viernes, 28 de octubre de 2011

SALADITOS DE CALABAZA AL AROMA DE ROMERO Y TOMILLO / SÜTŐTÖKÖS POGÁCSA ROZMARINGOS-KAKUKKFÜVES AROMÁVAL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Los saladitos en Hungría son diferentes que aquí en España, pero no por ello son menos buenos. Aquí normalmente se hacen de masa de hojaldre y llevan diferentes rellenos. Ahora os traigo unos saladitos diferentes de mi país pero como estamos en plena temporada de calabaza he cambiado algunos ingredientes por este manjar y me han salido la mar de buenos. Se pueden degustar como aperitivo, como picoteo o para acompañar una sopa calentita sustituyendo el pan. Como se trata de una masa levada hay que saber que no se hacen en media hora ya que se deben respetar los tiempos de levado. Los que manejéis masa levada, sabéis como va esto. Pero no hay que asustarse porque mientras está levando la masa podemos hacer otras cosas, no es necesario estar quietos y mirarla. Os voy a dejar sólo la mitad de los ingredientes que pone la receta original (menos el huevo) pero si tenéis familia más grande, esperéis invitados o simplemente queréis hacer más cantidad, sólo tenéis que doblar los ingredientes, menos el huevo. ¡Vamos a ello!

Ingredientes:

• 300 g de harina
• 150 g de calabaza (ya asada)
• 85 g de mantequilla a temperatura ambiente ( 75 g para amasar, 10 g para untar)
• 15 g de levadura fresca de panadero
• 100 ml de leche, una pizca de azúcar
• 1 cucharada rasa de sal
• 1 yema de huevo ( la clara la reservamos al final para pintar)
• 1 cuchara de hierbas frescas picadas (romero, tomillo)

La calabaza la podéis asar de manera tradicional cortada en gajos, pero yo esta vez la corté en cuadraditos de 2x2 cm porque una parte de ella utilicé de guarnición. Puse la calabaza - pelada y cortada en cuadraditos - en un bol, eché por encima un chorrón de aceite de oliva y la mezclé bien para que el aceite la envuelva por todos los lados. Entonces la vertí en una bandeja de horno forrada con papel de aluminio, la eché por encima sal de Maldon, pimienta recién molida, unas ramitas de romero y tomillo y la metí al horno a asar. Cuando ya estaba tierna, la saqué y aparté 150 gramos para la masa de los saladitos.


En un cacharro templamos la leche azucarada (es muy importante que la leche no esté muy caliente!) apartamos y disolvemos en ella la levadura. Tapamos con un platillo y dejamos que fermente (aprox. 10 in.). Mientras, ponemos en un bol la harina tamizada, la sal, las hierbas picadas y mezclamos todo bien con la mantequilla. Ahora echamos la yema del huevo, la calabaza hecha puré y la leche con la levadura y amasamos bien con la mano. En principio la masa es muy pegajosa pero no os desesperéis, después de un buen amasado se despega de la mano y del bol. Cuando esté bien trabajada se hace una bola lisa. Entonces la sacamos del bol al cual echamos unas gotas de aceite y lo untamos. Volvemos a poner en él la masa, lo tapamos con un paño de cocina y dejamos levar la masa en un lugar de la cocina donde no haya corrientes hasta que doble su volumen (aprox. una hora). Cuando vemos que ha doblado su volumen, la ponemos a una superficie enharinada y la estiramos con un rodillo formando un cuadrado de un grosor de aprox. un dedo.

Con la ayuda de un pincel de cocina la untamos con mantequilla derretida.


Ahora mentalmente repartimos la masa en tres partes de arriba abajo. El tercio de arriba lo doblamos hacia abajo...

...y el de abajo hacia arriba.


Luego de izquierda hacia la derecha...


...y de derecha hacia la izquierda.


Le damos la vuelta a la masa y la volvemos a poner en el bol.


Tapamos y dejamos levar 20 minutos.


Pasado este tiempo volvemos a estirar la masa - siempre en una superficie enharinada -, volvemos a untarla con mantequilla y doblarla como antes. Volvemos a ponerla en el bol para levar otros 20 minutos. Tenemos que repetir esta operación por tercera vez también y dejar a levar la masa 20 minutos. Entonces la volvemos a estirar de un grosor de unos 2 cm y con una cuchilla o un cuchillo bien afilado hacemos unos cortes superficiales (apenas tocando la masa) en forma de reja y con un molde redondo de 4-5 cm de diámetro pinchamos de la masa los saladitos y los vamos poniendo en una bandeja de horno forrada con papel de hornear. No los pongáis muy cerca unos a otros. Hay que tener en cuenta que aún van a crecer. Cuando estén todos en la bandeja, los tapamos con un paño de cocina y dejamos levar otra media hora. Finalmente batimos la clara de huevo ligeramente y pintamos con ella la superficie de los saladitos y los metemos al horno precalentado a 180 grados. Los horneamos durante unos 15-20 minutos o sea hasta que tengan un color ligeramente dorado. Entonces los sacamos, dejamos enfriar un poco y los devoramos.

