jueves, 28 de abril de 2011

TÖKFŐZELÉK (ahogy én készítem), PAPRIKÁS LAZACCAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Mióta Spanyolországban élek, mondhatnám, hogy egyáltalán nem eszek főzeléket. Hozzászoktam ahhoz, hogy itt - mivel nem tudják mi az a főzelék, mert nem szokás ilyesmit enni - nem főzik. Az egyetlen kivétel, amit néhanapján megcsinálok az a tökfőzelék, mert azt nagyon szeretem. De ez nem ment ám olyan egyszerűen, hogy megveszem a tököt, megfőzöm és annyi. De nem ám! Mert itt Spanyolország déli részén nem lehet azt a fajta tököt kapni, amiből otthon a főzelék készül. Azt hiszem, spárgatök a neve. (Igazából nem is tudom, hogy létezik-e egyáltalán spanyolhonban ez a fajta tök.) Szóval ki kellett próbálni e célra a cukkinit, végtére is, az is egyfajta tök. Nem lett rossz, de valami hibádzott. Pár próbálkozás után rájöttem, hogy nem a tökkel (ill. cukkinival) van a baj, hanem azzal, hogy nem ízlett mert túl nehéznek találtam a rántásos főzeléket. Akkor következett a habarásos módszer,... de az sem jött be. Végül rájöttem, hogy ami felesleges bele, az a liszt. Igen ám, de akkor mivel „sűrítsem”? Aztán gondoltam egyet és kikísérleteztem a saját verziómat. Szokás szerint a cukkinik belét (magházát) egy kicsit kivájtam és azt kidobtam. De mivel a cukkininak nagyon zsengék a magjai, mert hát ugye a boltban nem árulnak „öreg” túlérett példányokat, úgy gondoltam, hogy ezt (ill. ezt is) fogom felhasználni a főzelék besűrítéséhez, a hagyma, fokhagyma és paradicsom (igen, paradicsom!) mellett. Annyira bejött ez a módszer, hogy mióta így csinálom, azóta nem ízlik az a variáns, amit Magyarországon szokás főzni. Következzen hát a miből, és a hogyan.

Hozzávalók (4 személyre):

• 3 db nagyobb cukkini (sajnos nem mértem le)
• 1 közepes hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 2 db paradicsom
• 1 csokor friss kapor
• tej
• natúr joghurt (vagy kefir)
• tejföl
• só
• olívaolaj
• egy pici ecet (elhagyható, ugyanis a paradicsom is kölcsönöz némi savanykás ízt)

Elkészítési mód:

A cukkiniknak levágjuk a végeit, zöldséghámozóval vékonyan meghámozzuk, félbevágjuk őket és kicsit kivájjuk a belsejüket.


A kivájt magházakat félretesszük, a többit pedig legyaluljuk és megsózzuk.




Megtisztítjuk és felaprózzuk a hagymát és a fokhagymát, majd olívaolajon lassan pirítani kezdjük egy fazékban. A meghámozott paradicsomot apró darabokra vágjuk a tökbéllel együtt és a már üveges hagymára dobjuk. Picit megsózzuk és tovább dinszteljük. Ha az alapunk készen van, felöntjük kb. 1,5 dl tejjel.


Forrás után félrehúzzuk és botmixerrel (óvatosan mert forró!) simára turmixoljuk.


Visszatesszük a tűzre és hozzáadjuk a legyalult cukkinit, úgy ahogy van. Nem kell kinyomkodni, mert akkor minden tápanyagot kifacsarunk belőle. Megkeverjük és mérsékelt tűzön kb. 10-15 percig főzzük. Ne főzzük agyonra, mert úgy finom ha a cukkini kicsit roppanós marad. Miközben fő, simára keverünk egy natúr joghurtot fél pohár tejföllel, és a végén hozzáadjuk. Ezután nem kell már forralni, csak addig hagyjuk a tűzön, amíg finomra metélünk egy csokor friss kaprot. Ezt hozzáadjuk, ha kell utánasózunk, és kész. Aki akar, adhat hozzá pár csepp ecetet is, illetve ezt teheti mindenki a tányérjába, ízlése szerint. Isteni!




PAPRIKÁS LAZAC

Hozzávalók:

• 30 dkg lazac (jobb a szelet mint a filé)
• 1 db száraz fűszerpaprika
• 1 kis fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl fehérbor
• 2 dl víz
• 1 babérlevél
• só, bors
• olívaolaj

Elkészítési mód:

A lazacszeletet lebőrözzük, levágjuk róla a kövér részeket és csipesszel vagy körömmel kiszedünk belőle minden szálkát. Figyelem, ezeket a „melléktermékeket” nem dobjuk ki! Beletesszük egy kisebb edénybe és a 2 dl vízzel feltesszük főzni.


Kb. 20 perc után leszűrjük, és félretesszük a kapott alaplevet. Közben az apróra vágott hagymát és fokhagymát feltesszük egy serpenyőbe olívaolajon pirítani.


A fűszerpaprika húsát szokás szerint kikaparjuk (miután a kimagozott paprikát legalább egy órán át meleg vízben áztattuk) és hozzáadjuk a hagymához a babérlevéllel együtt.


Kicsit pirítjuk még, majd felöntjük a borral és az alaplével. Míg forr, kockákra vágjuk a lazacot, sózzuk-borsozzuk, és kevés forró olajon kicsit megpirítjuk. Kiszedjük és félretesszük.


Mikor a szószunk kb. már a felére visszaforrt, kidobjuk a babérlevelet és a botmixer poharában simára turmixoljuk. Visszaöntjük a serpenyőbe, ha szükséges megsózzuk, és hozzáadjuk a pirított lazackockákat. Ha felforrt elzárjuk.


