MELÓN CON MENTA Y LIMÓN



De mi lista de gazpachos hoy os presento el de melón con menta y limón. Es una refrescante y sabrosa receta de verano. Quizás os sorprenda que existan gazpachos de fruta, pero sí los hay y más de uno. En realidad la denominación de gazpacho es considerado un hiperónimo con el que se designa cualquier tipo de sopa o majado (machacado) elaborado con pan, aceite, vinagre y sal. Si se le añade pan al gazpacho o no depende principalmente de los ingredientes con los que se hace, o si el gazpacho se va a tomar como bebida refrescante o plato más sustancioso. Pero podemos prescindir del pan también si simplemente queremos una versión más ligera. Mentiría si dijese que el gazpacho de melón es mi favorito ya que me gustan todos muchísimo. Mi favorito es siempre, el que está en la nevera.
Lo sorprendente de esta receta es que no se parece en nada a otras sopas frías de melón que incluyen yogures o pepino. Los limones y la menta se fusionan con el melón y el resultado es un sabor realmente diferente y delicioso. Prepararlo es la cosa más fácil, sencilla y rápida del mundo, así que manos a la obra.

Ingredientes (para 4 personas):

• un melón de unos 2 kg
• el zumo de 2 limones
• un ramillete de menta fresca (el sabor se difumina muy bien con el resto de los ingredientes sin destacar demasiado pero se puede hacer con menos cantidad)
• 100 ml de aceite de oliva virgen extra
• una pizca de sal y pimienta

Simplemente tenemos que pelar y despepitar el melón y batirlo junto a los otros ingredientes en una batidora pasándolo después por un chino o colador. No hace falta añadirle agua ya que queda con una textura cremosa muy agradable de beber o comer con cuchara.
Lo podemos servir en copas si tenemos una comida especial o invitados porque luce mucho más que en un cuenco o plato. Para decorar unas hojas de menta, unas gotas de tabasco o unas semillitas de sésamo tostadas. Yo lo decoré con menta y unos pinchitos de jamón ibérico. Bien frío es una delicia.


GAZPACHO II.

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

CITROMOS-MENTÁS SÁRGADINNYE GAZPACHO



A gazpacho-k széles skálájából a következő recept a sárgadinnye gazpacho. Lehet, hogy kicsit meglepő hogy gyümölcsös gazpacho is létezik, de van sőt, nem is egy. Igazából a gazpacho elnevezés egy összefoglaló név, ami megillet minden olyan pépesített zöldségből vagy gyümölcsből álló „levest” melynek alap összetevői közt megtalálható a kenyér, az olívaolaj, az ecet és a só. A kenyér kihagyása vagy hozzátétele elsősorban függ a többi hozzávalótól, illetve attól, hogy a gazpachot frissítő italként vagy laktatóbb fogásként akarjuk kínálni. Az már személyes kérdés, hogyha azért hagyjuk ki, mert egy kalóriaszegényebb verzióra vágyunk.
Közhely lenne azt írni, hogy a sárgadinnye gazpacho a kedvencem, mert mindet imádom és mindig épp az a kedvencem, amelyik a hűtőben van.
Ezt a gazpachot elkészíteni a világ legkönnyebb, legegyszerűbb és leggyorsabb dolga. Viszont nem mindegy, hogy milyen fajta dinnyéből készül. Megtaláltam a neten a gália és a cantaloupe fajtát, de nem tudom, hogy hogyan hívják otthon azt, amit mi csak varangyos bőrűnek nevezünk (latinul: cucumis melo) és amiből ez a gazpacho készül. Ide teszem a képét (ha valaki tudja mi a neve magyarul, írja meg):


Ez egy nagyon lágy, nem tolakodó ízű dinnye és nélkülözi azt a sárgadinnyére oly jellemző karakteresen erős illatot. Nyáron - míg a szezonja tart - Spanyolországban igazi csemegének számít a sárgadinnye serrano vagy ibériai sonkával. Hihetetlen milyen tökéletesen kiegészíti egymást ez a két íz.
De rátérnék a receptre, mert már nagyokat nyeldesek.

Hozzávalók (4 személyre):

• egy kb. 2 kg-os sárgadinnye
• 2 citrom leve
• egy kis csokor menta
• 1 dl extra szűz olívaolaj
• csipet só és két tekerésnyi őrölt bors

A dinnyét félbevágjuk, kimagozzuk, meghámozzuk, feldaraboljuk. Hozzáadjuk a citromlevet, az olívaolajat és a mentaleveleket - ne tegyük bele egyszerre az összes mentát, inkább kóstolgassuk és állítsuk be az ízét saját ízlésünknek megfelelően - majd a turmixgép poharában pépesítjük. Pépesítés után átszűrjük. Egy csipet sóval és egy kevés frissen őrölt borssal ízesítjük. Nem kell hígítani semmivel, mert egy kellemesen krémes állagú italt kapunk. Lehet díszíteni mentalevelekkel, esetleg néhány csepp tabasco szósszal vagy frissen pirított szezámmaggal. Én természetesen a kedvencemmel, miniatűr ibériai-sonka falatkákkal tálaltam. Jégbehűtve isteni!








FRESAS CARAMELIZADAS CON MUS DE REQUESÓN

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Antes de que se termine definitivamente la temporada de fresas (buenas) os doy una receta interesante que vi en el blog húngaro "Chili & Vanília". Por un lado porque es deliciosa y por otro porque para prepararla no se necesitan fresas bonitas (ni para decorar) se puede hacer de esas fresitas que nos quedan en la nevera y ya nadie las quiere.
Me gustan estos postres tipo “plato único” porque te lo tomas y ya está. Tienes el paladar satisfecho. Sin embargo si una prepara algún bizcocho relleno de crema u otro tipo de dulce de más cantidad, empieza el desmadre. El ir y venir a la cocina es constante que no para hasta que quede una miga o hasta que se termine la última gota. Nunca pude entender esto. ¿Cómo no se puede quedar una satisfecha con un trozo... o dos? Sino se genera una especie de dependencia como si se tratara de alguna droga. Aunque nunca conocí este tipo de dependencias pero deben ser parecidas. O no. Bueno, es igual.
Por lo tanto en estos casos o debo reducir la cantidad de ingredientes a la cuarta parte - como consecuencia el resultado final nunca es el mismo (que me lo explique alguien ¿por qué?) - o tengo que ir regalándolo a amigos, vecinos, si no quiero cambiar el vestuario entero, la puerta, etc.
Pero volvamos a nuestro postre de fresas que será éxito seguro... ya veréis.