¡Están exquisitos!


jueves, 27 de octubre de 2011

SÜTŐTÖKÖS POGÁCSA ROZMARINGOS-KAKUKKFÜVES AROMÁVAL / SALADITOS DE CALABAZA AL AROMA DE ROMERO Y TOMILLO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ez a pogácsa egy több évtizedes családi recept alapján készült, természetesen a hozzávalók variálásával. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy a szóban forgó (krumplis) pogácsa receptet az én családom találta fel, csak nálunk sok-sok éve így készül a pogácsa. Mármint ez a fajta. Mert pogácsából szerintem majdnem annyi fajta van, mit csillag az égen. Ez az egész pogácsásdi egyébként úgy kezdődött, hogy egyik kedves bloggertársam sütőtökös ételek „szériagyártásába” bocsátkozott a héten, melyek olyan ínycsiklandóak voltak, hogy már a puszta látványuktól megnyalta az ember (lánya) a szája szélét. Szóval elkezdtem szuggerálni a már egy hete a konyhapulton pöffeszkedő sütőtököt és beindult a fantáziám. Többféle étel is készült belőle, közülük az egyik ez a pogácsa lett. Hozzáteszem, hogy mivel kelt tésztával van dolgunk, időben álljunk neki a készítésének, mert nem egy félóra alatt összecsapható bodagról van szó. Én a hozzávalóknak (kivéve a tojást) csak a felét vettem és ezeket a mennyiségeket fogom megadni, de ahol nagyobb a család vagy valaki egyszerűen csak nagyobb mennyiséget akar csinálni, duplázza meg őket, kivéve a tojást. Álljunk hát neki a munkának!

Hozzávalók:

• 300 g sima liszt
• 150 g sütőtök (ez a mennyiség a már sült tökre értendő)
• 85 g szobahőmérsékletű vaj (75 g a tésztába, 10 g a kenéshez)
• 15 g friss élesztő
• 1 dl tej, pici cukor
• 1 teáskanál só
• 1 tojás sárgája (a fehérjét tegyük félre a pogácsák megkenéséhez)
• 1 evőkanálnyi friss, aprított rozmaring és kakukkfű keveréke

A tököt megsüthetjük hagyományosan cikkekre vágva is, de én ebben az esetben 2x2 cm-es kockákra daraboltam, mert egy részét köretként használtam fel. A felkockázott tököt egy tálba tettem, meglocsoltam olívaolajjal hogy jól bevonja minden oldalát, alufóliával kibélelt tepsibe terítettem, megszórtam Maldon sóval, borsoztam, tettem a tetejére egy ág rozmaring illetve kakukkfüvet és puhára sütöttem. Ebből a tökből félretettem 150 grammot hűlni.


A tejet egy kisebb edényben meglangyosítjuk a cukorral és feloldjuk benne az élesztőt. Letakarjuk és félretesszük. A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, az apróra vágott fűszernövényeket és elmorzsoljuk 75 g puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a tojás sárgáját, a kihűlt, pürésített sütőtököt és az élesztős tejet. Jól kidolgozzuk. Először nagyon ragacsos a tészta, úgy tűnik soha nem fog leválni az ember kezéről, de legyetek türelmesek. Idővel leválik a kézről, a tál faláról és egy szép gombóccá áll össze. Ekkor kivesszük a tálból, amibe öntünk pár csepp olajat, jól körbekenjük vele és visszatesszük a tésztát. Konyharuhával letakarjuk és hagyjuk duplájára kelni (kb. 1 óra). Ezután lisztezett felületen kb. ujjnyi vastagságú négyzet alakúra nyújtjuk a tésztát...


...és ecsettel vékonyan megkenjük olvasztott vajjal.


Most gondolatban fentről lefelé 3 részre osztjuk a tésztát, és a felső harmadot lehajtjuk a közepére...


...az alsó pedig felhajtjuk.


Ezután a baloldali részt hajtjuk be...


...amit lezárunk a jobboldalival.


Most a hajtásokkal lefelé visszatesszük a tálba, letakarjuk és hagyjuk pihenni 20 percet.


Ha letelt a 20 perc újra megismételjük az egész műveletet.


