jueves, 23 de febrero de 2012

EMPANADILLAS DE ATÚN / TONHALPÁSTÉTOMMAL TÖLTÖTT SÓS PITE

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Desde que probé por primera vez - hace ya muchos años - las empanadillas, se han convertido en una de mis comidas favoritas. Me da igual de que están rellenas, de pescado, marisco, carne o verduras, me encantan. Hasta probé una vez empanadillas dulces y tampoco me disgustaban. Aunque....¿qué es lo que a mí me disgusta el paladar?....jajaja. También he probado las empanadas y son una delicia, aunque yo soy más de empanadillas. Durante muchos años por costumbre y por comodidad las preparaba con las obleas que se pueden comprar en los supermercados, pero desde que me compré el libro del famoso pastelero francés (Michel Roux, Masas, saladas y dulces) la cosa cambió. Probé la masa de empanada del libro y me enamoré de ella. Y no sólo yo, todos los que probaron mis empanadillas o empanadas. Es una masa ligera, crujiente, no demasiado grasa, se trabaja de maravilla y se puede guardar en la nevera una semana o en el congelador durante tres meses (si no la vamos a utilizar toda a la vez). Esta vez preparé empanadillas de atún y en vez de freírlas las hice en el horno. Fabulosas.

Ingredientes:

Para la masa:
·         500 g de harina
·         20 g de sal
·         200 g de manteca de cerdo (preferiblemente) o mantequilla troceada y ablandada
·         5 yemas de huevo mezcladas con 110 ml de agua fría (o 125 ml, si se  utiliza mantequilla)

Para el relleno (para 12 unidades):
·         una cebolla pequeña
·         2 dientes de ajo
·         1 pimiento italiano
·         1 lata mediana (200 g) de tomate natural, triturado
·         2 latas pequeñas (100 g) de atún
·         2 huevos
·         sal, pimienta
·         aceite de oliva
·         1 huevo más para pintar las empanadillas

Primero preparamos la masa. Ponemos la harina tamizada en un bol, echamos la sal y mezclamos. Añadimos la manteca y la mezclamos con la harina hasta que tenga una textura granulosa. Mezclamos en un cuenco las yemas con el agua fría y vamos incorporando poco a poco esta mezcla y amasando con los dedos, hasta que se haga todo una bola. Cuando la masa esté ligada, en una superficie la vamos amasando con la palma de la mano, hasta que esté firme y elástica. Entonces la cortamos por la mitad, formamos dos bolas y las envolvemos en film transparente. Una la podemos congelar y la otra la metemos a la nevera durante una hora. Mientras, preparamos el relleno. Ponemos a pochar en aceite la cebolla y el pimiento picado. Pasados unos minutos le añadimos el ajo y seguimos pochando a fuego lento unos 10 minutos. Entonces incorporamos al sofrito el tomate, salpimentamos  y dejamos que se haga a fuego lento. Cocemos dos huevos y los enfriamos. Cuando el sofrito está listo lo apartamos del fuego y le añadimos los huevos duros picaditos y el atún escurrido. Mezclamos y reservamos. Sacamos la masa de la nevera y en una superficie enharinada la vamos estirando con un rodillo a unos 3 milímetros de grosor. Con un aro de emplatar  de 12 cm de diámetro cortamos unos discos y vamos poniendo una cuchara de té del relleno a cada uno.


Doblamos el disco, apretamos el borde un poco con los dedos y lo cerramos apretando con la punta de un tenedor. (¡No pongáis mucho relleno porque al ir cerrando el disco, lo que sobra va a salir por todos lados!) Vamos poniendo las empanadillas a una bandeja forrada con papel de hornear. La masa sobrante la amasamos un poco, estiramos y seguimos sacando discos y rellenando hasta que se acabe. La mitad de la masa total y el relleno nos tiene que dar para 12 empanadillas. Precalentamos el horno a 180 grados. Batimos un poco el huevo restante, pintamos las empanadillas y las horneamos durante unos 20 minutos. Calientes o frías, están exquisitas.