Fapálcikákra felszúrva (személyenként 5-6 darabot) kínáljuk a tökfőzelékhez. Nagyon illik hozzá. Jó étvágyat! 



miércoles, 27 de abril de 2011

LECHE FRITA

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

No os voy a descubrir nada nuevo - por lo menos a los españoles - con esta receta. La leche frita es uno de los dulces más típicos, sobre todo en la época de Semana Santa. Es un dulce de harina de maíz (maicena) cocida con leche y azúcar hasta que espesa, cortándose la masa resultante en porciones que se fríen.
Si bien su origen es incierto y muchas son las regiones españolas que dicen tener la auténtica receta (con distintas variantes todas ellas), todos los indicios indican que San Sebastián sea el punto de origen de este exquisito dulce de elaboración casera, aunque es uno de los postres más tradicionales de todo Castilla y León. Aunque, como hemos dicho, es un postre casero, puede encontrarse en algunas pastelerías y eso sí, suele ser uno de los postres que más se repiten en nuestros restaurantes dentro de la categoría: postres caseros. La forma de elaboración se realiza siguiendo recetas tradicionales, con variantes por zonas, pasadas de generación en generación.

Ingredientes:

• 1 litro de leche entera
• 150 g de maicena
• 150 g de azúcar
• 1 rama de canela
• corteza de limón
• corteza de naranja
• una vaina de vainilla

x harina
x huevos
x pan rallado
x aceite de girasol (para freír)

 azúcar
 canela molida

Mezclamos la maicena en un cuenco con algo de leche hasta que esté sin grumos. El resto de la leche la ponemos a calentar con la rama de canela, la vaina de vainilla abierta y raspada, y la corteza de limón y naranja. Cuidado, que la peladura de los cítricos sea la más fina posible, porque la parte blanca amarga la leche. Yo suelo utilizar un pelador de patatas que sólo corta una capa muy fina. Cuando la leche ya esté bien caliente pero sin hervir, la apartamos y dejamos que se infusione unos 15 minutos. Pasado este tiempo la colamos. Ponemos en un cazo o sartén bastante ancha al fuego la mezcla de la maicena y poco a poco le vamos añadiendo el azúcar y el resto de la leche sin dejar de remover con unas varillas, porque se forman grumos con mucha facilidad. Si fuera necesario, apartad la sartén del fuego hasta deshacer los grumos y volver a ponerlo. Debe quedar una crema espesa pero fina y sin grumos. A continuación la vertemos en un molde o bandeja de horno. Al extenderse debe tener un grosor de 1,5-2 cm. Tapamos con film transparente para que no se forme costra y dejamos enfriar. Cuando esté fría, la metemos a la nevera unas 2 o 3 horas para que cuaje bien y luego la cortamos en cuadros de 5x5 centímetros. Los pasamos por harina huevo y pan rallado y los freímos en aceite bien caliente. Los dejamos escurrir en papel de cocina y luego rebozamos en mezcla de azúcar y canela. (Nota: 1.) Yo suelo freír de una vez sólo lo que se va a comer en el momento, ya que está mejor recién hecho. 2.) Tradicionalmente los cuadros se pasan sólo por harina y huevo. Así también está rico, pero al pasarlos por pan rallado no se quedan hilos de huevo colgando y el pan rallado no altera el sabor. Es una opción.) Lo que no se va a freír en el momento, se puede guardar unos días en la nevera o lo podéis congelar. (Pero congeladlo ya cortado en trozos.)
Se suele servir con una bola de helado. Le va mucho el helado de turrón, el de nueces o de vainilla. ¡Probadlo!... no os vais a arrepentir.






jueves, 21 de abril de 2011

SÜLT TEJ

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Sült teeej???? Hát az meg micsoda?... kérdeztem én is sok évvel ezelőtt, amikor Spanyolországba jöttem. Hát igen kérem, ilyen létezik bármennyire is hihetetlen. Legalább annyira hihetetlen, mint a sült fagyi és az is létezik Magyarországon. Szóval, a sült tej egyike a két legnépszerűbb spanyol húsvéti desszertnek. (A másikra is hamarosan sort kerítek.) Sokféle variációt kidolgoztak már, de nekem a sok-sok évet túlélt alaprecept alapján készült sült tej ízlik a legjobban. Egyébként borzasztóan egyszerű és gyorsan elkészíthető desszert. Lehet belőle egyszerre többet is csinálni (megéri!) és le lehet fagyasztani. Senki sem fogja észrevenni, hogy nem aznap készült, mert semmi különbség nincs a friss és a fagyasztott között. És végül, de nem utolsó sorban roppant olcsó nyalánkság.
Nézzük hát miből és hogyan készül.

Hozzávalók:

• 1 liter zsíros tej
• 15 dkg finom kukoricaliszt
• 15 dkg cukor
• 1 egész rúd fahéj
• 1 vaníliarúd
• citromhéj
• narancshéj

x liszt
x tojás
x zsemlemorzsa
x napraforgó olaj (a sütéshez)

 cukor
 őrölt fahéj

Elkészítési mód:

A kukoricalisztet (vigyázat, nem kukoricadaráról van szó!) egy kevés tejjel csomómentesre keverjük. A többi tejet a fahéjrúddal, a félbevágott és kikapart vaníliarúddal és a citrom- és narancshéjjal feltesszük melegíteni, de nem forraljuk fel. Ügyeljünk rá, hogy a citrom és narancshéjon a lehető legkevesebb legyen a fehér részből, mert megkeseríti a tejet. Én zöldséghámozóval szoktam vágni és így csak egy nagyon vékony réteg jön le. Ha már jó forró a tej (de még nem forr) akkor félretesszük és állni hagyjuk kb. 15 percet, majd leszűrjük. Ezután egy nagyobb serpenyőben feltesszük főni a kukoricalisztes keveréket és folyamatos keverés közben hozzáadjuk a többi tejet és a cukrot. A lángot levehetjük takarékra. Nagyon fontos, hogy egy pillanatra se álljunk le a keveréssel, mert rögtön csomósodni kezd. A legjobb, ha kézi habverővel keverjük főzőkanál helyett. Sűrű, tejbegrízhez hasonló állagú masszát kell kapnunk. Ezt melegen beleöntjük egy akkora tepsibe vagy négyszögletes jénai tálba, hogy kb. 1,5-2 cm vastagságú legyen mikor szétterül. Fóliával befedjük, hogy ne képződjön bőr a tetején és hűlni hagyjuk. Ha már teljesen kihűlt betesszük a hűtőbe 2-3 órára. Ekkorra már meg lesz dermedve annyira, hogy szeletelni lehessen. Kb. 5x5 centiméteres négyzetekre szeljük (de ez tetszőleges), megforgatjuk lisztben, tojásban és zsemlemorzsában (mintha paníroznánk) és forró olajban kisütjük. Konyhai törlőpapírra szedjük és még melegen kristálycukor és őrölt fahéj keverékében meghempergetjük. (Megjegyzés: 1.) Én annyit szoktam csak sütni egyszerre, amennyit éppen elfogyasztunk. Sokkal finomabb melegen. 2.) Az eredeti recept szerint csak lisztbe és tojásba mártják. Kipróbálhatjátok így is. Én azért szeretem morzsában is megforgatni, mert így nem lógnak róla tojásfoszlányok össze-vissza. Az ízén pedig semmit sem változtat.) Amit nem sütünk ki, az pár napig hűtőben tárolható vagy lefagyasztható. De akkor szeletelve fagyasszuk le. Fagylalttal tálaljuk. Hogy milyen ízűvel? Ez ízlés kérdése, de nagyon megy hozzá a mogyoró, a dió, a mandula, esetleg a vanília ízű fagyi. Aki kipróbálja, nem fogja megbánni!