Ingredientes (para 2 personas):
• 250 g de fresas (la cantidad es antes de limpiar)
• 40 g de azúcar moreno
• 2 cucharas soperas de zumo de limón
• 2 cucharas soperas de licor de naranja (p.ej. Grand Marnier)
• media vaina de vainilla

Ingredientes (para el mus):
• 150 g de requesón cremoso (tipo ricotta)
• 150 ml de nata para montar
• 2 cucharas soperas de zumo de limón
• 2 cucharas soperas de miel
• media vaina de vainilla

Modo de preparación:

Para el mus de requesón primero pasamos el requesón por el chino o por un colador y lo mezclamos con la miel, el zumo de limón y la raspadura de vainilla. Yo lo mezclé con una batidora eléctrica y luego le añadí la nata. (¡Pero con la nata ya no se bate!) Es importante que esté libre de grumos ya que lo vamos a echar en el sifón de nata, al que no conviene taponar. O sea, cuando la tengamos sin grumos, echamos todo al sifón, cerramos, le metemos un cartucho, agitamos bien y lo metemos a la nevera (aunque se puede utilizar inmediatamente).

Lavamos las fresas, las secamos, les quitamos el rabillo y las troceamos. Ponemos el azúcar en un cacharro al fuego y lo calentamos hasta que se caramelice (sin tocarlo con ninguna cuchara). Cuando tenga un color de ámbar oscuro echamos la mitad de las fresas y las dos cucharas de zumo de limón. En unos instantes las fresas sueltan caldo. Entonces las removemos un poco y añadimos la raspadura de vainilla y el licor de naranja. Apartamos del fuego. Las fresas no hay que cocerlas, deben mantener algo de frescura, así seguirán soltando jugo. Las restantes las incorporaremos justo antes de servir.

En el momento de servir echamos el mus encima de la compota de fresas y lo espolvoreamos con pistachos partidos y migas de galleta salada. El dulce con el salado hace un contraste interesante. Se puede servir en cuencos o copas a gusto de cada uno. ¡A disfrutar!


domingo, 26 de junio de 2011

KARAMELLIZÁLT EPER TÚRÓHABBAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Mielőtt végképp lejárna az eperszezon, idebiggyesztek nektek még egy epres receptet, amit "Chili & Vanília" blogján láttam. Egyrészt mert nagyon finom, másrészt pedig azért, mert akármilyen csúnyácska kis eprekből meg lehet csinálni, nem kellenek szép eperszemek hozzá, még a díszítéshez sem. Vagyis az utója, ami mindig megmarad, tökéletes ehhez a desszerthez. Lám-lám, itt is bebizonyosodik, hogy utolsókból is lehetnek elsők!
Azért szeretem az effajta „egytálétel” desszerteket, mert ezt megeszi az ember és annyi. Kielégült az édességvágy. Ha viszont tepsis sütit vagy más nagyobb mennyiségű édességet készít az ember lánya, akkor addig jár rá, amíg az utolsó morzsát is meg nem ette. Ezt sosem bírtam megérteni. Miért nem lehet megelégedni eggyel… vagy max. kettővel? Valamiféle függőség alakul ki, mintha drogra járna rá az ember. Bár azt a fajta függőséget nem ismerem, de gondolom, valami ilyesmi lehet. Vagy nem. Mindegy.
Szóval vagy le kell redukálnom olyankor a hozzávalókat a negyedére - amiből kifolyólag sosem lesz ugyanaz a végeredmény (ezt magyarázza meg nekem valaki miért) - vagy el kell „ajándékoznom” a barátok, szomszédok között ha nem akarok teljes ruhatárat, ajtót, egyebeket cserélni.
De kanyarodjunk vissza az epres desszerthez, amivel meglátjátok… biztos a siker.



Hozzávalók (2 személyre):
• 25 dkg eper (tisztítás előtt)
• 4 dkg nádcukor
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál narancslikőr (pl. Grand Marnier)
• fél rúd vanília

Hozzávalók (a túróhabhoz):
• 15 dkg krémes túró
• 1,5 dl tejszín
• 2 evőkanál citromlé
• 2 evőkanál méz
• fél rúd vanília

Elkészítési mód:

A túróhabhoz krumplinyomón átnyomjuk vagy szitán áttörjük a túrót és csomómentesre keverjük a mézzel, a citromlével és a vaníliarúd felének kikapart magjaival. Én kézi robotgéppel dolgoztam ki teljesen simára és a tejszínt csak utána adtam hozzá. (De a tejszínnel már nem turmixoljuk!) Az abszolút csomómentesség azért fontos, mert habszifonba töltjük és jó, ha nem tömítjük el azt. Szóval ezután beletöltjük a szifonba, adunk hozzá egy patront, felrázzuk és hűtőbe tesszük (de akár azonnal is használható).

Az epret megmossuk, megszárítjuk, eltávolítjuk a szárát és felkockázzuk. A cukrot egy kisebb edényben kevergetés nélkül (!) addig melegítjük amíg karamellizálódik. Amikor kész a karamell, rádobjuk az eper felét és azonnal hozzáadjuk a két evőkanálnyi citromlevet. Az eper néhány másodperc múlva levet fog ereszteni. Ekkor egy kicsit átforgatjuk, majd hozzáadjuk a másik fél rúd vanília kikapart magjait és a narancslikőrt. Le is vehetjük a tűzről, mert az epret nem kell megfőzni. Kell hogy maradjon tartása, ilyenkor még további levet ereszt. A felkockázott eper másik felét közvetlenül tálalás előtt keverjük hozzá.

Tálaláskor a karamellizált eperkompótra tegyünk egy-két (kanállal formázott) túróhabgaluskát vagy fújjunk direkt a habszifonból kis halmot rá. Megszórhatjuk durvára vágott pisztáciával és sós kekszmorzsával. A sós érdekes kontrasztot alkot az édessel. Kínálhatjuk kis tálkákban vagy kelyhekben, ahogy tetszik.
Kezdődhet az élvezet!


CUANDO UNA COMPRA DEMASIADO... III.

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Como todavía está durando mi particular temporada de pimientos asados os voy a contentar con otra receta. La verdad es, que mientras estaba buscando y rebuscando recetas para darle salida a la cantidad de pimientos que asé, encontré tantas, que me temo que no hay materia suficiente para llevarlas a cabo todas... jajaja. Pero me voy a frenar y no voy a asar otra tanda, os lo prometo. (¡De momento!) La receta de hoy también es una ensalada - traté de elegir recetas de platos fríos - porque en 35 grados ni al perro le apetece comer caliente. Pero a pesar de ser una ensalada se puede tomar perfectamente como plato único porque es muy completa. Lleva legumbres, pescado y verduras, todo esto aderezado con una vinagreta más que interesante. A mí me gustó mucho, espero que a vosotros también.