Nyújtás, kenés, hajtogatás és újabb 20 perc pihentetés letakarva. Majd újraismételjük a folyamatot. Összesen 3-szor kell megkenni a tésztát és hajtogatni, természetesen mindig enyhén lisztezett felületen. Az utolsó kenés után összehajtogatjuk és hagyjuk félórát letakarva pihenni. Mikor letelt ez az idő, jó ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, és pengével vagy nagyon éles késsel „berácsozzuk” (ne vágjuk be túl mélyre, a penge vagy a kés éle épp hogy csak érintse a tésztát). Ezután 4-5 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval (vagy pohárral) kiszaggatjuk, és a pogácsákat sütőpapírral kibélelt tepsibe ültetjük, nem túlságosan közel egymáshoz, mert még nőni fognak. Most újra letakarjuk a pogácsákat és újabb félóra pihentetés következik. Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra. A tojás fehérjét enyhén felverjük és egy ecset segítségével óvatosan megkenjük a pogácsák tetejét. 15-20 percig sütjük, vagy amíg halvány aranybarna nem lesz a tetejük. Megvárjuk amíg egy kicsit kihűlnek és jól befaljuk. Isteni finom!



lunes, 24 de octubre de 2011

PAN AL ESTILO PROVENZAL / PROVENCE-I STÍLUSÚ KENYÉR

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Cuando vi este pan me enamoré de él a primera vista. Enseguida guardé la receta para prepararlo en los días próximos. Sin embargo el pasado domingo (16 de nov.) fue el Día Mundial del Pan y este acontecimiento aceleró un poco las cosas. Si no, seguro que hubiese estado mirando la receta unas semanas más antes de ponerme a ella. Pero no os entretengo más. ¡Manos a la obra!

Ingredientes:

• 350 g de harina de fuerza
• 75 g de queso parmesano rallado
• 2 cucharas soperas de aceite de oliva
• 1 cucharita rasa de sal
• 250 ml de leche
• 1 cuchara sopera rasa de azúcar
• 1 cucharita de levadura seca, de acción rápida
• 3 cucharas soperas de hierbas picadas a ser posible frescas (tomillo, romero, orégano)


Para el relleno:

• tomates secos en aceite de oliva
• surtido de verduras salteadas o asadas (pimiento italiano, cebolla, calabacín, berenjena, etc. ) a gusto
• sal, pimienta
• mezcla de cuatro tipos de quesos rallados (a gusto de cada)
• leche para pincelar

Echamos en un cacharro aprox. 100 ml de leche y el azúcar y templamos. Diluimos en esta leche la levadura, tapamos y dejamos fermentar unos 10 minutos. Mientras, ponemos en un bol la harina tamizada, el queso parmesano, las hierbas picadas, la sal y mezclamos todo. Añadimos a esta mezcla el aceite y la levadura fermentada. Trabajamos bien la masa con una cuchara de madera (o a mano), luego tapamos con un paño de cocina y dejamos levar hasta que la masa doble su volumen. Mientras está levando la masa, salteamos las verduras elegidas cortadas en tiras. Yo esta vez utilicé sólo pimiento italiano, cebolla morada y unos tomates secos en aceite, pero cada uno pone la variedad de verduras que quiera. La próxima vez seguramente probaré con otras. Cuando la verdura ya esté pochada, apartamos y la dejamos enfriar. Mientras, picamos también los tomates. Cuando la masa esté levada, la ponemos en una superficie enharinada y la estiramos con un rodillo procurando formar un cuadrado o rectángulo a medio dedo de grosor. Repartimos la verdura y los trocitos de tomate, salpimentamos y echamos por encima los quesos rallados.


Yo elegí sólo dos tipos de quesos, manchego curado y Edam siguiendo el lema de “menos es más”.


Ahora enrollamos la masa con cuidado para que no se salga el relleno por los lados. Cortamos el rollo en rebanadas de unos 2 cm de grosor y las vamos poniendo en una bandeja de horno engrasada, apoyando cada rebanada en la anterior hasta formar dos filas. El relleno debe quedar visible. Tapamos la bandeja con un paño de cocina y dejamos levar hasta que la masa doble su volumen (aprox. 30-40 min.) y precalentamos el horno a 170 grados. Pintamos la masa con la leche y horneamos durante unos 25 minutos o hasta que tenga un bonito color dorado. Dejamos enfriar un poco y servimos templado... ya que se acabará antes de enfriarse del todo. Como diría un italiano...¡bocatto di cardinale!




Esta receta la vi en "Bocados dulces y salados".

martes, 18 de octubre de 2011

PROVENCE-I STÍLUSÚ KENYÉR / PAN AL ESTILO PROVENZAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Amikor megláttam ezt a nem hagyományos értelemben vett “kenyeret”... első látásra beleszerettem. Rögtön el is mentettem a receptet, hogy majd a közeljövőben amint lesz egy kis időm, elkészítsem. Viszont a múlt vasárnap (okt. 16) volt a Kenyér Világnapja és ez felgyorsította az eseményeket. Ha nem így történik, valószínűleg egy-két hétig még nézegettem volna a receptet mielőtt nekikezdek. Nem is szaporítom túlzottan a szót, mert ez a kenyér annyira finom, hogy azonnal neki kell állni. Biztos vagyok benne, hogy óriási sikert arat majd mindenkinél.