Spanyolországban van egy tipikus karácsonyi édesség, amit mandulából készítenek (turrón), és itt az ebből készült fagyit szokták a meleg sült tej mellé kínálni. Isteni! 



PIMIENTOS DE PIQUILLO RELLENOS DE BACALAO EN SALSA DE PIQUILLOS

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Aunque en España se come bacalao durante todo el año, yo creo que es la época de Semana Santa cuando más se consume de este pescado. Tiene infinitas maneras de preparación y para mí es uno de pescados más sabrosos, con una textura inigualable. Hoy en día lo podemos comprar tanto fresco como salado, pero yo creo que se utiliza más el de salazón. Además, en mi humilde opinión, las comidas preparadas de bacalao salado son mucho más sabrosas. A parte de que se puede preparar de mil maneras, durante el período de cuaresma tampoco es raro ver tomarlo crudo (sin desalar) con habas frescas, como aperitivo. Yo esta vez hice unos pimientos de piquillo de Lodosa rellenos de bacalao. Os dejo esta estupenda receta que podéis preparar cualquier época del año (no es exclusividad de Semana Santa) y servirlo como entrante o plato principal. Vamos allá.

Ingredientes (para 10 unidades):

• 200 g de bacalao salado desmigado
• 1 puerro
• 5 dientes de ajo
• harina
• leche
• nuez moscada
• una lata de 400 g de pimientos de piquillo (de Navarra son los mejores)
• 3-4 cucharas soperas de tomate frito (si es posible casero)
• sal
• aceite de oliva
• 2 huevos





Tenemos el bacalao en remojo 48 horas. Durante este tiempo lo tenemos en la nevera y le cambiamos el agua dos veces al día. Pasado este tiempo lo escurrimos. Lavamos bien el puerro y lo picamos junto con dos dientes de ajo y en una sartén amplia los ponemos a fuego medio a pochar. Mientras cortamos el bacalao escurrido muy menudito y lo incorporamos a la sartén. Dejamos que evapore el líquido que suelta (se cocerá en este mismo) y espolvoreamos con una cuchara sopera de harina. Le damos unas vueltas y empezamos a agregar leche a poquitos removiendo constantemente con unas varillas hasta conseguir una bechamel bien espesa. Entonces lo dejamos unos 6-8 minutos más en el fuego sin dejar de remover. Le rallamos un poco de nuez moscada y probamos de sal. Apartamos del fuego y seguimos removiendo hasta que temple un poco para poder manejarlo.


Ponemos la masa en una manga pastelera sin pitorro y rellenamos los pimientos con cuidado.


Habrá pimientos rotos en la lata pero no os preocupéis, los utilizaremos para hacer la salsa.



Preparación de la salsa:

Picamos los ajos restantes y los ponemos a freír en una sartén. Cuando empiezan a coger un color dorado incorporamos los pimientos troceados y freímos todo junto un rato. Echamos 3-4 cucharas de tomate frito, ponemos a punto de sal y si fuera necesario echamos una pizca de azúcar (por la acidez del tomate). Trituramos la salsa con la miniprimer y la colamos.
Pasamos los pimientos rellenos por harina y huevo y los freímos en aceite. Los escurrimos un poco en papel de cocina y los servimos con la salsa bien caliente.

¡Que aproveche!




TŐKEHAL-PÜRÉVEL TÖLTÖTT PIQUILLO PAPRIKA, PARADICSOMOS PIQUILLO MÁRTÁSSAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Spanyolországban nagy kultusza van a tőkehalnak egész évben, de főként ilyenkor Húsvét táján. Ez a szokás arra az időszakra nyúlik vissza, amikor még nem létezett hűtőszekrény és a halakat sózással tartósították. Mivel a Húsvét előtti böjti időszakban (a tengerparti részeket kivéve) leginkább csak sózott tőkehalat lehetett kapni - bár most már bárhol lehet friss halat venni -, ez a szokás máig megmaradt. Egyébként személyes tapasztalatom, hogy a friss tőkehal és a belőle készült ételek nem olyan ízletesek, mint a sózott változatból készültek. Szóval most a spanyol Semana Santa-n bármely házban vagy vendéglőben találkozhatunk olyan tipikus ételekkel, melyeknek hozzávalói közül nem hiányzik a tőkehal, a csicseriborsó vagy a spenót. Sőt, több olyan étel van mely e három összetevő kombinációja.
Én ezek közül most csak a tőkehalat használtam, amiből pürét készítettem. A paprika, amit megtöltöttem vele, a spanyol földön messze híres navarrai Lodosa-ból származó piquillo (ejtsd: pikijjo) paprika, mely eredetmegjelöléssel (D.O.: Denominación de Origen) rendelkezik. (Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó – a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított – olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve, vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye. /Wikipédia/) A piquillo elnevezést onnan kapta ez 10 cm-nél nem hosszabb háromszög alakú paprika, hogy hegyes csúcsban végződik (pico=csúcs).