ENSALADA DE LENTEJAS AL ENELDO CON SALMÓN Y PIMIENTOS ASADOS



Ingredientes (para 4 personas):

• 300 g de lentejas cocidas (yo utilicé de bote)
• 200 g de salmón fresco (un filete hermoso)
• 1 cebollino fino con la parte verde
• medio manojo de eneldo fresco
• sal pimienta

Ingredientes para la vinagreta:

• medio pimiento verde picante
• un puñado de perejil fresco
• medio manojo de eneldo fresco
• 1-2 dientes de ajo (a gusto de cada uno)
• una cucharada de mostaza de Dijon
• el zumo de un limón
• aceite de oliva virgen extra

Modo de preparación:

Hacemos el filete de salmón a la plancha o en el horno (10-15 min.). Mientras, preparamos la vinagreta: ponemos todos los ingredientes al vaso de la batidora excepto el aceite y los trituramos. Echamos aceite a poquitos y seguimos batiendo hasta conseguir la cantidad de vinagreta que necesitamos para aderezar bien la ensalada. Enjuagamos las lentejas, las escurrimos bien y las ponemos en una ensaladera. Regamos con la vinagreta, echamos los pimientos asados, el eneldo picadito, sal, pimienta recién molida y mezclamos. (Según la receta se echa también cebolleta troceada, pero yo prescindí de ella para no enmascarar el sabor del eneldo. Es cuestión de gustos.) Dejamos reposar media hora para que se mezclen bien los sabores. Antes de servir incorporamos el salmón troceado (frío) y echamos un poco más de zumo de limón. Listo. ¡Qué aproveche!


AMIKOR AZ EMBER LÁNYA TÚLVÁSÁROLJA MAGÁT... III.

Esta receta se pude ver en castellano aquí.

Mivel még javában tombol az én sajátságos (sült) paprika szezonom újabb recepttel örvendeztetlek meg benneteket. Az igazság az, hogy a lázas receptkeresés közben - hogy ne rohadjon rám az anyag - annyi érdekesség akadt a kezembe, hogy félő... nincs annyi paprikám, hogy mindet elkészítsem… hahaha. De ígérem, lefékezem magam és nem sütök újabb adagot. (Legalábbis egyelőre.) 
A mai recept is egy saláta - igyekeztem olyan recepteket kiválasztani, ami nem meleg étel - ugyanis itt a 35 fokban a kutya se kíván meleget enni. Viszont annak ellenére, hogy salátáról van, szó abszolút megállja a helyét főételként, annyira komplett fogás. Van benne szénhidrát, fehérje, zöldség és mindez nyakon öntve egy különleges vinaigrette-tel. Nekem nagyon ízlett, remélem nektek is fog.


KAPROS LENCSESALÁTA LAZACCAL ÉS SÜLTPAPRIKÁVAL





Hozzávalók (4 személyre):

• 30 dkg főtt lencse (én üvegeset használtam)
• 20 dkg friss lazac (egy nem túl vékony szelet)
• 1 szál újhagyma (zöldjével együtt)
• fél csokor zsenge kapor
• só, bors

Hozzávalók a vinaigrette-hez:

• egy közepes nagyságú csípős zöldpaprika fele
• kis csokor petrezselyem
• fél csokor zsenge kapor
• 1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)
• 1 teáskanálnyi Dijon-i mustár
• 1 citrom leve
• extra szűz olívaolaj

Elkészítési mód:

A lazacszeletet sütőben vagy grillserpenyőn megsütjük (kb. 10-15 perc). Közben megcsináljuk a vinaigrette-et:  a hozzávalókat felaprítjuk, beletesszük a botmixer poharába (az olaj kivételével) és pépesre turmixoljuk. Miközben tovább mixeljük, apránként adagolunk hozzá annyi olívaolajat, amennyi vinaigrette-re szükségünk van ahhoz, hogy bőven meg tudjuk locsolni a salátát. A lencsét átöblítjük, jól lecsöpögtetjük és egy salátás tálba borítjuk. Hozzáadjuk a vinaigrette-et, a feldarabolt sültpaprikát, az apróra vágott kaprot, sózzuk-borsozzuk és összeforgatjuk. (A recept szerint a zöldjével felszeletelt újhagyma is most kerülne hozzá, de én ezt kihagytam, hogy a hagyma ne nyomja el a kapor ízét. Ezt mindenkinek az ízlésére bízom.) Kb. fél órát állni hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek, tálalás előtt hozzáadjuk a feldarabolt (kihűlt) lazacot, meglocsoljuk egy kevés citromlével és kész. Jó étvágyat!


jueves, 23 de junio de 2011

GAZPACHO I.

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A szieszta után a spanyolok másik nagy találmánya a gazpacho (ejtsd: gazpacsó). Aki nem kóstolta még, nem is tudja mit hagy ki az életéből. A nyári hőségben nincs üdítőbb, mint egy pohár jéghideg gazpacho. Ráadásul még tápláló is és tele van vitaminnal. Kell ennél több? Gondolom, ha nem is mindenki, de sokan ismerik ezt a mennyei „itókát”. A legelterjedtebb és legismertebb változata az andalúz gazpacho, de ezen kívül még számos variáns létezik és egyik finomabb mint a másik. A gazpacho alapjában véve egy paradicsom alapú hideg zöldségleves mely Andalúziából származik, de nincs két olyan település vagy étterem, ahol ugyanolyan ízűre sikerülne. A gazpacho összetevőinek arányát mindenki a saját szájíze szerint variálhatja. Az alaprecept, az „ős gazpacho” összetevői: paradicsom, paprika (zöld és piros), uborka, hagyma, fokhagyma, (áztatott) kenyérbél, só, fehérbor ecet, olívaolaj és víz. A víz mennyiségétől függően készíthető sűrűbbre (ilyenkor tálkából eszik kanállal), vagy hígabbra, amit pohárból hűsítőként fogyasztanak. Ízlés kérdése az is, hogy valaki tesz-e bele kenyeret vagy sem. Ha áztatott kenyérbél is kerül bele, akkor értelemszerűen kalóriadúsabb és laktatóbb. Általában előételként fogyasztják, de egytálételként is megállja a helyét. Ilyenkor „feltétként” jár mellé paradicsom, zöldpaprika, uborka, hagyma, mindez nagyon-nagyon apróra vágva és pirított kenyérkockák. Ez így valóban egy nagyon laktató változat, én már kóstoltam. Viszont én személy szerint jobban szeretem a „light-osabb” verziót kenyér nélkül, így azonban nem kell vízzel hígítani.
Gondoltam, hogy néhány poszton keresztül bevezetlek benneteket a gazpacho-k világába, és ha nem is az összes létezőt, de legalább azokat megismerhetitek, amiket én már készítettem.
Aztán lehet próbálkozni… megéri.


ANDALÚZ GAZPACHO (light version)

Hozzávalók:

• 8 db paradicsom
• 1-1 piros és zöld kisebb kalifornia paprika
• 2 közepes uborka
• 1 közepes hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• fehérbor ecet
• só
• extra szűz olívaolaj


Jól megmossuk a zöldségeket (az uborkát meghámozzuk, a paprikát kicsumázzuk és kivágjuk a vastag ereket) és egy nagyobb tálba darabolunk mindent. Egy turmixgép poharában, több részletben (nem fér bele egyszerre) jól leturmixoljuk a zöldségeket. Az utolsó adagnál (vagy akármelyiknél) hozzáadunk minimum 1 dl olívaolajat és egy kevés borecetet, majd azzal együtt turmixoljuk. Ez azért fontos, mert ha az olajat a végén öntjük hozzá, az értelemszerűen nem fog elegyedni a gazpacho-val, hanem a tetején fog úszni. Mikor készen vagyunk a turmixolással, az egészet egy sűrű szűrőn átpasszírozzuk, így a paradicsom -és paprikahéjtól megtisztítjuk. Ezután ízlés szerint sózzuk a gazpacho-t és ha kell, teszünk bele még egy kevés borecetet. Ezt mindenki ízlésére bízom. (Olajat ilyenkor már nem teszünk bele!) Ha esetleg túl sűrűnek találjuk, önthetünk hozzá egy kevés vizet, de ne hígítsuk fel túlságosan. Hűtve fogyasztjuk!