¡Que aproveche!


miércoles, 22 de febrero de 2012

TONHALPÁSTÉTOMMAL TÖLTÖTT SÓS PITE / EMPANADILLAS DE ATÚN

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Mióta először megkóstoltam sok-sok évvel ezelőtt ezeket a kis halas (vagy húsos) táskákat, azóta az egyik kedvenc kajám. Az „empanada” a Spanyolország észak-nyugati részén fekvő Galíciából származik. Az empanada kifejezés az „empanar” (panírozni, azaz tésztával bevonni valamit) szóból ered. Az eredeti empanada tepsiben vagy tortaformában sül úgy, mint egy hagyományos pite, és utána szeletelik. Az „empanadilla”, ezek a félkör alakú kis táskák (vagy batyuk) csak később jöttek divatba leginkább a praktikusság miatt. Az empanadillának két verziója van. Az olajban sütött - így ropogósabb lesz, de zsírosabb is - és a hagyományosan sütőben sült.  Az üzletek hűtőpultjaiban kis csomagokban készen lehet kapni ezeket a kerek tésztaostyákat, melyek hihetetlenül vékonyak, de ezek leginkább az olajban való sütéshez jók. Bevallom, én is nagyon sokáig ezeket használtam, míg meg nem vettem Michel Roux „Tésztavarázs” című könyvét. Azóta magam gyúrom be a tésztát és a különbség óriási. Hogy őszinte legyek, nekem jobban ízlik a sütőben sütött változat (és kalóriaszegényebb is). A tölteléket illetően rengeteg variáció létezik. Lehet húsos, zöldséges, halas, készülhet a tenger gyümölcseiből, sőt, vannak édes változatok is. A tésztát borzasztó egyszerű összeállítani és nagyon könnyű vele dolgozni. Hűtőszekrényben egy hétig tárolható, fagyasztva pedig három hónapig. Ebből kifolyólag érdemes egy egész adagot begyúrni még akkor is, ha nincs szükségünk egyszerre az egészre. A felét lefagyasztjuk és kész. (A könyv magyar változatában ez a tészta egyébként azt hiszem „pástétomtészta” néven szerepel.) De térjünk rá a receptre.

Hozzávalók:

A tésztához:
·         500 g liszt
·         20 g só
·         200 g sertészsír (ha lehet) vagy puha vaj
·         5 tojássárgája elkeverve 110 ml hideg vízzel (ha vajat használunk, akkor a tojássárgákat 125 ml hideg vízzel keverjük el)

A töltelékhez (12 darabhoz):
·         1 kis fej hagyma
·         2 gerezd fokhagyma
·         1 zöld kalifornia paprika fele
·         1 kisebb doboz (kb. 200 g) natúr pardicsompüré
·         100 g (két kisebb doboz) tonhal
·         2 tojás
·         só, bors
·         olívaolaj
·         1 tojás a lekenéshez

Először kezdjük a tésztával. Tálba szitáljuk a lisztet és hozzákeverjük a sót. Beletesszük a zsírt és elvegyítjük a liszttel, amíg morzsás nem lesz. A tojássárgákat elkeverjük a hideg vízzel és apránként adagoljuk a lisztes keverékhez. Jól összedolgozzuk a tésztát, majd enyhén lisztezett felületen megdagasztjuk (kb. 5 perc). Annyira jól összeáll a tészta, hogy öröm vele dolgozni. Ekkor kettévesszük, mind a két gombócot folpackba csomagoljuk, az egyiket lefagyasztjuk, a másikat pedig egy órára a hűtőbe tesszük. Közben elkészítjük a tölteléket. Egy serpenyőben olívaolajon pirítani kezdjük a felaprított hagymát és a paprikát. Pár perc után hozzáadjuk a fokhagymát is és az egészet mérsékelt tűzön dinszteljük. Kb. 10 perc után beleöntjük a paradicsompürét, sózzuk-borsozzuk és lassú tűzön tovább rotyogtatjuk. Közben két tojást keményre főzünk és kihűtjük. Ha kész az alapunk, félrehúzzuk a tűzről és hozzáadjuk az apróra vágott tojásokat és a lecsöpögtetett tonhalat. Az egészet jól összekeverjük, de nem baj ha darabos marad, sőt. (A pástétomot itt nem kell szó szerint érteni!) Ekkor lisztezett felületen kinyújtjuk a tésztát kb. 3 milliméter vastagságúra és 12 cm átmérőjű fémgyűrűvel köröket szaggatunk belőle. Mindegyikre teszünk egy púpozott teáskanálnyi tölteléket,...