Parázs fölött, grillsütőn vagy sütőben lassan megsütik, meghámozzák, kimagozzák, marinálják és konzervben vagy üvegben, saját levében eltéve lehet kapni.



Szerintem Magyarországon a szelektívebb üzletekben hozzá lehet jutni. De kezdjünk neki a receptnek.

Hozzávalók (10 db-hoz):

• 20 dkg sózott tőkehal
• 1 póréhagyma
• 5 gerezd fokhagyma
• liszt
• tej
• szerecsendió
• 40 dkg piquillo paprika (konzerv)
• 3-4 evőkanál paradicsompüré
• só
• olívaolaj
• 2 tojás

Ehhez a recepthez nem fontos a tőkehalat szeletekben vennünk. A szeletelés melléktermékeként keletkező darabkákat is árulják, ráadásul jóval olcsóbban és nekünk ez most tökéletesen megfelel.


Folyó hideg víz alatt lemossuk róluk a sót és 48 órán át áztatjuk. Hűtőben tartjuk, és naponta kétszer cseréljük a vizet. Ha letelt ez az idő jól lecsöpögtetjük. Megtisztítjuk a póréhagymát és 2 gerezd fokhagymát, felaprítjuk és egy nagyobb serpenyőben olívaolajon, közepes tűzön dinszteljük. Közben a halat nagyon apró darabkákra vágjuk, majd hozzáadjuk a hagymához. A vizet, amit enged magából, kiforraljuk (közben meg is fő a saját levében). Ezután megszórjuk egy evőkanálnyi liszttel, kicsit összeforgatjuk az egészet, majd állandó keverés közben apránként elkezdjük adagolni hozzá a tejet, amíg jó sűrű mártás állagú nem lesz. Ezután kb. 6-8 percig tovább kevergetjük, szerecsendiót reszelünk bele, és ha kell, egy picit megsózzuk. Félrehúzzuk a tűzről és tovább kevergetjük addig, míg ki nem hűl annyira, hogy dolgozni tudjunk vele. Ne hagyjuk kihűlni teljesen, mert akkor megdermed és sokkal nehezebb vele dolgozni.


Ha langyos, csőr nélküli habzsákba tesszük és „érzéssel” megtöltjük a paprikákat.


Legyünk óvatosak, mert nagyon törékenyek.


Válasszuk ki a legszebbeket, mert biztos lesznek a dobozban (vagy üvegben) szakadtak is, amiket nem lehet megtölteni.



Ezeket majd felhasználjuk a mártáshoz.

A mártás elkészítési módja:

Felszeleteljük a maradék fokhagymát és olívaolajon pirítani kezdjük. Mikor aranybarna, rádobjuk a felaprított piquillo paprikát és tovább pirítjuk. Pár perc után hozzáadjuk a paradicsompürét, sózzuk, és esetleg adhatunk hozzá egy leheletnyi cukrot (ha túl savas lenne). Végül a botmixer poharában összeturmixoljuk és szűrőn átpasszírozzuk.
A megtöltött paprikákat óvatosan meghempergetjük lisztben majd tojásban és forró olajban kisütjük. Papírtörlőre szedjük, és a felforrósított mártással tálaljuk.

Jó étvágyat!





martes, 19 de abril de 2011

TIRAMISÙ TORTA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ezt a tortát a múlt héten csináltam egy barátnőm születésnapjára. Bevallom egy kicsit izgultam, mégpedig két dolog miatt. Az egyik, hogy még soha nem csináltam házilag mascarpone sajtot és nem tudtam mi fog kisülni a dologból, a másik pedig, hogy bár többször csináltam tiramisùt, de úgy mint tortát, még egyszer sem. A hagyományos verzió szerint összerakom egy négyszögletes tálba és mikor kész, szeletelem és tálalom. Nem mintha nem lenne mindegy, hogy a rétegeket négyszögletes vagy kerek alapú tálba rakom, de ez alkalommal meg kellett hogy fordítsam a tortát és ettől egy kicsit rinyáltam. Mert ugye a tiramisù torta piskótarétegei nem egész lapból, hanem darabokból állnak, és lelki szemeim előtt láttam, ahogy a tortám majd szétcsúszik-mállik az egész a konyhában. Atyavilág! De aztán lesz ami lesz alapon megkockáztattam, mert hát végtére is... aki nem mer, az nem nyer. Előző este - miközben a torta a hűtőben pihent - mondtam egy fohászt, aztán legyen, aminek lennie kell. És úgy látszik meghallgattatott, mert minden úgy ment, mint a karikacsapás (bár olyat még sosem csináltam…). Olyannyira, hogy saját magam is meglepődtem.
Megosztom hát veletek a "titkot".

Hozzávalók (a mascarpone sajthoz):

• 1,5 l tejszín (Minél zsírosabb annál jobb. Amit én használtam 35,1% zsírtartalmú volt.) Ebből a mennyiségből kb. 1 kg sajt lesz.
• 3 evőkanál natúr citromlé

Hozzávalók (egy 26 cm átmérőjű tortához):

• 1 kg mascarpone sajt
• 60 dkg savoiardi piskóta
• 3 dl hosszú kávé (felvizezett)
• 1,5 dl AMARETTO DISARONNO likőr (Tudtátok, hogy azért DISARONNO a neve, mert egy Saronno nevű falucskából származik? Én nem tudtam… minő tudatlanság.)
• 6-7 tojássárgája (a tojás nagyságától függően)
• 5 evőkanál porcukor
• natúr kakaópor (a holland az egyik legjobb)
• 8 db közepes eper (próbáljatok nagyjából egyforma méretűeket választani)
• szeletelt mandula

A mascarpone sajt elkészítési módja:

A tejszínt egy tálba öntjük, majd vízfürdőn kb. 80-85 fokosra melegítjük. Időnként fakanállal megkeverjük. Ha a kisujjunkat belemártva már eléggé forró, akkor hozzáadjuk a 3 kanál citromlevet és folyamatos keverés mellett kb. még 5 percig hagyjuk. Ekkor még csak annyira sűrű mint egy vékony sodó, a fakanál hátán épphogy egy vékony réteg tapad meg belőle. Közben egy szűrőbe fehér vászonkendőt terítünk, és a szűrő alá egy tálat teszünk. Ezután levesszük a tűzről a tejszínt és beleöntjük a szűrőbe. (Ebben a pillanatban izgatottan vártam, hogy az egész folyadék majd a szűrőn át az alsó tálban fog kikötni, de csodák csodája,… egy csepp sem ment át. Mind benne maradt a szűrőn lévő vászonkendőben.) Megvárjuk míg kihűl és betesszük a hűtőbe. (Az alatta lévő tállal együtt!) 24 óra elteltével kész a házi mascarpone sajtunk. (Mivel korábban sosem csináltam hasonlót, nekem egy csodának tűnt. Olyan krémes állagú sajthoz jutottam, amihez köze nincs a bolti mascarponénak. Az alsó tálban persze volt kb. 3 ujjnyi savó lecsöpögve.) Hát akkor a sajttal meglennénk. Higgyétek el, érdemes házilag elkészíteni, mert az eredmény valóban látványos, arról nem is beszélve, hogy mennyire finom.

A torta elkészítési módja:

1.) Készítsünk jó erős kávét (én 3 személyre valót főztem) majd hígítsuk fel annyi vízzel, hogy elérje a 3 decit. Tegyük félre.

2.) A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, és állandó kevergetés mellett forró vízfürdőn pasztörizáljuk kb. mártás sűrűségűre (2 perc), majd villámgyorsan kiemelve, jeges vízfürdőn (egy tepsibe vagy alacsony lábasba jégkockás vizet helyezve) pár percig kevergetve hűtjük. Akkor jó, ha a tál alja már hideg.

3.) Kivesszük a tálat a jeges vízből (kicsit megtöröljük az alját), a tojások sárgájához adjuk az 5 evőkanál porcukrot és elektromos habverővel kemény habbá verjük, fehéredésig. Kemény hab lesz, csak legyünk kitartóak.

4.) Hozzáadjuk a sajtot és addig keverjük, amíg jól kenhető, krémes állagú nem lesz. Ezután fél órát hűtőben pihentetjük.

5.) Szétszedjük a tortaformát és az alját befedjük alufóliával. A kilógó részeket aláhajtjuk, és újra összerakjuk. Így a torta nem ragad majd közvetlenül az alaphoz, az alufóliát pedig könnyen le tudjuk húzni róla.

6.) A likőrt összekeverjük a kávéval.

7.) Lerakjuk az első sor piskótát úgy, hogy először egyenként megmártjuk őket a likőr-kávé keverékben. A megmártást értsétek szó szerint: 1 másodpercnél ne legyen tovább a piskóta a folyadékban, mert különben péppé válik! Figyelembe kell venni, hogy a piskóta a krémből is magába szív majd nedvességet.

8.) Mikor az első réteg le van rakva jó szorosan (nyugodtan daraboljátok a piskótát, nem maradhat egy rés sem üresen) rátesszük a krém egyharmadát és elkenjük. Ekkor megfogjuk a formát és óvatosan az asztalhoz vagy pulthoz ütögetjük az alját, hogy a krém leülepedjen.

9.) Most jöhet a következő réteg piskóta, amit az első rétegre merőlegesen rakunk le. (Remélem emlékeztek rá, hogyan raktátok az elsőt!)

10.) Ezután rákenjük a maradék krém felét és ismét óvatosan odaütögetjük a forma alját az asztalhoz.

11.) Végül a harmadik réteg piskótával lezárjuk, amit a második rétegre merőlegesen rakunk le. Ezután műanyagfóliával befedjük és a maradék krémmel együtt egy éjszakára hűtőbe tesszük. Mint látjátok, ez a torta három fázisban készül. Vagyis két nappal a születésnap előtt kezdtem neki. (Egyébként itt volt az a pillanat, amikor mondtam egy fohászt. :-)

12.) Másnap kivesszük a tortát a hűtőből, levesszük róla a fóliát és késsel óvatosan körbe elválasztjuk az oldalát a formától. Ráborítunk egy tálcát vagy egy lapos kerek tálat, és megfordítjuk. Szétcsatoljuk a tortaformát és a karimát óvatosan levesszük. Ezután levesszük a forma alját is és az alufóliát finoman lehúzzuk a tortáról. (És a torta egyben maradt. Hurrá!)

13.) Most alufólia darabokkal körberakjuk a tortát, hogy ne kenjük össze a tálcát vagy tányért, amin rajta van. A maradék krémmel bekenjük az oldalát és a tetejét, és15 percre betesszük a hűtőbe, úgy ahogy van.

14.) A következő lépés a porciók bejelölése. Vékony madzagból vágunk 8 darabot (16 porcióhoz) olyan hosszúságúra, hogy átlósan átérjék a tortát és ráhelyezzük őket úgy, hogy enyhén belesüppedjenek a krémbe.

15.) Gazdagon megszórjuk a tortát (teaszűrőn át) kakaóval, majd óvatosan levesszük a madzagdarabokat. Figyelem! Ellenkező sorrendben kell levenni mint ahogy felraktuk őket, mitha "hátrafelé mennénk", különben tönkretesszük a tortát. Bevallom ez egy kicsit türelemjáték, de mikor az ember valamit szeretettel csinál, ez teljesen mellékes.

16.) Félbevágjuk a megmosott és papírtörlővel megszárított epreket és minden szeletre teszünk egy felet.

17.) Serpenyőben enyhén megpirítjuk a szeletelt mandulát, hagyjuk hűlni és befedjük vele a torta oldalát.

18.) Végül óvatosan eltávolítjuk a fóliadarabokat a torta körül.