Díszítésként bazsalikomos olívaolajat csepegtettem a tetejére. (A friss bazsalikomot fűszermozsárban pépesítjük, olívaolajjal kidolgozzuk, leszűrjük.)

GAZPACHO I.

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Después de la siesta el mejor invento de los españoles es el gazpacho. Es mi opinión personal. Creo que quién no ha probado aún el gazpacho no sabe lo que se ha perdido. En los calores de verano no hay cosa más refrescante que un vaso de gazpacho bien frío. Bueno,... y un chapuzón en el mar. El gazpacho encima alimenta y está lleno de vitaminas. ¿Se puede pedir más? Supongo que si no todo el mundo pero mucha gente conoce este manjar - en España por supuesto - en el extranjero también. Yo digo que deberían de declararlo “bebida nacional”... si no lo han hecho ya. Aunque la variante más conocida es el gazpacho andaluz, existen muchas otras variedades todas ellas ricas sin duda. En realidad el gazpacho es una sopa fría de hortalizas que se basa principalmente en el tomate. Es originario de Andalucía pero no hay dos pueblos o dos restaurantes donde el gazpacho tenga exactamente el mismo sabor. La proporción de los ingredientes es variable a gusto de cada uno. La receta base se compone de los siguientes ingredientes: tomate, pimiento, pepino, cebolla, ajo, miga de pan mojado, sal, vinagre, aceite de oliva y agua. Dependiendo de la cantidad de agua se puede hacer un gazpacho más o menos espeso. Cuando es más espeso se toma de un tazón o bol con cuchara y si es menos espeso se bebe de vaso como bebida refrescante. También es gusto de cada persona si le echa pan o no. Evidentemente si lleva miga de pan es más calórico y llena más. Generalmente se suele tomar como primer plato pero si se hace un poco más espeso y se acompaña de los característicos tropezones: tomate, pimiento, pepino, cebolla (todo esto muy picado) y picatostes, entonces rinde como plato principal. Esta variedad es bastante sustanciosa, la he probado yo. Personalmente me gusta más la versión sin pan porque es más ligera.
Pensé que a través de varios post os guiaré por el mundo de los gazpachos, y así podéis conocer si no todas las variantes, pero al menos las que he hecho yo.
Luego podéis ir probando... merece la pena.


GAZPACHO ANDALUZ  (versión ligera) 

Ingredientes:

• 8 tomates
• un pimiento verde y uno rojo
• 2 pepinos medianos
• 1 cebolla mediana
• 2-3 dientes de ajo
• vinagre de vino blanco
• sal
• aceite de oliva virgen extra


Lavamos bien todas las hortalizas (pelamos los pepinos, despepitamos los pimientos y les quitamos las venas blancas) y las troceamos. Las batimos en una batidora potente en varias tandas (porque no caben a la vez). A la última tanda (o a la que queremos) añadimos un poco de vinagre y un buen chorro (min. 100 ml) de aceite de oliva y lo batimos todo junto. Esto es importante porque si el aceite se vierte sobre el gazpacho al final, no se emulsionará sino se quedará en la superficie. Cuando está todo batido lo pasamos por un colador, evitando así las pieles del tomate y pimiento. Echamos sal y un poco más de vinagre si fuera necesario. (¡Aceite ahora ya no se le echa!) Si vemos que está muy espeso añadimos un poco de agua pero no se debe diluir demasiado. ¡Lo tomamos bien frío!


Para decorar le puse unas gotas de aceite de albahaca. (Machacamos la albahaca fresca en el mortero, echamos aceite de oliva, lo trabajamos bien y colamos.)

CUANDO UNA COMPRA DEMASIADO... II.

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

ENSALADA DE PECHUGA DE POLLO Y PIMIENTOS ASADOS

El sábado a parte de comprar pimientos (entre otras cosas) también entré a la librería a echar un vistazo y como no, compré algunos libritos. Porque de libros una nunca tiene suficiente (últimamente sobre todo de los de cocina) igual que de cacharros de cocina. Ya hay tanta mierda... perdón, quería decir tanto cacharro en la cocina que es difícil moverse (y sobre todo encontrar algo), pero una que intenta estar a la última en esto lo de la gastronomía siempre descubre algo nuevo lo que es imprescindible comprar porque es muy mono, porque es útil (¿?) y lo más importante, porque de eso todavía no tengo. Bueno, a lo que voy. El domingo por la mañana mientras estaba hojeando mis nuevas adquisiciones, encontré no una sino varias recetas que llevaban entre sus ingredientes pimientos asados. Que me diga alguien que se trata de mera coincidencia... no lo creo. Eso fue cosa de destino que me dirigió hacía la librería después de comprar la pasada de pimientos. Pero sea como fuere, me puse muy contenta porque encima tenía todos los ingredientes en casa que necesitaba para la receta elegida. Así que me puse manos a la obra y preparé un almuerzo ligero, que con estos calores es lo que apetece.


Ingredientes (2 personas):

• 1 pechuga de pollo entera
• pimientos asados (la cantidad, según gusto)
• 2 cogollos de lechuga
• medio puñado de piñones
• un manojito de albahaca fresca
• vinagre envejecido de Jerez
• sal, pimienta
• aceite de oliva virgen extra

Le quitamos la piel a la pechuga (si la lleva), la cortamos por la mitad y le quitamos el hueso. Salpimentamos, la untamos con un poco de aceite y la asamos en el horno. Primero la tapamos con papel Albal y sólo la destapamos al final para poner un poco el grill, para que no se le forme una costra dura. Cuando esté lista, la dejamos enfriar. Mientras, picamos la albahaca y la machacamos en el mortero con una pizca de sal, hasta que quede como un puré. Echamos un poco de vinagre de Jerez, mezclamos bien y vamos echando aceite de oliva a poquitos hasta alcanzar la cantidad deseada de vinagreta. Luego deshojamos los cogollos, lavamos hoja por hoja y las secamos en la centrifugadora de lechugas. A parte tostamos un poco los piñones. Ya sólo nos queda montar la ensalada en una fuente, poniendo primero alrededor las hojas más grandes y el resto cortado en el centro. Salamos un poco. Luego ponemos los pimientos asados (que ya estaban aliñados previamente) y la pechuga de pollo fileteada. Finalmente echamos los piñones y aderezamos con la vinagreta de albahaca. Acompañada de una copa de vino blanco bien frío... está deliciosa. ¡Que aproveche!