...félbehajtjuk, és a szélét egy villa fogaival összenyomva, lezárjuk. Ne tegyünk túl sok tölteléket, mert a „lezárásnál” úgyis kijön a felesleg és ezzel csak komplikáljuk a dolgot. A maradék tésztát kicsit összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, újabb köröket szaggatunk és töltünk, addig, amíg el nem fogy. A tészta fele és a töltelék 12 darabhoz elegendő. Sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket és megkenjük egy felvert tojással. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20 percig sütjük. Nagy előnye, hogy nemcsak melegen, de hidegen is isteni.

Jó étvágyat!



           




PASTA “STRACCI” DE REMOLACHA CON SALSA DE GORGONZOLA Y NUECES E HINOJO / CÉKLÁS “RONGYOSTÉSZTA” (STRACCI) DIÓS GORGONZOLAMÁRTÁSSAL, ÉDESKÖMÉNNYEL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Esta receta la vi en uno de mis libros de recetas favoritos y me pareció tan interesante que enseguida pensé, un día la voy a preparar. Pues desde entonces ha pasado ya bastante tiempo. Pero hace como dos semanas la volví a ver y decidí que ha llegado el tiempo. Por supuesto justo ese día no encontré en la tienda remolacha cruda, así que la compré cocida (porque el asunto no podía esperar más). Esto es algo muy característico en mí. Cuando quiero algo, lo quiero pero YA. Pues aquella pasta no es que no estuviera bien, pero color no tenía mucho. Poco se parecía a aquella que vi en el libro. Ya sabía entonces que aquello no voy a poner en el blog. Pero el asunto no se podía quedar en eso. Cuando conseguí remolacha cruda, puse manos a la obra otra vez y ahora sí que salió como Dios manda. Aquí tenéis la receta:

Ingredientes (para 2 personas):

Para la pasta:

·         100 g de harina
·         80 g de remolacha asada al horno
·         sal

Para la salsa:

·         1 puerro
·         80 g de queso gorgonzola
·         200 ml de nata
·         sal, pimienta
·         un puñado de nueces limpios
·         hojas de hinojo fresco, picado

Esta pasta hay que prepararla cuando tenemos pensado hacer una cantidad considerable de remolacha asada (porque no vamos a asar 80 gramos). La remolacha asada es muy saludable y se puede utilizar en un montón de recetas ya sean ensaladas, cremas, guarniciones etc. Primero forramos una bandeja de horno con papel de aluminio, de manera que sobresalga bastante por los lados, ya que con esta parte cubriremos la remolacha, haciendo así una especie de paquete. Pelamos la remolacha y si es grandota la cortamos en trozos regulares. La ponemos en la bandeja, salpimentamos, regamos con vinagre balsámico, aceite de oliva y una cuchara sopera de miel. Mezclamos un poco para que esté embadurnada por todos los lados y echamos encima unas hojas de romero. Cerramos el “paquete” y horneamos a 200 grados unos 35-40 minutos. Podemos pinchar a través del papel, y si el tenedor o pincho entra fácilmente, está lista. Sacamos del horno y dejamos enfriar.