Ajánlom, hogy készítsétek el… mert a végeredmény több mint fantasztikus:





Sajnos a vágásról nem sikerült jobb képet készítenem, de örülök, hogy legalább egyet tudtam csinálni... a szülinap kellős közepén.



lunes, 18 de abril de 2011

TARTA DE TIRAMISÙ

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Esta tarta la hice la semana pasada para el cumpleaños de una amiga. Reconozco que hacerla me puso un poco nerviosa por dos motivos. Primero, porque nunca he hecho queso mascarpone casero y no sabía si el asunto me iba a salir bien o no. Y el segundo motivo era, porque, aunque ya hice tiramisú otras veces, pero nunca lo he hecho como una tarta. La versión (mi versión) normal es hacerlo en una fuente rectangular y cuando esté listo, cortar y servir. Es verdad que da lo mismo montar las capas en forma rectangular o redonda, pero esta vez tuve que darle la vuelta a la tarta y esto me daba un poco de grima. Como la capa de bizcocho del tiramisú no es entera (como en caso de una tarta normal), sino se compone de trozos, me veía el día del cumpleaños (porque la tarta la hice el día anterior) con aquello esparramado por toda la cocina... ¡Dios! Pero bueno, la que no arriesga, no gana. La noche anterior - con la tarta reposando en la nevera - me encomendé a Dios y que sea lo que tenga que ser. Y creo me escuchó... porque todo iba fenomenal. Vamos, me sorprendí hasta a mí misma. Y ahora os voy a contar como hacerla.

Ingredientes para el queso mascarpone:

• 1,5 l de nata para montar (Cuanto más grasa, mejor. Yo utilicé asturiana que tiene 35,1% de grasa) De esta cantidad sale aprox. un kilo de queso.
• 3 cucharas soperas de zumo de limón natural

Ingredientes para la tarta (para un molde de 26 cm de diámetro):

• 1 kg de queso mascarpone
• 600 g de bizcocho de soletilla o savoiardi (Yo utilicé bizcocho Fontaneda, un paquete pesa 450 g)
• 300 ml de café largo (aguado)
• 150 ml de licor de AMARETTO DISARONNO (¿Sabíais que se llama DISARONNO porque es de un pueblo que se llama Saronno? Yo no sabía... que ignorancia la mía.)
• 6-7 yemas de huevo (dependiendo del tamaño del huevo)
• 5 cucharas soperas de azúcar glass
• cacao en polvo sin azúcar (si es posible holandés)
• 8 fresas medianas (procurad escogerlas de tamaño igual)
• almendra fileteada

Elaboración del queso mascarpone:

Ponemos la nata en un recipiente a calentar al baño María. (Para los que no sepan, el “baño María” consiste en la cocción o el calentamiento de un alimento dentro de un cazo. Este cazo, a su vez, se sumerge en un recipiente de mayor tamaño que contiene agua que se llevará o que ya está en ebullición. De esta manera, el alimento se cocina por medio del agua caliente y no por el calor directo proveniente de la cocina. Asimismo, se confiere una temperatura uniforme al alimento, ya sea sólido o líquido, para calentarlo lentamente.) La removemos de vez en cuando con una cuchara de palo. La nata tiene que llegar a unos 80-85 grados. Haced la prueba con el dedo meñique, y cuando os está quemando, estará lista. Entonces le echamos las tres cucharas de zumo de limón y seguimos removiéndola. La dejamos unos cinco minutos más. Mientras, ponemos una gasa u otra tela blanca en un colador, y el colador lo ponemos encima de un bol. Cuando al remover la nata, esta ya tiene el espesor de una salsa líquida (se pega un poco a la cuchara), entonces está lista. La vertemos en el colador. (En este momento también hubo mucha expectación por mi parte, porque pensé que aquel líquido iba a terminar en el bol de abajo. Pero curiosidades de la vida,... ni una gota. Se quedó todo en la gasa en el colador.) Esperamos a que se enfríe y la metemos tal cual a la nevera. (¡No se quita el bol de abajo!) Pasadas 24 horas tenemos el queso mascarpone casero hecho. (Como nunca antes había hecho algo así, me pareció un milagro. Tenía un queso cremoso, de una textura untuosa que nada tenía que ver con el que compraba antes. Esto sí, en el bol de abajo había como tres dedos de suero de leche escurrido.) Bueno, el queso ya lo tenemos. Creedme, merece la pena hacerlo en casa porque el resultado es espectacular.

Elaboración de la tarta:

1.) Preparamos un café fuerte (yo hice café como para tres tazas) y lo diluimos con agua para llegar a 300 ml. Lo reservamos.

2.) Ponemos agua a hervir en una cazuela al que le quepa encima un bol y a la vez preparamos otro recipiente más bien bajo, con agua helada (yo le echo unos cuantos cubitos de hielo). Entonces vamos rompiendo los huevos y separamos las yemas de las claras. Las claras no las vamos a utilizar, se pueden guardar en la nevera, incluso se pueden congelar. Las yemas las echamos en un bol. Cogemos unas varillas, deshacemos las yemas, ponemos el bol al baño María y lo mantenemos allí unos 2 minutos removiendo las yemas constantemente para que no cuajen. Esto se llama pasteurizar el huevo. Pasados los dos minutos, sacamos el bol y lo metemos en el agua helada. Seguimos removiendo con las varillas otros dos minutos. Es tiempo suficiente para que las yemas se enfríen.

3.) Sacamos el bol del agua. Echamos el azúcar glass a las yemas y con una batidora eléctrica las batimos hasta obtener una crema firme, espesa y blanquecina. Lleva su tiempo, pero paciencia.

4.) Incorporamos el queso mascarpone y seguimos batiendo hasta obtener una crema fina. La metemos a la nevera media hora.

5.) Desmontamos el molde de la tarta, tapamos la base con papel de aluminio como si la forraramos sólo por un lado y volvemos a montarlo. Así la tarta no se pegará directamente a la base y el papel de aluminio luego lo podemos quitar fácilmente.

6.) Mezclamos el licor con el café.

7.) Vamos poniendo la primera capa de bizcochos, mojándolos primero en el café. (Con mojar quiero decir, sumergir y sacar. ¡Ni se os ocurra dejarlos más de un segundo en el líquido porque se os harán una papilla! Tened en cuenta que también absorberán humedad de la crema.)

8.) Cuando esté puesta la primera capa bien apretadita (podéis partir los bizcochos sin miedo, para que no quede ni un hueco sin tapar) echamos el tercio de la crema y la extendemos. Entonces cogemos el molde y con cuidado (!) damos unos golpecitos a la mesa o encimera, para que la crema asienta bien.

