lunes, 28 de febrero de 2011

FAJITAS CON POLLO Y HUMMUS

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Hoy quería hacer una ensalada de garbanzos pero me faltaba uno de los ingredientes, así que la dejé para otro día. Pero como tenía en mente comer garbanzos, opté por preparar unas fajitas. Os preguntaréis ¿y qué tienen que ver las fajitas con los garbanzos? Pues, las fajitas en sí nada, pero el relleno sí. Los garbanzos me gustan en todas las maneras (Tampoco los comí nunca en Hungría. Os voy a aburrir con esto ya... jeje) y una de ellas es el hummus, que viene siendo una especie de puré de garbanzos. El hummus es un plato muy popular en el Norte de África y a lo largo de todo Oriente Medio. En árabe, hummus significa simplemente garbanzo, el plato es realmente denominado en su forma más completa como „Hummus wa tahina”, que significa garbanzos y pasta de sésamo. (pasta de sésamo: tahina) Es una comida nutritiva, baja en grasas saturadas, no contiene colesterol ni azúcares, y es rica en proteínas y fibra. Los garbanzos proporcionan además vitamina C.
Pero vamos a la receta, que me enrollo mucho.

Ingredientes (para dos fajitas):
 • 2 fajitas (compradas ya hechas)
• media pechuga de pollo
• comino molido, sal, y la piel rallada de medio limón
• lechuga variada

Para el hummus:
• 200 gr de garbanzos cocidos
• 1 diente de ajo
• una cucharadita de tahina
• el zumo de medio limón
• una cuchara de aceite de oliva
• un poquito de pimentón, comino y pimienta molida, sal


Primero hacemos la tahina: tostar ligeramente una cuchara de semillas de sésamo en una sartén seca, luego machacarlas en un mortero y mezclar con unas gotas(!) de agua.
Para preparar el hummus lo único que tenemos que hacer es, mezclar todos los ingredientes (garbanzos, ajo, tahina, zumo de limón, aceite, pimentón, comino,sal) con una batidora, hasta conseguir un puré bien espeso y ligado. Si la mezcla resulta demasiado espesa, le podemos añadir una o dos cucharas de agua o yogur natural.
Cuando el hummus esté hecho, cortamos la pechuga de pollo en tiras finas y la salteamos en aceite. Cuando esté medio hecha, ponemos sal y comino molido. Antes de retirarla del fuego rallamos encima la piel de medio limón. Nos queda sólo calentar en una sartén sin aceite las fajitas (¡cuidado que se queman con facilidad!) y rellenarlas con hummus, carne y lechuga variada.

Un bocado delicioso y fácil de preparar.



Esta receta la vi en Directo al paladar.

CSIRKÉVEL ÉS HUMMUSSZAL TÖLTÖTT TORTILLA TEKERCS (fajita)

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ma egy csicseriborsó-salátát szerettem volna készíteni, de mivel hiányzott az egyik hozzávaló így elhalasztottam. Makacs természetemhez hűen mégiscsak csicseriborsót akartam enni, ezért úgy döntöttem, tortilla tekercs lesz az ebéd. És mi köze a tortilla tekercsnek a csicseriborsóhoz? - kérdeznétek sokan. Hát semmi. A tortilla tekercsnek valójában semmi, de a tölteléknek igen. A csicseriborsót mindenféle módon és formában szeretem, ezek közül egyik a hummusz (Ezt sem ettem soha azelőtt Magyarországon. Halálra foglak untatni benneteket ezzel... :-)) A hummusz Észak Afrikában és a Közel Keleten nagyon népszerű étel. Maga a szó arabul egyszerüen csak annyit jelent: csicseriborsó. Az ételt tulajdonképpen a legteljesebb formában “Hummus tahini wa”-nak hívják, aminek jelentése: csicseriborsó és szezámpaszta (szezámpaszta: tahini).
A hummusz egy tápláló, telített zsírsavakban szegény, koleszterin és cukormentes, fehérjékben és rostban gazdag étel.
De térjünk a receptre, mert képes vagyok elhúzni mint a rétestésztát.

Hozzávalók:
• 2 tortilla lap vagy mexikói fajita (készen vásárolt)
• fél csirkemell
• őrölt kömény, só, fél citrom reszelt héja
• vegyes salátalevelek

A hummuszhoz:
• 20 dkg főtt csicseriborsó
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 teáskanálnyi tahini
• fél citrom leve
• 1 evőkanál olívaolaj
• egy kevés pirospaprika, őrölt kömény és bors, só