Mientras, preparamos los ingredientes para la pasta. Tamizamos la harina y la ponemos en un bol. Echamos una cucharadita de sal y mezclamos. Cuando la remolacha ya está fría medimos 80 gramos y la machacamos con la miniprimer hasta obtener un puré. Mezclamos con la harina y amasamos hasta que se haga una bola elástica y lisa. Entonces la envolvemos en film transparente y metemos a la nevera al menos 30 minutos. Mientras pelamos las nueces y las picamos con un cuchillo rudamente. Pelamos y picamos el puerro y lo ponemos a pochar a fuego muy lento. Ponemos agua abundante a calentar para la pasta. En una superficie enharinada extendemos la masa bien fina con un rodillo (podéis utilizar maquina, pero yo para tan poca cantidad no la ensucio) la cortamos con un cortapastas en tiras de 10-12 cm y las tiras en triángulos.


En este momento el puerro ya estará pochado. Incorporamos el queso y la nata, salpimentamos y dejamos hervir a fuego muy suave. Echamos sal al agua hirviendo y echamos la pasta. Ojo, que la pasta fresca se cuece enseguida. En cuanto sube a la superficie, la sacamos con una espumadera y añadimos directamente a la salsa. Mezclamos y servimos enseguida. En el plato espolvoreamos con hojas de hinojo picado. ¡Una delicia!

     
Esta receta la vi en el libro “PASTA ¡que pasión!”

viernes, 10 de febrero de 2012

CÉKLÁS “RONGYOSTÉSZTA” (STRACCI) DIÓS GORGONZOLAMÁRTÁSSAL, ÉDESKÖMÉNNYEL / PASTA “STRACCI” DE REMOLACHA CON SALSA DE GORGONZOLA Y NUECES, E HINOJO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ezt a receptet az egyik kedvenc tésztáskönyvemben láttam és annyira attraktív, hogy már akkor eldöntöttem hogy megcsinálom, amikor először kezembe vettem és átlapoztam a könyvet. Na, azóta elég sok idő eltelt. Aztán két hete úgy döntöttem, hogy itt az ideje. Természetesen pont akkor nem volt nyers cékla a boltban amikor nekem gyúrhatnékom támadt, úgyhogy vettem natúr főtt céklát, mert hát ugye hirtelen halaszthatatlan lett a céklás tészta elkészítése. Ez nagyon jellemző rám. Amit én egyszer elhatározok, az kell, de máris! Nekem holmi zöldségbeszállítók ne húzzák keresztbe a terveimet. Szóval a nagy sietségnek meg is lett az eredménye, csak nem éppen az, amit én vártam. Nem azt mondom, hogy az akkori tészta nem lett jó, csak a főtt céklától nem lett olyan szép élénk színe, hanem inkább betegesen sápadtka volt a lelkem (ez a középső képen látszik is, amit majd legközelebb kicserélek). Aztán erre még rátett, hogy egy kicsit túl is főztem, szóval megenni megettük, sőt, finom is volt, viszont már akkor tudtam, hogy a blogra AZ nem fog felkerülni. De hát rajtam aztán ugyan nem fog ki egy tészta, úgyhogy ma újra nekiláttam. Változtattam rajta néhány dolgot, jobban is koordináltam a tészta és a mártás főzési idejét, úgyhogy ímhol hozom a receptet.