9.) Ahora viene la segunda capa, pero esta vez vamos poniendo los bizcochos perpendicularmente a la primera capa. (¡Espero que os acordéis como pusisteis la primera!)

10.) Echamos otro tercio de la crema, la extendemos, y otra vez damos unos golpecitos con cuidado.

11.) Para terminar ponemos una tercera capa de bizcochos perpendicularmente a la segunda. Hasta aquí listos. Tapamos con film transparente el molde, metemos la tarta y el resto de la crema a la nevera y... hasta mañana. Ya veis que es una tarta que se hace en tres fases. O sea, que yo empecé a hacerla dos días antes del cumpleaños.
(Fue en esta noche cuando me encomendé a Dios. :-)

12.) Al día siguiente sacamos la tarta del frigorífico, le quitamos el film y con un cuchillo cuidadosamente despegamos los lados de la tarta del molde. Ahora la tapamos con una base bonita (puede ser también una fuente redonda), y le damos la vuelta. Desabrochamos el molde y sacamos el aro con cuidado. Quitamos también la base y retiramos cuidadosamente el papel de aluminio. (Y la tarta se quedó entera. ¡Eureka!)

13.) Ahora ponemos trozos de papel de aluminio alrededor de la tarta, para no manchar la base, y la untamos por arriba y los lados con la crema restante. Volvemos a meterla tal cual un rato (15 min.) más a la nevera.

14.) El siguiente paso es, marcar las porciones. Para esto cortamos 8 trozos de una cuerda fina (para marcar 16 raciones) de una largura que atraviese la tarta y vamos poniéndolas por encima, hundiéndolas un poco en la crema.

15.) Espolvoreamos la tarta generosamente con cacao y vamos retirando las cuerdas con cuidado. (Tened cuidado de retirarlas en el orden contrario del que las pusisteis, porque si no, estropeáis la tarta.) Reconozco que es un juego de paciencia, pero con cariño todo se consigue.

16.) Partimos las fresas (lavadas y secadas) por la mitad y ponemos un trozo en cada porción.

17.) Tostamos ligeramente las almendras fileteadas en una sartén, las dejamos enfriar y cubrimos con ellas los lados de la tarta.

18.) Finalmente quitamos con cuidado los trozos de papel de aluminio del alrededor de la tarta.

Animáos a hacerla, porque el resultado es más que satisfactorio:




La foto del corte de la tarta es regular, pero me doy por contenta por poder hacerla... en medio del cumpleaños.



viernes, 15 de abril de 2011

CREMA DE ESPÁRRAGOS VERDES CON JAMÓN SERRANO Y QUESO PARMESANO

Ez a recept megtaláható magyarul itt.

Después de las alcachofas, los espárragos son otra de mis debilidades. Me da igual si son verdes o blancos, cocidos, fritos, en crema o a la plancha,... los adoro. Tienen mucha fibra, minerales, vitaminas y pocas calorías. Dicen que el espárrago es un vegetal con propiedades rejuvenecedoras cuyo consumo puede mantener la juventud más tiempo. (¡Ya te digo!) Esta propiedad viene aportada por la presencia del ácido fólico del cual esta planta es una de las que posee en más cantidad. O sea, que no tenéis escapatoria, hay que comer espárragos. Aunque con la entrada de calor cada vez apetecen más las comidas fresquitas, es una crema ligera que no os va a dejar indiferente. Puedo decir que me gustan todas las cremas, pero la de calabaza y la de espárragos me chiflan. Es muy sencilla de preparar y la mezcla de sabores y texturas la hace muy interesante. Vamos a ello.

Ingredientes (2 personas):

• 1 manojo de espárragos verdes
• 1 puerro
• nuez moscada
• sal
• aceite de oliva
• jamón serrano
• queso parmesano

Lavamos bien el puerro, lo troceamos y lo ponemos en una olla a pochar en aceite de oliva. Cogemos los espárragos uno por uno, los flexionamos cerca de la parte baja del tallo y se van quebrando solos. Desechamos las partes duras. Los lavamos (no hay que pelarlos), troceamos e incorporamos a la olla. Pochamos un poco junto con el puerro y echamos agua hasta cubrirlos. No echéis mucha agua al principio, es preferible echar más después, si la crema se ve demasiado espesa. Salamos, tapamos y dejamos cocer. Cuando estén blanditos, apartamos del fuego y los trituramos con la miniprimer hasta conseguir una crema. Si vemos que está muy espesa, echamos un poco de agua. Pasamos por un colador y volvemos a ponerla en la olla. Rallamos un poco de nuez moscada y probamos de sal. La mantenemos caliente hasta servir. Cortamos el jamón serrano en daditos y lo salteamos un poco. A la hora de servir echamos por encima de la crema un poco de jamón y virutas de queso parmesano. ¡Deliciosa!




SONKÁS-PARMEZÁNOS SPÁRGAKRÉMLEVES

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A zöldségek közül az articsóka után a spárga a másik gyengém. Mindegy, hogy zöld vagy fehér, főtt, sült vagy grillezett,... imádom. A spárga magas rost-tartalmú, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag, alacsony kalóriatartalmú zöldség. Azt mondják, hogy a spárga fiatalító zöldség. (Na, tessék!) Ez a tulajdonsága a benne lévő folsavnak köszönhető, amiből a zöldségek közül a spárgában található a legtöbb. Vagyis nincs mentség, spárgát enni kell! Bár ilyenkor tavasszal egyre inkább kívánjuk a friss, nyers zöldségekből készült ételeket, ez a könnyű krémleves senkit sem fog közömbösen hagyni. Én imádom a krémleveseket - bármely zöldségből készüljenek - de a pálmát a sütőtök és a spárgakrémleves viszi. Elkészítése nagyon egyszerű, az ízek és textúrák keveredése pedig kiemeli az átlagból. Kezdjünk hát hozzá!