Hozzávalók:

• 350 g kenyérliszt
• 75 g reszelt parmezán sajt
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 csapott kávéskanál só
• 250 ml tej
• 1 evőkanál cukor
• 1 kávéskanál szárított élesztő
• 3 evőkanálnyi nagyon apróra vágott fűszernövény (rozmaring, kakukkfű, oregánó)


A töltelékhez:

• olívaolajban eltett szárított paradicsom
• kb. 30 dekányi pirított zöldség (kalifornia paprika, cukkini, padlizsán, lilahagyma)
• só, bors
• 4 fajta reszelt sajt, ízlés szerint
• kevés tej a lekenéshez

A tejet elkeverjük a cukorral, picit meglangyosítjuk és felfuttatjuk benne az élesztőt. Közben egy tálban összekeverjük a lisztet, a parmezánt, a fűszereket és a sót. Hozzáadjuk az olajat és a felfuttatott élesztőt. Jól kidolgozzuk (én ezt fakanállal tettem), letakarjuk és hagyjuk duplájára kelni. Miközben kel a tésztánk, kevés olajon megpirítjuk a zöldségeket. Én nem tettem bele túl sok zöldséget, a paradicsomon kívül csak (nem túl hosszú) csíkokra vágott zöld kalifornia paprikát és julien-re (hosszúkásra) vágott lilahagymát pirítottam „a kevesebb mindig több” elvén, de ezt mindenki variálhatja a saját ízlése szerint. Legközelebb valószínűleg mással fogom kipróbálni. Mikor a paprika és a hagyma megfonnyadt, félretesszük hűlni. Közben a paradicsomot is feldaraboljuk. Ha megkelt a tésztánk, (nem túlságosan vékony) téglalap vagy négyzet alakúra nyújtjuk. Elosztjuk rajta a paradicsomot, a pirított zöldségeket, sózzuk-borsozzuk, majd reszelünk rá ízlés szerint sajtot.


Én a sajtokkal is csínján bántam, hogy ne nyomja el egyik a másik ízét. Csak kétféle sajtot tettem rá, érlelt manchegót és edami sajtot.


Most óvatosan feltekerjük mint a beiglit, és jó ujjnyi széles szeletekre vágjuk éles késsel, amiket egy kivajazott tepsibe fektetünk úgy, hogy egyiket a másikra „támasztjuk”, vagyis hogy kicsit fedjék egymást de csak annyira, hogy látszódjon a töltelék. Letakarjuk, és megint hagyjuk duplájára kelni. Közben előmelegítjük a sütőt 170 fokra, és amikor a „kenyér” megkelt lekenjük tejjel és kb. 25 percig sütjük, illetve amíg szép aranybarna nem lesz. Kicsit hagyjuk hűlni és langyosan vagy hidegen felfaljuk. Nem lehet abbahagyni, amíg csak egy darabka is van belőle. Jó étvágyat!




Az ötletet a "Bocados dulces y salados" blogról vettem. 

martes, 11 de octubre de 2011

TALLARINES NEGROS CON SALMÓN EN CREMA DE ENELDO / SZÉPIATINTÁS TAGLIATELLE KAPROS-TEJSZÍNES LAZACCAL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Ingredientes (para 2 personas):

• 160 g de tallarines negros
• 1 filete de salmón (aprox. 180-200 g)
• una cebolleta mediana
• 2 tomates pera
• 40 g de mantequilla
• un manojito de eneldo fresco (si no hay se puede utilizar seco)
• 150 ml de nata líquida
• sal, pimienta negra recién molida

Le quitamos la piel y las espinas al salmón y lo cortamos en cubos. Limpiamos y picamos la cebolla y la ponemos a pochar en mantequilla. Mientras, pelamos y picamos los tomates y ponemos agua a calentar para la pasta. Cuando la cebolla esté pochada echamos el tomate y lo sofreímos hasta que se evapore el líquido. Entonces añadimos el salmón, salpimentamos, le damos unas vueltas y echamos la nata. Para entonces el agua estará hirviendo. Le echamos sal y cocemos la pasta al dente. Procuremos terminar las dos cosas a la vez. Picamos el eneldo, lo echamos al salmón y apartamos del fuego. Escurrimos la pasta, la repartimos en los platos y la servimos con el salmón. Espolvoreamos con un poco de eneldo y decoramos con cebolleta o cebollino picado. ¡Que aproveche!