Hozzávalók (2 személyre):

A tésztához:

·         100 g liszt
·         80 g hámozott sült cékla
·         pici só

A mártáshoz:

·         1 póréhagyma
·         80 g gorgonzola sajt
·         kb. 200 ml tejszín
·         só, bors
·         egy maréknyi dióbél
·         néhány szál édeskömény zöld

Ezt a tésztát akkor érdemes készíteni, ha egyébként is tervben van, hogy céklát sütünk, mert hát ugye nyilván nem fogunk nekiállni 80 grammot sütni. A sült cékla nagyon egészséges magában is, salátában vagy más receptekhez felhasználva. Szóval egy kisebb tepsit alufóliával kibélelünk úgy, hogy a szélei bőven túllógjanak a tepsin, hogy utána rá tudjuk hajtogatni a céklára. Miután bekapcsoltuk a sütőt 200 fokra, meghámozzuk a céklákat, félbevágjuk és beletesszük a tepsibe. Megszórjuk nagyszemű tengeri sóval, tekerünk rá borsot és meglocsoljuk balzsamecettel, olívaolajjal és csurgatunk rá egy teáskanálnyi mézet. Kicsit „összekeverjük”, hogy a cékladarabok minden oldala be legyen vonva, teszünk rá egy-két ágacska rozmaringot, ráhajtogatjuk az alufóliát és mehet a sütőbe, amit beállítunk egy órára. (mivel a cékladarabok nem túl nagyok kb. 40 perc elég neki) Mindenesetre 35-40 perc után szúrjunk bele egy hústűt vagy villát (az alufólián keresztül) és ha könnyen belemegy akkor kész. Inkább legyen egy kicsit roppanós, mint püré állagú. Kivesszük és hagyjuk hűlni.

  
Kimérjük a lisztet és egy tálba szitáljuk, megszórjuk egy kevés sóval, a kihűlt/kimért céklát pedig botmixerrel pürésítjük és hozzáadjuk a liszthez. Villával összekeverjük, majd elkezdjük kézzel gyúrni. Ha nagyon szükséges, adhatunk hozzá egy pici langyos vizet, de ez a liszttől függ. Én nem tettem hozzá egy csepp vizet sem. Ha összeállt a gombóc, akkor lisztezett felületen addig gyúrjuk, amíg egy sima rugalmas gombóccá nem válik. Bevallom, én ezt a részét külön élvezem. Ezután folpack fóliába „csomagoljuk” és min. 30 percre a hűtőbe tesszük.
Közben felteszünk egy nagyobb fazékban vizet melegíteni a tésztához. Míg a víz melegszik, megtörjük a diót és a dióbelet késsel durvára vágjuk. Megtisztítjuk a póréhagymát, a fehér részét felaprítjuk és egy serpenyőben olívaolajon nagyon lassan dinsztelni kezdjük. Amikor már üveges a hagyma, hozzáadjuk a gorgonzolát, majd mikor már feloldódott, a tejszínt. Közben a forrásban lévő vízbe teszünk egy kanál sót. Kivesszük a tésztát a hűtőből és lisztezett felületen sodrófával kinyújtjuk. Aki akar, használhat tésztanyújtó gépet, de az igazság az, hogy én ilyen kis mennyiségű tésztáért ugyan elő nem veszem. De ezt mindenki döntse el saját maga. Mikor kinyújtottuk a tésztát - nem kell átlátszó vékonyságúra nyújtani - derelyevágóval hosszában kb. 10-12 cm széles csíkokra vágjuk, amiket háromszög alakúra darabolunk.


Innentől a munkafolyamat már nagyon gyorsan megy. Bedobáljuk a tésztát a forrásban lévő vízbe és megkeverjük. Kavarunk egyet a mártáson (ami ugye végig alacsony lángon rotyog) sózzuk-borsozzuk, és amikor a tésztadarabok már a víz felszínén úszkálnak, szűrőkanállal egyenesen beleszedjük őket a mártásba. Kicsit összekeverjük, és máris tányérokra szedjük. A tetejét megszórjuk a durvára vágott dióval és apróra tépkedet édeskömény zölddel. Jó étvágyat!