Hozzávalók (2 személyre):

• 1 csokor zöldspárga
• 1 póréhagyma
• szerecsendió
• só
• olívaolaj
• serrano sonka
• parmezánsajt

A póréhagyma fehér részét jól megmossuk, felaprítjuk és olívaolajon egy kisebb fazékban feltesszük dinsztelni. A spárgákat egyenként meghajlítjuk és maguktól el fognak törni a fás résznél. Ezt a részét kidobjuk. A többit megmossuk (a zöldspárgát nem kell hámozni), feldaraboljuk, a póréhagymához adjuk és sózzuk. Pár percig dinszteljük, majd annyi vizet adunk hozzá, hogy épp csak ellepje. Lefedjük és puhára főzzük. Ha már puha, botmixerrel pépesítjük, és ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk hozzá egy kis vizet. Szűrőn átpasszírozzuk, visszaöntjük a fazékba, szerecsendiót reszelünk hozzá, ha kell utánasózzuk és tálalásig melegen tartjuk. A sonkát kis kockákra aprítjuk és egy pici olívaolajon enyhén megpirítjuk. Tálaláskor megszórjuk a krémlevest a pirított sonkával és parmezánforgácsokat reszelünk rá. Isteni!







martes, 12 de abril de 2011

ENSALADA TEMPLADA DE GARBANZOS CON ESPINACAS CRUDAS

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Hoy comparto con vosotr@s otra receta facilísima. Conforme están subiendo las temperaturas y nos estamos adentrando en la primavera, cada vez nos apetece menos comer comidas sustanciosas, ya no hablar de la dichosa “dieta de biquini”. Pero evidentemente no podemos vivir comiendo sólo lechuga. ¡Faltaría más! En el mundo de las ensaladas hay tantos ingredientes y tantas maneras de combinarlos como estrellas en el cielo. Sólo hay que dejar volar la imaginación. La ensalada de hoy la vi en el blog de “El Comidista” y la ajusté un poco a mi gusto. Su principal ingrediente son los garbanzos, para que veáis que comiendo ensaladas tampoco tenemos que renunciar las legumbres.

Ingredientes (2 personas):

• 250 g de garbanzos cocidos
• 5 anchoas en aceite
• 1 lata pequeña de atún
• medio manojo de espinacas frescas
• aceite de oliva
• sal
• 2 huevos

Preparación:

Si tenéis tiempo suficiente coced los garbanzos (remojados previamente), si no, podéis utilizar los de bote como lo hice yo. En este caso los enjuagamos un poco, los dejamos escurrir y los pelamos. Los garbanzos se pelan con mucha facilidad. Apretándolos un poco prácticamente salen de su cáscara solos, y la ensalada se queda mucho más fina.


Los que no tenéis paciencia o tiempo para ello, podéis utilizarlos sin pelar por supuesto. Cocemos los huevos unos 10 minutos y los refrescamos. Ponemos en una sartén las anchoas picadas y las rehogamos en un poco de aceite durante unos 5 minutos hasta que se deshagan. Sumamos el atún bien escurrido y lo rehogamos unos minutos más. Incorporamos los garbanzos y salteamos un poco el conjunto. Si se ve muy seco, añadir un poco de aceite más y corregir de sal si fuera necesario. Tened en cuenta que las anchoas son bastante saladas. Echamos todo en una ensaladera y añadimos las espinacas crudas (lavadas) cortadas en juliana. Removemos con cuidado. Pelamos los huevos, los cortamos en cuartos, los ponemos por encima de la ensalada y servimos inmediatamente, para que las espinacas no queden pochas. ¡Que aproveche!



LANGYOS CSICSERIBORSÓ-SALÁTA, NYERS SPENÓTTAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ma újra egy nagyon egyszerű receptet osztok meg veletek. Ahogy emelkedik a hőmérő higanyszála és egyre beljebb hatolunk a tavaszba, annál kevésbé kívánjuk a nehéz ételeket, nem beszélve a „bikini-diétáról”. De nyilván nem rágcsálhatunk egész idő alatt csak salátaleveleket. Még az hiányozna! A saláták világában legalább annyi a hozzávaló és a belőlük készíthető kombináció, mint csillag az égen, csak szabadjára kell engednünk a fantáziánkat. A mai salátát egy spanyol bloggertől vettem kölcsön és alakítottam a saját szájízemhez. Fő alkotója a csicseriborsó, hogy lássátok, aki salátát eszik, annak sem kell félretennie a hüvelyeseket és igenis készíthet laktató ételt.

Hozzávalók (2 személyre):

• 25 dkg főtt csicseriborsó
• 5 db ajóka (más néven szardella) konzervből
• 1 kisebb doboz tonhal-konzerv
• kb. 15 dekányi friss spenótlevél
• olívaolaj
• só
• 2 tojás

Elkészítési mód:

Akinek van rá ideje az főzze meg az előző este beáztatott csicseriborsót, akinek nincs, az nyugodtan használjon üvegeset (vagy konzervet), mint én. Ebben az esetben egy kicsit le kell öblíteni, lecsepegtetni és lehámozni. Senki ne ijedjen meg, a csicseriborsót lehámozni a világ legegyszerűbb dolga. Két ujjal óvatosan kicsit össze kell nyomni és szinte magától kicsúszik a héjából. Így a saláta sokkal mutatósabb lesz.


Akinek nincs türelme vagy ideje, az természetesen eltekinthet a hámozástól. Amikor ezzel megvolnánk, a tojásokat keményre főzzük (kb. 10 perc) és lehűtjük. A felaprított ajókát egy kevés olajon serpenyőben kb. 5 percig pirítjuk, míg teljesen szét nem mállik. Ekkor hozzáadjuk a jól lecsepegetett tonhalat és még néhány percig pirítjuk. Belekeverjük a csicseriborsót és inkább rázogatjuk, mind keverjük. Ha túl száraznak találjuk, adhatunk hozzá még egy kevés olajat és ha szükséges sózzuk, de ne feledjük az ajóka igencsak sós mivoltát. Salátástálba öntjük és hozzáadjuk a julienre (csíkokra) vágott friss spenótot. Óvatosan összekeverjük. Meghámozzuk a tojásokat, negyedekre vágjuk és a saláta tetejére tesszük. Azonnal tálaljuk, mielőtt még a spenót „elhervadna”. Jó étvágyat!



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...