SZÉPIATINTÁS TAGLIATELLE KAPROS-TEJSZÍNES LAZACCAL / TALLARINES NEGROS CON SALMÓN EN CREMA DE ENELDO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Hozzávalók (2 személyre):

• 160 g szépiatintás tagliatelle
• 1 szelet lazac (kb. 180-200 g)
• 1 közepes fej hagyma (minél zsengébb annál jobb)
• 2 db paradicsom
• 40 g vaj
• egy kis csokor friss kapor (ha nincs, a szárított is jó)
• 150 ml tejszín
• só, frissen őrölt bors

Lebőrözzük a lazacot, csipesszel (vagy körömmel) kiszálkázzuk és kockákra vágjuk. Megtisztítjuk a hagymát és egy serpenyőben a vajon fonnyasztani kezdjük. Közben meghámozzuk és felaprítjuk a paradicsomot, és feltesszük a tésztához a vizet. Mikor a hagyma már üveges, hozzáadjuk a paradicsomot és tovább pároljuk. Ha már elfőtte a levét rádobjuk a lazacot, sózzuk-borsozzuk, néhányat keverünk rajta és felöntjük a tejszínnel. Közben a tésztát a forrásban lévő vízben pici sóval fogkeményre főzzük. Apróra metéljük a kaprot, hozzáadjuk a tejszínes lazachoz és levesszük a tűzről. Mivel ügyesek vagyunk, erre az időre a tészta is pont kész. Lecsepegtetjük, tányérokra szedjük és a tejszínes lazaccal tálaljuk. Megszórhatjuk aprított zöldhagymaszárral vagy metélőhagymával. Jó étvágyat!


CARACOLES DE CANELA / FAHÉJAS CSIGA

Ez a recept megtalálható magyarul itt.


Cuando me topé con esta receta enseguida supe que es ESTA... la definitiva. Por fin encontré la receta de caracoles que siempre andaba buscando y la que se adapta perfectamente a mis dotes (un poco deficientes aún) respecto a las masas levadas. Y no porque es una receta cualquiera que se puede embarrullar en 5 minutos. Para nada. Simplemente porque es la menos complicada de todas las que he visto hasta ahora. Sé que sois much@s a l@s que no os cuesta nada trabajar con este tipo de masas y lo hacéis como si fura la cosa más fácil del mundo, pero yo estoy aún muuuuy lejos de este nivel. Esta masa es relativamente sencilla pero muy tierna y sabrosa, a la que podemos rellenar con canela, con cacao, con chocolate, hasta me puedo imaginar rellenarla con mermelada y nueces picadas que es muy típico en mi país. En la receta original se forman caracoles, pero si alguien quiere también puede hacer pequeños cruasanes. Se pueden hornear el mismo día cuando se hacen o se pueden preparar el día anterior y dejarlos por la noche en el frigorífico hasta la mañana siguiente. Así podremos desayunar caracoles calentitos, recién hechos. Los “singles”, los que comen poquito o las familias donde no a todos les gusta el dulce pueden hacer sólo la mitad de la receta o congelar los caracoles que quedan y de vez en cuando sacar algunos y calentarlos en el micro o en el horno. ¡Pero vamos al ataque!

Ingredientes:

• 480 g + 120 g de harina de fuerza
• 25 g de levadura fresca de panadería
• 125 ml de agua templada
• 4 huevos
• 1 cuchara sopera y media de azúcar
• 2 cucharitas de café (rasas) de sal
• 120 g de mantequilla a temperatura ambiente


Para el relleno:

• 7 cucharas soperas de azúcar
• 2 cucharas soperas de canela
• 150 g de mantequilla fundida

Ponemos el agua caliente en un cuenco y le echamos una cuchara de azúcar. Le añadimos la levadura, mezclamos un poco hasta que la levadura se deshaga, tapamos y esperamos a que suba un poco. Le añadimos los 120 g de harina, mezclamos y dejamos levar media hora. Mientras, mezclamos la harina restante con la sal, el resto de azúcar y 100 gramos de mantequilla blandita. Cuando la mezcla anterior haya fermentado, la incorporamos a la harina y amasamos hasta conseguir una masa suave pero fácil de manejar. Entonces la cubrimos con un paño de cocina y la dejamos levar durante dos horas en un sitio de la cocina donde no haya corrientes. Pasado este tiempo cuando la masa haya crecido hasta el doble de volumen, mezclamos el azúcar y la canela con la mantequilla fundida y la masa la estiramos en una superficie enharinada procurando hacer un rectángulo de medio centímetro de grosor. Lo untamos con la mezcla de canela y lo enrollamos. Con un cuchillo bien afilado cortamos unas “rodajas” de un centímetro de grosor y las vamos poniendo en una bandeja de horno forrada de papel de hornear dejando una poca distancia entre ellas (hay que tener en cuenta que crecerán). Si queremos hornearlos el mismo día entonces los cubrimos con un paño y los dejamos levar otra media hora. Mientras, precalentamos el horno a 180 grados y cuando los caracoles hayan crecido los pintamos por encima con un poco de mantequilla derretida y los horneamos hasta que tengan un bonito color dorado. En caso de hornearlos al día siguiente, no hay que levarlos. Se pintan con mantequilla enseguida, se tapan con un paño y los dejamos en la nevera por la noche. A la mañana siguiente los sacamos y los dejamos levar unos 15-20 minutos, mientras se calienta el horno (el tiempo justo para tomar una ducha) y los horneamos. Los dejamos enfriar en una rejilla y los servimos espolvoreados con azúcar glas. ¡Exquisitos!