Ez a recept a „PASTA ¡que pasión!” tésztaspecialitásokat tartalmazó szakácskönyvből való.

martes, 7 de febrero de 2012

OLLA GITANA MURCIANA / SPANYOL CIGÁNYLEVES

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Según cuenta la leyenda los orígenes de esta comida están en la cocina gitana. Lo que llevaba la olla siempre dependía de lo que encontraba la cocinera en el preciso momento de prepararla en la despensa. La receta se transmitió de generación en generación pero hay muchas variaciones dependiendo de la ubicación geográfica. Hay sitios donde se le echa carne, en otros sitios bacalao pero siempre lleva al menos dos tipos de legumbres (alubias, garbanzos, lentejas o guisantes) y una variedad de verduras. La variedad que yo hice esta vez no lleva ni carne ni pescado sólo legumbres y vegetales y es muy famosa en la región de Murcia. Por la variedad de ingredientes que lleva tiene un sabor exquisito, es muy nutritiva y bastante económica. Un dato nada despreciable en los tiempos que vivimos. Vamos a ello.


Ingredientes (para 4 personas):

·         150 g de alubias (en general se suele utilizar alubia blanca pero yo la que tenía esta vez en casa, era de color canela)
·         150 g de garbanzos
·         120 g de judías verdes planas
·         100 g de calabaza
·         1 pera hermosa de carne dura
·         una rebanada de pan del día anterior
·         medio puñado de almendra cruda, pelada
·         media cebolla
·         1 tomate grande
·         2 dientes de ajo
·         una cucharadita (las de café) de pimentón de la Vera
·         azafrán
·         una cuchara sopera de vinagre de vino blanco
·         sal, pimienta
·         aceite de oliva
·         caldo de pollo o de verduras

Según la receta original se ponen las legumbres en remojo en la víspera y al día siguiente primero se ponen a cocer las alubias, y en cuanto rompan a hervir se echan también los garbanzos. Todo ello se cuece aprox. durante dos horas a fuego lento y a continuación se escurre. Yo reconozco que salté este paso y utilicé legumbres precocinadas.
En primer paso preparamos el caldo de pollo (con carcasas de pollo, puerro, zanahoria y apio). Cuando el caldo ya está listo limpiamos y troceamos las judías y la calabaza y ponemos todo ello a cocer en una olla (en caldo corto) a fuego lento. Pelamos y troceamos la pera y reservamos. Mientras, ponemos aceite en una sartén donde freímos el pan las almendras y los dientes de ajo aplastados (pero sin pelar). A continuación echamos todo al mortero (antes pelamos el ajo) ponemos una pizca de azafrán y machacamos hasta obtener una pasta. Añadimos el vinagre, mezclamos y reservamos. En este momento echamos la pera a la olla. En la misma sartén de freír lo anterior (si hiciera falta echamos un poco más de aceite) ponemos a freír la cebolla picada. Cuando esté transparente apartamos, espolvoreamos con el pimentón, mezclamos y echamos el tomate pelado y picado. Volvemos a poner la sartén al fuego y salpimentamos. Dejamos hasta que el tomate evapore bastante su jugo. Mientras, añadimos las legumbres (enjuagadas) a la olla (reponemos un poco el caldo pero cuidado de no echar mucho ya que se trata de un puchero con caldo corto) y el contenido del mortero. Cuando el tomate está frito también se añade a la olla. Probamos de sal y echamos un poquito más de caldo si la olla lo desea. Lo dejamos cocer a fuego lento hasta que las verduras estén tiernas.  Al final tendremos un puchero sabroso y sustancioso que complementando con un buen postre tendremos un almuerzo muy completo. ¡Que aproveche!  
(Receta del blog “Mercado Calabajío”)

lunes, 6 de febrero de 2012

SPANYOL CIGÁNYLEVES / OLLA GITANA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A legenda szerint ennek az ételnek az eredete - ahogy a neve is utal rá - a spanyol "cigány konyhában" keresendő, miszerint a fazék tartalma nagyrészt attól függ, hogy a cigány háziasszony éppen mit talál a kamrában. A recept nemzedékről nemzedékre szállt, viszont rengeteg variációja is van földrajzi területtől függően. Van ahol húst is tesznek bele, van ahol tőkehalat, viszont legalább kétfajta hüvelyes (bab, csicseriborsó, lencse, borsó) és különböző zöldségfélék mindig vannak benne. Én most egy teljesen húsmentes változatot készítettem, aminek - a hozzávalók variációjától - fantasztikus íze lett, és az sem elhanyagolandó, hogy így egy igen olcsó de egészséges és laktató étket tudunk az asztalra tenni.