AMIKOR AZ EMBER LÁNYA TÚLVÁSÁROLJA MAGÁT... II.

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Szombaton a nagy paprikavásárláson kívül a könyvesboltba is benéztem és vettem néhány érdekességet. Mert ugye (szakács) könyvből sosem elég, ugyanúgy, mint konyhai ketyerékből. Igaz, hogy a sok szartól… akarom mondani kütyütől lassan már mozdulni sem lehet a konyhában, de az ember lánya mindig meglát valamit, amit feltétlenül meg kell venni, mert szép, mert hasznos (?) és ami a legfontosabb, mert olyan még nincs. Szóval vasárnap délelőtt éppen az új szerzeményeimet lapozgattam, amikor is rábukkantam nem egy, de több olyan receptre is, aminek az egyik összetevője a sültpaprika. Merje nekem valaki azt mondani, hogy ez a véletlen műve… Ebben benne volt a sors keze is, az tuti! Mindenesetre akárki vagy akármi is irányította a láthatatlan szálakat, nagyon örültem neki, mert ráadásul a kinézett kajához minden hozzávaló megvolt itthon. Úgyhogy nekiláttam a könnyű kis ebédnek, mert 30 fokon felül nem is igen kíván a szervezet ennél nehezebb ételt.


SALÁTA CSIRKEMELLEL ÉS SÜLTPAPRIKÁVAL


Hozzávalók (2 személyre):

• 1 egész csirkemell
• sültpaprika (ízlés szerinti mennyiség)
• 2 kisebb fej szív saláta
• félmaroknyi fenyőmag
• egy kis csokor bazsalikom
• Jerez-i érlelt borecet (ha nincs, jó a vörösbor ecet)
• só, bors
• extra szűz olívaolaj

A csirkemellet, ha szükséges lebőrözzük, hosszában félbevágjuk, és kicsontozzuk. Bedörzsöljük sóval, borssal, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal és sütőben megsütjük. Takarjuk le fóliával és csak a végén grillezzük egy kicsit, hogy ne képződjön rajta túl kemény kéreg. Ha kész, hagyjuk hűlni. Közben felaprítjuk a bazsalikomot és egy csipet sóval fűszermozsárban pépesítjük. Hozzáadunk egy kevés érlelt borecetet, összedolgozzuk és apránként olívaolajat adagolunk hozzá, amíg el nem érjük a kívánt mennyiségű vinaigrette-et. Ezután leveleire szedjük a salátafejeket, folyó víz alatt megmossuk és salátacentrifugában megszárítjuk. Végül enyhén megpirítjuk a fenyőmagot. Körberakunk egy tálat nagyobb salátalevelekkel, a többit pedig összedaraboljuk és a közepére szórjuk. Picit megsózzuk. Rárakjuk a sültpaprikát (ez ugye már be volt ízesítve fokhagymával és sóval) és erre kerül a felszeletelt csirkemell. Végül megszórjuk az egészet pirított fenyőmaggal és meglocsoljuk a vinaigrette-tel.
Egy pohár hűs fehérborral...isteni. Jó étvágyat!

 

martes, 21 de junio de 2011

CUANDO UNA COMPRA DEMASIADO... I.

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

El sábado pasado cuando fui a hacer la compra me topé en el súper con una montaña de pimientos california rojos. Eran tan bonitos que no me pude resistir y compré... demasiado. Los pimientos crudos no son mis favoritos, sin embargo asados me encantan, así que no cabía duda como iban a terminar. Los asé como de costumbre, los pelé y despepité. Después de trocearlos (suelo cortarlos en tiras) les eché sal, ajo prensado y aceite de oliva virgen extra. Cuando terminé con todo esto, me quedé mirando el bol y me pregunté: y...¿qué voy a hacer yo con tanto pimiento asado? Porque por mucho que me gusten no iba a estar comiendo todo el santo día pimientos asados. Aún así me habrían durado varios días. Así que pensando-pensando se me ocurrió la primera receta el mismo sábado.
La historia continuará...


MEDALLONES DE SOLOMILLO DE CERDO CON SALSA DE CHAMPIÑONES Y PIMIENTOS ASADOS




Rara vez como carne de cerdo pero cuando me apetece suelo comprar solomillo de cerdo ibérico. Tiene un sabor muy diferente al del cerdo normal y corriente, sin duda es mucho mejor con clase.
Así que el punto de partida fue el solomillo. Mejor dicho el punto de partida fueron los pimientos asados seguidos por el solomillo. A continuación venían unos champiñones fresquísimos y nata para cocinar. Y en este punto paré de pensar y puse manos a la obra.

Ingredientes (para 4 personas):

• 1 solomillo de cerdo ibérico de unos 600 g
• 500 g de champiñones
• aprox. 100-150 g de pimientos asados
• 200 ml de nata para cocinar
• 3-4 dientes de ajo
• sal, pimienta
• aceite de oliva




Modo de preparación:

Si el solomillo es muy grasiento (lo que es muy probable si es ibérico) lo limpiamos un poco de grasa, pero no conviene “pelarlo” del todo ya que pierde su sabor característico. Dicho de otro modo... lo fastidiamos. Ni hay que decir que la carne NO SE LAVA. Después de limpiarlo un poco de grasas, cortamos al solomillo en medallones de 1,5 cm de grosor. Pelamos y cortamos los ajos y los ponemos a freír en aceite de oliva. Cuando los ajitos empiezan a “bailar” incorporamos la carne salpimentada. Freímos todo junto unos 5-10 minutos, no más. Apartamos y sacamos la carne y los ajos a un plato. Reservamos. Lavamos los champiñones, les cortamos la parte fea del tronco y los cortamos en dos, los más grandes en cuartos. Los echamos al aceite que quedó después de freír la carne y los ponemos al fuego. Echamos un poco de pimienta recién molida pero no salamos. Cuando los champiñones se quedan sin líquido incorporamos el pimiento asado, le damos unas vueltas y echamos un poco de nata.



Mejor echar la nata a poquitos, así cada cual hace la cantidad de salsa que quiere. ¡No hay que espesar la salsa con nada! Dejamos hervir un poco e incorporamos la carne y los ajitos fritos. Ahora probamos como está de sal. Hay que tener en cuenta que los pimientos y la carne ya estaban previamente salados. Esperamos a que vuelva a hervir y apartamos. Listo. El pimiento asado le da un sabor exquisito a la salsa. Para acompañar freímos unas patatas paja y... ¡a mojar!



AMIKOR AZ EMBER LÁNYA TÚLVÁSÁROLJA MAGÁT… I.