Fuente: "Édes és Keserű"

FAHÉJAS CSIGA / CARACOLES DE CANELA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.


Amikor erre a receptre rábukkantam rögtön tudtam, hogy Ő az. Végre megtaláltam azt a csigareceptet amit mindig is kerestem, és ami az én (még) nem igazán kifinomult kelt tészta dagasztó-formáló énemnek a leginkább testhezálló. No, nem azért mert egy piszlicsáré „csapdösszegyorsan” receptről van szó, hanem mert talán a legkevésbé macerás (hangsúlyozom, nekem!) az összes többi receptnél, amivel idáig találkoztam. Mert habár nagyon sokan vannak (vagytok) akik az efféle recepteket már a kisujjukból rázzák ki, én bizony még naaaaagyon messze vagyok ettől. Ez egy viszonylag egyszerű, de nagyon finom tészta, amit lehet tölteni fahéjjal, kakaóval, csokoládéval, sőt én még Urambocsá' a lekvár-dió ill. lekvár-mák kombinációt is el tudom képzelni. Eredetileg ugyan csigának van elkészítve, de ha valakinek épp úgy tartja kedve, formázhat belőle kis kifliket, úgymond croissant-okat is. Meg lehet sütni frissiben is, de elő lehet készíteni este és a hűtőben „hibernálni” reggelig, aztán amíg a sütő melegszik a tészta újra „életre kel” a konyhában így finom, frissen sült csigát reggelizhetünk. A szinglik, azok akik nem nagyevők vagy ahol a családnak csak egy kis része eszik édességet, csinálhatnak féladagot is, vagy pedig nyugodtan lefagyaszthatják ami nem fogyott el, így csak elő kell majd kapni azt a pár darabot ami el lesz fogyasztva, és felmelegíteni a mikróban vagy a sütőben. De csapjunk bele a tésztába!

Hozzávalók:

• 48 dkg + 12 dkg liszt
• 2,5 dkg friss élesztő
• 1,25 dl kézmeleg víz
• 4 tojás
• 1,5 e.k. cukor
• 2 k.k. só
• 12 dkg puha vaj


A töltelékhez:

• 7 e.k. cukor
• 2 e.k. fahéj
• 15 dkg olvasztott vaj

Az élesztőt felfuttatjuk a meleg vízben egy kanál cukorral, hozzáadunk 12 dkg lisztet, elkeverjük, lefedjük és hagyjuk kelni fél órát. A többi lisztet a maradék cukorral és a sóval összekeverjük, elmorzsoljuk 10 dkg puha vajjal, majd hozzáadjuk a tojásokat és a megkelt kovászt. Dolgozzuk össze lágy, könnyen kezelhető tésztává. Takarjuk le, és viszonylag meleg, nem huzatos helyen kelesszük 2 órát. Ha megkelt a tészta, a 15 dkg olvasztott vajban keverjük el a cukrot és a fahéjat, a tésztát nyújtsuk kb. fél cm vastagságú téglalapra, kenjük meg a fahéjas masszával és tekerjük fel. Éles késsel vágjunk kb. 1 cm széles karikákat, melyeket sütőpapírral bélelt tepsire fektetünk nem túl közel egymáshoz. Ezután, ha máris sütni akarjuk, akkor hagyjuk letakarva kb. fél órát, majd kenjük meg a csigák tetejét a maradék 2 dkg olvasztott vajjal és 180 fokra előmelegített sütőben süssük aranybarnára. Ha másnap reggel akarjuk csak sütni, akkor miután tepsibe raktuk a csigákat, máris kenjük le őket az olvasztott vajjal, takarjuk le és tegyük a tepsit éjszakára a hűtőbe. Másnap reggel - mint ahogy azt már fentebb említettem - kivesszük a hűtőből, kb. 15-20 percig hagyjuk kelni, ez idő alatt felmelegítjük a sütőt (mivel nem kell mellette állni, közben van időnk lezuhanyozni is) és megsütjük. Rácson hagyjuk hűlni és porcukorral megszórva tálaljuk. Isteni!




Forrás: "Édes és Keserű"

lunes, 10 de octubre de 2011

EL MEJOR RISOTTO QUE HE COMIDO JAMÁS... / ÉLETEM LEGJOBB RIZOTTÓJA...

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

De la comida italiana después de la pasta lo siguiente son los risottos los que me tienen enamorada. Un buen risotto además no necesita muchas cosas. Con un arroz de grano redondo de muy buena calidad y algún que otro truquillo culinario se pueden obrar milagros. Podemos servirlo como guarnición o como plato único dependiendo con qué lo enriquecemos. Yo en esta ocasión hice calamares a la plancha cuya tinta empleé para hacer risotto. Me salió tan cremoso y de un sabor tan intenso,... creo que no he comido tan buen risotto en mi vida. Si tenéis la oportunidad de comprar calamares o jibia fresca (¡tened cuidado con la bolsa de la tinta!) aprovechad y preparad este risotto tan rico. No os vais a arrepentir.