Hozzávalók (4 személyre):

·         15 dkg bab (általában fehér babot szoktak használni, de nekem most egy világosbarna színű volt itthon)
·         15 dkg csicseriborsó
·         12 dkg friss zöldbab (lehet fagyasztott vagy konzerv is)
·         10 dkg sütőtök
·         1 nagyobb keményhúsú körte
·         egy kis szeletke szikkadt kenyér (bagett vagy hasonló)
·         fél maréknyi hámozott nyers mandula
·         fél hagyma
·         1 nagyobb paradicsom
·         2 gerezd fokhagyma
·         1 káváskanálnyi édes, füstölt paprika (ha nincs, jó a sima is, de nagyot dob az ízén)
·         sáfrány
·         1 evőkanál fehérbor ecet
·         só, őrölt bors
·         olívaolaj
·         húsleves vagy zöldség alaplé (ezek hiányában, víz)

Az eredeti recept szerint a babot és a csicseriborsót egy éjszakát áztatjuk, majd először feltesszük kevés vízben főni a babot és mikor már majdnem forr hozzáadjuk a csicseriborsót. Kb. 2 órán át lassú tűzön főzzük majd leszűrjük. (Én ezt a lépést megspóroltam és üveges főtt babot ill. csicseriborsót használtam mivel nálunk nagyon jó minőségűeket lehet kapni.)
Szóval először feltesszük főni a húslevest kicsit hosszabb lével (így két legyet ütünk egy csapásra mert a másnapi ebédünk egy része is megvan). Később megtisztítjuk és feldaraboljuk a zöldbabot, a sütőtököt és a körtét, majd feltesszük főni rövid lében (a húslevesből természetesen) lassú tűzön. Közben egy serpenyőbe kevés olajat öntünk és megpirítjuk benne a mandulát a szeletke kenyeret és a kés lapjával kicsit megroppantott (de nem hámozott!) fokhagymát. Félrehúzzuk és fűszermozsárba tesszük (a fokhagymát szépen ki lehet szedni a héjából), hozzáadunk egy nagy csipet sáfrányt és pépesre döngöljük. Ezután hozzáadunk egy kanál fehérbor ecetet és jól kikeverjük. Félretesszük. A serpenyőben visszamaradt olajban (ha kevés ötsünk hozzá) feltesszük pirítani az apróra vágott hagymát. Mikor már üveges, megszórjuk a füstölt paprikával, megkeverjük és rádobjuk a meghámozott és apróra vágott paradicsomot. Sózzuk-borsozzuk és hagyjuk rotyogni amíg a paradicsom elfövi a levét. Közben a zöldségekhez adjuk a főtt babot és csicseriborsót (ha kell teszünk hozzá egy kevés húslevest, de ügyeljünk rá, hogy inkább rövid leve legyen) és a fűszermozsárban lévő masszát. Mikor a paradicsom már elfőtte a levét, ezt is a fazékba öntjük. Adunk hozzá még egy keveset a levesből, beigazítjuk az ízét, és addig főzzük (lassan!) míg a zöldségek meg nem puhulnak. Egy viszonylag sűrű, nagyon finom ízű, tartalmas étel lesz belőle, amit valamilyen édes vagy sós tésztával kiegészítve (bukta, kalács, palacsinta, pogácsa, stb.) fantasztikus ebéd kerekedik. Jó étvágyat!
(Forrás: "Mercado Calabajío")
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...