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A (múlt) szombati bevásárláskor szembetaláltam magam egy kalifornia-paprika heggyel. Annyira szépek voltak a paprikák, hogy nem tudtam ellenállni. Jól bevásároltam. Nem nagyon ugrálok a nyers kalifornia paprikáért, sütve viszont imádom, így nem volt kétséges hogy fogja végezni. A szokásos módon megsütöttem, meghámoztam, kimagoztam. Feldaraboltam (csíkokra szoktam vágni), só, fokhagyma, olívaolaj, összekever és kész. Aztán dolgom végeztével ránéztem a tálra és megkérdeztem magamtól: és most mit fogok kezdeni ennyi sültpaprikával? Mert akármennyire szeretem, nem ehetek reggeltől estig sültpaprikát. Így gyorsan gondolkodni kezdtem és az első recept megszületett még azon melegében szombaton. A sorozat folytatódik…


SERTÉS SZŰZPECSENYE GOMBÁS-SÜLTPAPRIKÁS TEJSZÍNES MÁRTÁSSAL




Nagyon ritkán eszem disznóhúst, de ha néhanapján megkívánom, szűzpecsenyét szoktam venni, azt is ibériai sertésből, ami kb. a magyar mangalicával egyenlő, legalábbis egyazon gyökérről erednek. Teljesen más az íze mint a sima mezei sertéshúsnak, sőt, kétségkívül klasszisokkal veri azt.
Szóval kiindulási pontnak volt egy szűzpecsenyém. Jobban mondva a kiindulási pont sültpaprika volt, ehhez jött a pecsenye. Folytatásként volt még friss csiperkegomba és tejszín. És ezen a ponton le is álltam a fejtöréssel, inkább munkához láttam.

Hozzávalók (4 személyre):

• 1 közepes méretű sertés szűzpecsenye (kb. 60 dkg-os lehetett)
• 50 dkg csiperkegomba
• kb. 10-15 dkg-nyi sültpaprika
• 2 dl főzőtejszín
• 3-4 gerezd fokhagyma
• só, bors
• olívaolaj


Elkészítési mód:

Ha túl zsíros a szűzpecsenye (ami mangalica esetében igen valószínű), aki akar, egy keveset levagdoshat a vastagabb zsírrétegekből, de nem érdemes (és nem is szabad!) „kopaszra” lepucolni, mert akkor elveszti karakterisztikus ízét. Magyarán… elcsesszük. Mondanom sem kell, hogy a húst nem mossuk! Mikor konyhakész kb. másfél cm vastag szeletekre vágjuk, ezt nevezik szaknyelven szűzérmének. Megtisztítjuk a fokhagymát, szeleteljük és egy serpenyőben olívaolajon pirítani kezdjük. Mielőtt még színt kapna, hozzáadjuk a sózott borsozott szűzérméket és együtt pirítjuk. A hús kb. 5-10 perc alatt kész van, nem szükséges cipőtalp keménységűre sütni. Félrehúzzuk és szűrőkanállal kiszedjük egy tányérra. Ha lehet, ne maradjon egy fokhagymadarab sem a visszamaradt zsiradékban. Megmossuk a gombát (nem hámozzuk!), levágjuk a tönk alsó részét és félbevágjuk a gombafejeket, amelyik egy kicsit nagyobb negyedeljük. A húsból visszamaradó olajra tesszük és egy-két tekerésnyi borsot teszünk rá. Nem sózzuk! Mikor elfőtt a lé amit a gomba engedett, hozzáadjuk a sültpaprikát, összepirítjuk és felöntjük tejszínnel.



Nem fontos egyszerre az egész tejszínt ráönteni, inkább adjunk még hozzá, ha kevésnek találjuk. A mártás mennyiségét mindenki a saját ízlése szerint állítja be. Nem kell sűríteni semmivel! Kicsit összeforraljuk, majd hozzáadjuk a szűzérméket és csak most kóstoljuk meg, hogy elég sós-e. Vegyük figyelembe, hogy a paprika és a hús már sózva volt előtte. Megvárjuk míg rottyan egyet és kész. A sültpaprika mennyei ízt kölcsönöz a tejszínes mártásnak. Köretnek szalmakrumplit sütünk hozzá. Jó étvágyat!... és kezdődhet a tunkolás.


viernes, 17 de junio de 2011

UN ALMUERZO LIGERO PARA LOS DÍAS CALUROSOS DE VERANO...

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

AROS DE CALAMAR CRUJIENTES CON ENSALADA DE TOMATE, RÚCOLA Y QUESO FETA

No hay nada mejor en los días calurosos de verano como un plato ligero, nutritivo y rápido de preparar.
¿A quién le apetece estar durante horas en la cocina y soportar el calor del fuego? A mí desde luego no. En verano cuanto antes me puedo pirar de la cocina, mejor. Además con el calor que está cayendo tampoco apetece (ni conviene) llenar el estómago de comidas copiosas.
La receta de hoy es de sobra conocida por tod@s vosotr@s, así que no voy a alargar mucho la cosa. Vamos a ello.

Ingredientes:

• calamares
• harina de garbanzos (o harina normal)
• tomatitos cherry
• queso feta
• rúcola
• sal, pimienta
• aceite de oliva

Limpiamos los calamares y los cortamos en aros. Los dejamos escurrir bien, salamos y los rebozamos en harina de garbanzos. Yo utilizo harina de garbanzos para freír pescaítos y calamares, porque se quedan muy crujientes. Pero es gusto de cada uno. Los freímos en aceite bien caliente. No conviene freírlos durante demasiado tiempo, ya que cuanto más tiempo se fríen, más duros se van a quedar. Cuando tienen un color doradito, los sacamos a un plato con papel de cocina para que absorba el aceite sobrante. Los servimos con una ensalada de tomates cherry, queso feta y rúcola, a la cual aliñamos con sal, aceite de oliva y pimienta recién molida. ¡Que aproveche!


EGY KÖNNYŰ EBÉD, MELEG NYÁRI NAPOKRA...

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

ROPOGÓS SÜLTKALMÁR, FETÁS-RUCOLÁS PARADICSOMSALÁTÁVAL

A közhiedelemmel ellentétben, amikor tintahalról vagy kalmárról (nem „kalamári”) beszélünk, nem egy és ugyanazon élőlényről van szó. Ugyan mindkettő a fejlábúak osztályához tartozik és mindkettő tud tintafelhőt kilövellni magából, mégsem keverendők össze. A Teuthida, közönséges nevén kalmár, nevét a benne lévő toll alakú áttetsző porcnak (lásd fotó) köszönheti.
A fejlábúak osztályának egy másik rendje a közönséges tintahal vagy szépia.
Mindkettő húsa fehérjedús és nagyon finom.



A kalmár a világ nagy részén igen közkedvelt étel. Testét lehet tölteni, ill. karikákra vagy négyzetekre szelve sütni, grillezni vagy főzni, sőt, némely receptben az állat tintája is összetevőként szerepel. Lábai, csápjai és tintája is ehető.
A sültkalmár nagyon népszerű étel a mediterrán országokban. Karikákra szelve, lisztben és tojásban, csak lisztben, ill. csicseriborsó lisztben megforgatva olívaolajban sütik nem túl sokáig, ugyanis minél tovább sül annál keményebb lesz. Friss salátákkal, aliolival, majonézzel, tzatzikivel és egyéb mártásokkal fogyasztják.
Én csicseriborsó lisztet használtam, ami igen ismert és népszerű az indiai, az arab és a mediterrán konyhában. Spanyolországban, főként délen az andalúz partvidéken elterjedt a használata sült halak készítéséhez, mivel egy igen roppanós réteget képez sütés után.