CALAMARES A PLANCHA CON RISOTTO NEGRO

Ingredientes (para 2 personas):

• 2 calamares medianos
• sal
• un manojito de perejil
• 1 diente de ajo pequeño
• aceite de oliva virgen extra


Para el risotto:

• 150 g de arroz de grano redondo (arborio, carnaroli o vianone nano)
• 100 ml de vino blanco seco
• una cebolla pequeña
• 600 ml de caldo vegetal
• la tinta de los calamares
• 40 g de mantequilla
• 50 g de queso parmesano rallado
• sal














Después de limpiar los calamares, los reservamos con su tinta. Pelamos y picamos la cebolla. Echamos la mantequilla en una sartén y cuando ya esté espumosa le añadimos la cebolla y dejamos pocharla a fuego suave. Mientras, ponemos a calentar el caldo y en un cacharro pequeño el vino. En un bol deshacemos las bolsas de tinta con una cuchara y le añadimos un poco del caldo caliente. Removemos bien y lo echamos al caldo. Cuando la cebolla esté transparente, incorporamos el arroz y le damos unas vueltas hasta que se empape bien de mantequilla. Entonces vertemos encima el vino caliente y con una cuchara removiendo constantemente esperamos a que el arroz lo absorba. Todo esto a fuego muy suave. A partir de ahora vamos añadiendo el caldo poco a poco, siempre esperando que el arroz absorba el líquido anteriormente echado. De vez en cuando lo removemos con la cuchara pero no lo tapamos. Pasados 20-25 minutos cuando el arroz esté en su punto, apartamos del fuego, le echamos un trocito de mantequilla y el queso parmesano. Removemos, tapamos y reservamos. (Probad de sal pero creo que no hace falta salar ya que el caldo lleva sal.) Mientras se calienta la plancha picamos un poco de perejil, lo echamos al mortero con el diente de ajo y un poco de sal y machacamos bien. A continuación añadimos un poco de aceite y mezclamos. Hacemos los calamares a la plancha y al sacarlos a los platos con una brocha los untamos con esta mezcla y acompañamos con el risotto. ¡A la mesa!


domingo, 9 de octubre de 2011

ÉLETEM LEGJOBB RIZOTTÓJA... / EL MEJOR RISOTTO QUE HE COMIDO JAMÁS...

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Az olasz tészták után a rizottó a másik nagy szerelmem. Nem kell hozzá más, mint jó minőségű kerekszemű rizs, néhány konyhai trükk és csodákat művelhetünk. Attól függően hogy mivel gazdagítjuk, a rizottót tálalhatjuk főételként vagy köretként. Én ebben az estben kalmárt grilleztem és a köretként készített rizottóhoz ennek a tintáját használtam fel. Annyira krémes és intenzív ízű rizottó kaptam, hogy magam is meglepődtem. Ha hozzá tudtok jutni friss kalmárhoz vagy szépiához (a tintazsákkal mindig nagyon óvatosan bánjatok!), mindenképpen próbáljátok ki ezt a rizottót. Nem fogjátok megbánni.

GRILLEZETT KALMÁR TINTÁS RIZOTTÓVAL

Hozzávalók (2 személyre):

• 2 közepes kalmár
• só
• friss petrezselyem
• 1 kis gerezd fokhagyma
• extra szűz olívaolaj


A rizottóhoz:

• 150 g rizottóhoz való kerekszemű rizs (arborio, carnaroli vagy vianone nano)
• 1 dl száraz fehérbor
• 1 kis fej hagyma
• 6 dl hal vagy zöldség alaplé
• a két kalmár tintazsákja
• 4 dkg vaj
• 5 dkg reszelt parmezán sajt
• só

Miután a kalmárokat megtisztítottuk és a tintazsákokat félretettük, először nekilátunk a rizottónak. Megtisztítjuk, és apróra daraboljuk a hagymát. Egy serpenyőben felmelegítjük a vajat és mikor habzani kezd, rádobjuk a hagymát és mérsékelt tűzön dinszteljük. Közben feltesszük melegíteni az alaplevet és egy kisebb edénykében a bort. Közben egy tálkában kanállal óvatosan szétnyomjuk a tintazsákokat és a forró alaplével hígítjuk egy kicsit, majd az egészet az alapléhez öntjük. Bánjunk nagyon óvatosan a tintával, mert nagyon fog! Mikor a hagyma már üveges, hozzáadjuk a rizst és néhány percig kevergetjük, amíg áttetsző nem lesz. Ekkor beleöntjük a felmelegített bort és folyamatosan kevergetjük, míg a rizs magába nem szívja azt. Mindezt nagyon mérsékelt tűzön. A rizottó egyik titka, hogy lassú tűzön készüljön, sűrűn kevergetve. Mikor már alig van rajta folyadék, kis adagokban (fél merőkanálnyi) adjunk hozzá mindig a tintás alapléből, folyamatosan melegen tartva azt. Mindig várjuk meg, hogy a rizs az éppen hozzáadott levet felszívja. Nem fontos egyfolytában kevergetni, de azért időnként kavarjunk rajta egyet és eszünkbe ne jusson lefedni. Kb. 20-25 perc után kóstoljuk meg, és ha a rizs már puha de még roppanós, akkor húzzuk félre, dobjunk rá egy darabka vajat és adjuk hozzá a reszelt parmezánt. Keverjük át és most fedjük le. (Nem kell sózni, mert az alaplé már sós volt.) Miközben a grillserpenyő melegszik, aprítsunk fel egy kevés petrezselymet és a fokhagymával meg egy pici sóval jól törjük össze a fűszermozsárban. Mikor már jó pépes, adjunk hozzá egy kevés extra szűz olívaolajat és jól keverjük ki. A kalmárokat grillezzük meg minden oldalról, tegyük egy tányérra, és egy ecsettel kenjük meg őket a fokhagymás-petrezselymes olajjal. Nem marad más hátra, mint a tálalás. Jó étvágyat!



jueves, 6 de octubre de 2011

CARRILLADA DE TERNERA AL AZAFRÁN / SÁFRÁNYOS MARHAPOFA RAGU

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

No soy muy carnívora pero de vez en cuando me apetece tomar una buena carne. Por lo tanto no me gustan nada las carnes empaquetadas con antelación en las neveras del los supermercados. Yo soy más de ir a la carnicería y elegir la pieza de la que voy a comprar. Conozco a mucha gente a la que le da igual que parte de la ternera compran por ejemplo para hacer un buen guiso, prácticamente sólo se guían por los precios. A mi gusto la ternera tiene tres partes que son fabulosos para guisar: el morcillo, el rabo y la carrillada. Son partes muy jugosas que se quedan tan tiernas como la mantequilla. Se deshacen en la boca... si están bien hechas, claro. Evidentemente se pueden guisar otras partes también, es cuestión de gustos. En el blog ya hay una receta de rabo de ternera, la de hoy vamos a hacerla de carrillada. ¡Empecemos!

Ingredientes (para 2 personas):

• 2 carrilladas de ternera (aprox. 600-700 g)
• 1 cebolla
• 1 zanahoria
• 300 g de patatas de tamaño más bien pequeño
• 150 ml de vino blanco
• 2-3 dientes de ajo
• 1 laurel
• 1 manojito de tomillo fresco
• una cucharada de café de pimentón dulce
• perejil
• unas hebras de azafrán
• sal
• aceite de oliva

Modo de preparación:

Primero limpiamos la carne de grasas y le quitamos la telilla.



Luego picamos los ajos y un poco de perejil y lo echamos al mortero junto con la cucharada de pimentón y la sal.


Machacamos todo bien, lo mezclamos con un poco de aceite y con esta mezcla untamos la carne por los dos lados. La dejamos macerar como mínimo media hora.


Mientras, limpiamos y troceamos la cebolla y la zanahoria y ponemos a pocharla en una olla con el laurel y el tomillo.


Aparte doramos la carne por ambos lados en una sartén.


Cuando esté doradita la ponemos en la olla.


Echamos un poco de vino a la sartén y con una cuchara de madera rascamos suavemente los trozos pegados al fondo siempre encima del fuego.


Terminamos echando el resto de vino, dejamos que hierva un poco y lo echamos a la olla a través de un colador. Tapamos la olla y dejamos cocer la carne a fuego muy suave.


Hervimos un buen vaso de agua y machacamos las hebras de azafrán en el mortero. Apartamos el agua del fuego y le echamos el azafrán. Dejamos esta “infusión” aparte y pelamos las patatas. Si son pequeñas las dejamos enteras, si son más grandecillas las partimos, pero dejándolas en trozos grandes. Después de lavar las ponemos en un bol y les echamos encima la “infusión” de azafrán. De vez en cuando les damos la vuelta.


Volvamos a la olla. Cuando el tenedor ya entra fácilmente en la carne, sacamos los trozos a un plato (tiramos el laurel y tomillo), pasamos la salsa por un colador...


...y volvemos a echarla a la olla e incorporamos también la carne, las patatas y el líquido con azafrán.


Tapamos y dejamos cocer a fuego moderado hasta que las patatas estén hechas.


Entonces sacamos la carne, la troceamos con un cuchillo bien afilado ponemos los filetitos en los platos, salseamos y acompañamos con las patatas y un poco de perejil picado. ¡Para chuparse los dedos!

¡Que aproveche!


Fuente de la receta: La cocina de lechuza
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...