Hozzávalók:

• karikákra szelt kalmár (friss vagy fagyasztott)
• csicseriborsó liszt (ha nincs, a sima liszt is megteszi)
• koktélparadicsom
• feta sajt
• rucola
• só, bors
• olívaolaj

A kalmárt (ha fagyasztott kiolvasztjuk) jól lecsepegtetjük egy szűrőben, megsózzuk, meghempergetjük csicseriborsó lisztben, jól lerázzuk róla a felesleges lisztet (én egy szitába szoktam szedni, ahol megrázogatva a fölös liszt lepereg róla) és forró olívaolajban aranysárgára sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy feligya a felesleges olajat.
Fetás-rucolás paradicsomsalátával tálaljuk, melyet sóval, olívaolajjal és egy-két tekerésnyi borssal ízesítünk.

Jó étvágyat!



jueves, 9 de junio de 2011

PÁCOLT EPER MÁRVÁNYOS MASCARPONÉVAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Most, hogy az eperszezon kellős közepén vagyunk és majd’ mindenki a földeken van szedd magad akcióban, adok nektek egy fantasztikus receptet (a több száz mellé ami a neten kering). Elismerem, hogy nem tartozik az extra light desszertek kategóriájába,… de olyan nem is létezik. Egy desszert igenis adja meg nekünk azt az apró örömöt, amire néha-néha vágyunk, és amihez igenis jogunk van ebben a rohanó világban. Enélkül nagyon unalmas lenne az élet. Ugye hogy igazam van? Megosztom hát veletek a titkát ennek az egyszerű, de nagyon finom desszertnek.

Hozzávalók (2 kehelyhez):

• 25 dkg eper
• 2 evőkanál cukor
• fél citrom leve

Krém:

• 10 dkg mascarpone sajt
• 5 dkg étcsokoládé
• szeletelt mandula a díszítéshez

Elkészítési mód:

Mossuk meg az epret, csöpögtessük le, távolítsuk el a szárát és hosszában vágjuk négyfelé. Tegyük egy tálba, szórjuk meg a cukorral és adjuk hozzá a citromlevet. Keverjük jól össze és hagyjuk pácolni egy éjszakán át a hűtőben. (Ha esetleg nincs rá ennyi időtök, akkor is minimum három órán át hagyjátok pácolni.)
Másnap, vízgőz felett olvasszuk fel a csokoládét. Közben, elektromos habverővel keverjük krémesre egy kicsit a mascarpone sajtot, hogy ne legyen túl kompakt, és enyhén pirítsuk meg a mandulát egy serpenyőben. Mikor a csokoládé már felolvadt adjuk hozzá a sajthoz, de csak annyira keverjük össze (kanállal), hogy márványos maradjon.
Végül osszuk el az epret a két kehelybe, tegyünk rá krémet és díszítsük néhány eperdarabbal és a szeletelt mandulával. Ezzel készen is lennénk. Kezdődhet az élvezet!
(Van még egy másik epres receptem is ami nagyon finom… tartozom vele!)



Az eredeti receptet L' Exquisit-nél láttam.

FRESAS MACERADAS CON MASCARPONE MARMOLADO

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Ahora que estamos en plena temporada de fresas os traigo una receta para chuparse los dedos. Reconozco que no pertenece a la categoría especialmente light, pero quién no merece de vez en cuando un capricho. Sin esos pequeños placeres la vida es muy sosa. ¿A que tengo razón? Pues voy a compartir con vosotr@s el secreto de esta receta sencilla pero exquisita.

Ingredientes (para dos copas):

• 250 g de fresas
• 2 cucharas soperas de azúcar
• el zumo de medio limón

Crema:

• 100 g de queso mascarpone (a temperatura ambiente)
• 50 g de chocolate negro
• almendras laminadas para decorar

Modo de preparación:

Limpiamos las fresas, les quitamos el pedúnculo y las cortamos a lo largo en cuartos. Las ponemos en un bol, espolvoreamos con el azúcar y añadimos el zumo de limón. Mezclamos bien y las dejamos macerar en la nevera durante una noche. (Si no disponéis de tanto tiempo, dejadlas por lo menos tres horas como mínimo.)
El día siguiente ponemos a derretir el chocolate al baño María. Mientras, con unas varillas eléctricas batimos un poco el queso mascarpone, simplemente para que no esté tan compacto y por otro lado tostamos ligeramente las almendras laminadas en una sartén. Cuando el chocolate está fundido lo mezclamos (con una cuchara) con el queso, pero no demasiado, ya que debe quedar un efecto marmolado.
Finalmente repartimos las fresas en las copas, cubrimos con la crema y decoramos con unos trozos de fresa y con láminas de almendras. Listo. ¡Podemos empezar a gozar!
(Tengo otra receta de fresas que sencillamente quita el sentío’... ¡os la debo!)


La receta original la vi en L' Exquisit.

viernes, 3 de junio de 2011

ESPÁRRAGOS BLANCOS CON VINAGRETA DE MOSTAZA Y HUEVOS ESCALFADOS

Ez a recept megtalálható magyarul itt.




Quiero compartir con vosotros esta receta antes de que se termine la temporada de espárragos blancos. A mí me gustan los espárragos (qué es lo que no me guste a mí...) en todas las formas, ya pueden estar cocidos, fritos, a la plancha o en crema. Me chiflan. Suerte que todo el año se pueden comprar espárragos trigueros, pero espárragos blancos frescos sólo los hay en esta época. Así que cuando los vi en el súper, no me lo pensé dos veces.
Rebuscando en la red encontré una vinagreta muy interesante, así que en un abrir y cerrar de ojos inventé una cena apetitosa que se puede ofrecer también como primer plato si queréis. Os recomiendo probarla.

Ingredientes (para 2 personas):

• un manojo de espárragos blancos (8-10 unidades)
• 4 huevos frescos (ecológicos o de corral)
• 1 cuchara sopera de mostaza de Dijon a la antigua (con granos crujientes)
• 1 cuchara sopera de alcaparras
• 1 cebolla morada mediana
• 1 cuchara sopera de vinagre de vino blanco
• 1 cucharita de café de azúcar
• una pizca de sal
• aceite de oliva virgen extra

Modo de preparación:

Pelamos los espárragos con un pelador de verduras, cortamos la parte baja de los tallos, y los ponemos a cocer al vapor en un cesto de bambú. Mientras, hacemos la vinagreta: mezclamos bien la mostaza con el vinagre, el azúcar y una pizca de sal. A continuación le vamos echando a poquitos el aceite de oliva virgen extra (aprox. 50 ml). Cuando tenemos la mezcla lista, incorporamos la cebolla picada y las alcaparras y reservamos. Cuando los espárragos estén cocidos apartamos la olla del fuego y preparamos los huevos escalfados en agua hirviendo (con vinagre y sal). Ya sólo nos queda servir. ¡Que aproveche!




(Nota: para que los huevos escalfados nos salgan bonitos, el huevo echamos primero en una tacita y de allí lo deslizamos al agua, la cual no debe estar hirviendo a borbotones (¡!). Se deja cocer unos 3-4 minutos. Pasado este tiempo lo sacamos con una espumadera y lo sumergimos en agua fría, cortando así la cocción, para que la yema se quede líquida.
Hay quien dice que hay que formar un “remolino” en el agua y echar el huevo al centro de éste para que salga bonito. La próxima vez probaré este método y os contaré.
De todos modos no pasa nada si el huevo no sale perfecto. Cortamos los hilos del alrededor y ya está. Cuanto más practicamos, más bonito nos saldrá.)

FEHÉR SPÁRGA MUSTÁROS VINAIGRETTE-TEL ÉS BUGGYANTOTT TOJÁSSAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.



Gyorsan felteszem nektek ezt a receptet, míg tart még a spárgaszezon. Én nagyon szeretem a spárgát (de mit nem szeretek én…) mindenféle formában, mindegy hogy sütve van, főzve vagy grillezve, nekem bárhogy bejön. És bármikor. Hál’ Istennek nálunk friss zöld spárgát egész évben lehet kapni, fehéret viszont sajnos csak ritkán tudok frissen elcsípni. Úgyhogy, mivel most nagyon szép fehér spárgára tettem szert, gondoltam gyorsan kihasználom az alkalmat. Rövid keresgélés után találtam is a világhálón egy hozzáillő vinaigrette-et és ripsz-ropsz összeállt a frappáns vacsora, ami ha úgy adódik előételként is megállja a helyét.
Nagyon finom, próbáljátok ki!

Hozzávalók (2 személyre):

• egy csomó fehér spárga (8-10 szál)
• 4 friss tojás (lehetőleg bio vagy tanyasi)
• 1 evőkanál dijoni magos mustár
• 1 evőkanál kapribogyó
• 1 kisebb fej lila hagyma
• 1 evőkanál fehérbor ecet
• 1 kávéskanál cukor
• egy csipet só
• extra szűz olívaolaj

Ekészítési mód:

A spárgát zöldséghámozóval vékonyan meghámozzuk, a szárak végét levágjuk és bambusz gőzölőben puhára pároljuk. Közben összeállítjuk a vinaigrette-et: a mustárt a fehérbor ecettel, a cukorral és egy csipet sóval simára keverjük, majd folyamatos keverés közben apránként hozzáadagolunk kb. fél deciliter extra szűz olívaolajat. Ezután hozzáadjuk az apróra vágott lila hagymát és a kapribogyót. Mikor a spárga már készen van, félrehúzzuk a tűzről és elkészítjük (enyhén ecetes-sós forrásban lévő vízben) a buggyantott tojásokat, majd tálalunk. Jó étvágyat!




(Megjegyzés: hogy a buggyantott (vagy posírozott) tojás ne legyen túl "absztrakt" hanem lehetőleg szép formás maradjon, a tojást nem ütjük direkt a vízbe, hanem először egy csészébe és onnan csúsztatjuk bele az épphogy csak gyöngyöző vízbe (fontos, hogy a víz ne legyen "lobogó forrásban"!) majd 3-4 percnyi főzés után szűrőkanállal kiemeljük és pár pillanatra hideg vízbe merítjük, megszakítva ezzel a főzés folyamatát. Így a tojás sárgája szép folyós marad.
Van aki arra esküszik, hogy gyors keveréssel "örvényt" kell formálni a forrásban lévő vízben és ennek a közepébe kell csúsztatni a tojást. Ezt a módszert még nem próbáltam, majd legközelebb.
Mindenesetre akkor sincs semmi baj, ha egy kicsit "rojtosra" sikerül a tojás. A felesleges nyúlványokat levágva szépen meg lehet formázni. Minél többször csináljuk, annál szebbre sikerül.) 

miércoles, 1 de junio de 2011

SALÁTA ROPOGÓS KOSÁRKÁBAN

Esta receta se puede ver en castellano aquí.




Ritka az a nap, amikor nem eszem valamilyen salátát. Előételként is szeretem, de ha gazdagabban készítem, akkor főételnek eszem. A salátákra itt szoktam rá Spanyolországban, nagyon egészségesek és annyira változatosak, hogy elkészítésükkor csak az ember fantáziája szab határt. Ennek ellenére mégis elég népes azoknak a tábora, akik nem nagyon szeretnek,... hogy az ő szavaikkal éljek… „legelni”. Hogy kevesebb legyen a kifogás, ma egy egyszerű, de nagyon finom salátát készítünk, aminek a tálalása is különleges. Nem hiszem, hogy valaki is képes nemet mondani, ha meglátja. Kezdjünk hát neki.

Hozzávalók (4 adaghoz):

• 6 dkg vegyes, zsenge salátalevél
• 5 dkg eper (plusz 4 szem a díszítéshez)
• 10 dkg reszelt parmezánsajt
• 1 evőkanál liszt
• fél evőkanálnyi apróra vágott friss rozmaring
• extra szűz olívaolaj
• modenai balzsamecet
• 1 evőkanál méz
• 1 evőkanál pirított szezámmag

Elkészítési mód:

Először megcsináljuk a vinaigrette-et, hogy az ízek összeérjenek. Ehhez felaprítjuk az epret (kivéve, amit a díszítéshez fogunk használni) és egy tálba tesszük. Hozzáadjuk a pirított szezámmagot, a mézet, egy kevés balzsamecetet és bőven meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal. Összekeverjük és félretesszük. Megmossuk a salátaleveleket és salátacentrifugában megszárítjuk. Ezután egy tálban összekeverjük a reszelt parmezánsajtot a liszttel és az rozmaringgal. Egy közepes méretű serpenyőt teszünk a tűzre olaj és mindenféle zsiradék nélkül. Mikor úgy gondoljuk hogy már jó forró, lejjebb vesszük a lángot. Beleteszünk a serpenyőbe két evőkanállal a sajtos keverékből és gyors mozdulatokkal szétterítjük, a lehető legkerekebbre. Addig pirítjuk, amíg össze nem olvad egy lappá. Ekkor egy spatula segítségével megfordítjuk és a másik oldalát is megpirítjuk. Figyelem!... mindez néhány másodpercet vesz csak igénybe, nehogy megégessük. A spatulával kivesszük a serpenyőből és egy kisebb tálkába tesszük - amit már előre a kezünk ügyébe készítettünk - majd „beleigazítjuk”, hogy felvegye a tálka formáját. Gyorsan kell dolgoznunk, amíg formázható, mert rögtön kihűl és akkor nagyon törékeny. A megmaradt keverékből még további három „kosárkát” csinálunk. Ha ezzel készen vagyunk, a salátaleveleket összekeverjük a vinaigrette-tel. A kosárkákat óvatosan tányérra helyezzük, megtöltjük salátával és mindegyiket egy-egy szem félbevágott eperrel díszítjük.

Nagyon finom és látványos!



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...