Először megcsináljuk a tahinit: száraz serpenyőben enyhén megpirítunk egy kanálnyi szezámmagot, majd fűszer mozsárban megőröljük és összekeverjük pár csepp (!) vízzel.
A hummusz elkészítéséhez tegyük az összes hozzávalót (csicseriborsó, fokhagyma, tahini, citromlé, olaj, paprika, kömény, bors, só) egy turmixgépbe (vagy a bot mixer poharába) és addig turmixszoljuk, amíg egy sűrű krémszerű pürét nem kapunk. Ha a keverék túlságosan sűrű, tegyünk hozzá egy-két kanál vizet vagy natúr joghurtot.
Amikor a hummusz készen van, a csirkemellet vágjuk szeletekre, majd vékony csíkokra és egy kis olívaolajon hirtelen süssük meg. Mikor félkész, szórjuk meg őrölt köménnyel és sózzuk.     
A citrom héját csak az utolsó pillanatban reszeljük rá. Ezzel készen lennénk.
A tortilla lapokat egy serpenyőben átmelegítjük (vigyázat, gyorsan megégnek!), majd megtöltjük hummusszal, csirkével és megtépkedett vegyes salátalevelekkel.

Nagyon finom és igazán könnyen elkészíthető étel.


domingo, 27 de febrero de 2011

MEJILLONES RELLENOS

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

En los últimos 20 años muchas cosas han cambiado en mi vida, pero lo que realmente cambió de raíz, son mis costumbres culinarias (dado que vengo de un país que no tiene mar).
Ahora como cosas que antes eran inimaginables para mí, sin embargo otras que eran mis favoritas sólo las hago de cuando en cuando. La cercanía del mar amplió mi horizonte culinario infinitamente. De las muchas delicias que ofrece, una de mis debilidades son los mejillones. Da igual la forma en la que estén preparados, me gustan todas, por lo tanto ha sido difícil elegir el post de hoy.
Bueno, os dejo la receta de cómo preparo yo los mejillones rellenos. Espero que os guste.

Ingredientes:
• ½ kilo de mejillones (para 14 unidades)
• una cebolla mediana (o dos pequeñas)
• 3 dientes de ajo
• una guindilla
• una cuchara sopera de harina
• leche
• sa, pimienta
• aceite
• harina, huevos, panrallado (para rebozar)


Limpiamos los mejillones, les quitamos „las barbas” y los dejamos en agua fría (salada) unas horas. Los que estén abiertos o rotos, los tiramos. Ponemos al fuego una cazuela y los abrimos al vapor. Los sacamos de la cáscara, escurrimos y los picamos menuditos. (Reservamos las cáscaras.) Ponemos en una sartén pochar la cebolla y el ajo picados y añadimos los mejillones. Salpimentamos y dejamos cocer unos 5-10 minutos.




Pasado este tiempo echamos una cuchara sopera de harina, le damos unas vueltas y vamos echando leche a poquitos removiendo con una varilla continuamente, hasta conseguir una besamel espesa.


Seguimos removiendo hasta que la masa empieze a despegar de la sartén. Llegados a este punto, la primera parte está lista.


Dejamos enfriar la masa en la sartén tapada. Si hacemos más cantidad, se puede echar en una fuente y tapar con film transparente para que no se forme costra. (Yo suelo hacer la masa de un día para otro, porque se trabaja mejor.) Una vez más limpiamos bien las cáscaras, las rellenamos con la ayuda de una cuchara y rebozamos en harina, huevo y pan rallado. Si no los vamos a freír todos, se pueden congelar.

Esperando para ser rebozados:


¡Buen provecho!






TÖLTÖTT KAGYLÓ

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Az utóbbi 20 évben sok mindenre mondhatnám, hogy megváltozott az életemben, de ha valami tényleg gyökeresen változott, azok a táplálkozási szokásaim. Amit régen elképzelhetetlennek tartottam, hogy megegyek, az ma már természetes. És azok az ételek, amik régen a kedvenceimnek számítottak, csak itt-ott bukkannak fel. A tenger közelsége iszonyúan kiszélesítette a skálát. A rengeteg finomság közül, amit kínál, a kagyló az egyik gyengém. Teljesen mindegy, hogy milyen fajta vagy forma, én mindet imádom.
Az ehető kékkagyló (Mytilus edulis) amit kékesfekete színe miatt feketekagylónak is neveznek, vitaminokat és fehérjét tartalmazó húsa miatt (is) a tengerparti helyeken nagyon megbecsült eledel. És lévén, hogy tengerparton élek, nálam sűrűn előfordul az asztalon.
Számtalan elkészítési formája közül, úgy döntöttem, hogy most ezt a receptet osztom meg veletek, mert aki még csak most barátkozik a kagylóevéssel, annak talán „barátságosabb” lesz ebben a formában, hiszen mégiscsak van rajta valami, ami nem idegen: a panír. :-)

Hozzávalók:

• én ½ kg kagylót használtam fel, és ebből lett 14 db. Ha nagyok a kagylók (mármint ami a páncélon belül van) akkor ½ kg elég ehhez a mennyiséghez, ha nem, akkor 1 kg-t vegyünk. Hogy honnan tudjuk mekkora a kagyló, ami a páncélban van? A súlyából. Ha fogásra van súlya, akkor van benne „matéria”, ha pihekönnyű, akkor nem sok (vagy üres). Mindenesetre kagylót érdemesebb az őszi-téli hónapokban venni, akkor van igazán szezonja.
• egy közepes (vagy két kisebb) fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 db(!) madárszem chili
• 1 evőkanál liszt
• tej
• só, bors
• olívaolaj
• a panírozáshoz (liszt, tojás, zsemlemorzsa)


A kagylót alaposam megmossuk, lekapargatjuk róla a „szakállt”, majd pár órára sós hideg vízbe áztatjuk. (Hihetetlen mennyi koszt lök ki magából.) A törött vagy a már túl nyílt kagylót dobjuk ki. Egy lábast (vagy mélyebb serpenyőt) aminek van fedele felteszünk a tűzre, beletesszük a kagylót (2-szerre csináljuk, hogy kényelmesen elférjenek) majd lefedjük. Nem kell alá se víz, se olaj. Erős lángon néhány percig saját levében (mert enged!) gőzöljük, amíg ki nem nyílik.
Amelyik kagyló teljesen zárva marad, kidobjuk. Egy csipesszel kiszedegetjük, és amíg hűl, megismételjük a másik felével. Ha mind kész, a kagylót kiszedjük a héjából (a kagylóhéjakat félretesszük), lecsepegtetjük, és apró darabokra vágjuk. (Minél apróbb, annál jobb.) Megdinszteljük a hagymát és a fokhagymát, beletesszük a kagylót, sózzuk-borsozzuk, 5-10 percig főzzük, majd megszórjuk egy kanál liszttel.




Jól átkavargatjuk, aztán folytonos keverés mellett apránként annyi tejet adunk hozzá, amíg egy sűrű masszát nem kapunk.


Tovább kevergetjük addig, amíg a massza nem kezd elválni az edény falától. Idáig készen lennénk.


Szétterítjük a masszát, lefedjük és hagyjuk teljesen kihűlni. (Ha több masszát csinálunk egy kisebb tepsibe is szétteríthetjük, de fedjük be fóliával, hogy ne képződjön „bőr” a tetején.) Míg a massza hűl (én este szoktam csinálni másnapra, mert könnyebb vele dolgozni), jól mossuk meg még egyszer a kagylóhéjakat és csepegtessük le. Végül egy teáskanál segítségével megtöltjük őket és szokás szerint panírozzuk. Ha nem sütjük ki egyszerre az egészet, fagyasztva tárolható.

Panírozásra várva:


Előételnek ideális.





sábado, 26 de febrero de 2011

PIMIENTOS CARAMELIZADOS

Ez a recept magyarul is megtalálható itt.

Los pimientos se pueden preparar de muchas maneras, y son componentes de muchísimos platos exquisitos. Pero la receta de hoy nos enseña que no sólo se pueden tomar salados, sino también dulces. Es una manera muy fina de tomarlos tanto en canapés como con carnes, porque se puede jugar con el contraste de dulce y salado. ¡Os recomiendo probarlos!

Ingredientes:

• 7 pimientos rojos
• 150 ml de vinagre de vino blanco
• 150 ml de azúcar
• sal gorda


Lavamos los pimientos y los cortamos en tiras no demasiado largas. Los ponemos en un escurridor con un poco de sal gorda. Se dejan así unas horas para que suelten el agua. Yo suelo dejarlos una noche. (Suelen mermar bastante.)


Al día siguiente ponemos en el fuego un cazo con el azúcar y el vinagre, y lo vamos removiendo con una cuchara hasta que el azúcar se disuelva. Entonces echamos los pimientos y los dejamos a fuego lento removiendo de vez en cuando, hasta que se haya formado un almíbar consistente. Apartamos del fuego y listo.


Cuando se hayan enfriado un poco los ponemos en un bote que se pueda cerrar y a la nevera. Si es que quedan...   (De esta cantidad salió un bote de 200 ml.)





KARAMELLIZÁLT PAPRIKA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A paprikának sokféle elkészítési módja van és megtaláljuk számos ízletes étel összetevői közt. A mai recept viszont jó példa arra, hogy nemcsak sósan, de édesen el lehet készíteni. Ideális canapékhoz vagy húsokkal kombinálva, mivel érdekes sós-édes kontrasztot alkot. Ajánlom, próbáljátok ki!

Hozzávalók:
• 7 db kalifornia paprika
• 1,5 dl fehérbor ecet
• 1,5 dl cukor
• nagyszemű tengeri só


Megmossuk a paprikákat, kicsumázzuk, kivágjuk az ereket és nem túl hosszú csíkokra vágjuk. Beletesszük egy szűrőbe, megszórjuk nagyszemű tengeri sóval és néhány órát állni hagyjuk. Én egy éjszakát állni hagyom. (Igencsak össze szokott esni.)


Másnap a cukrot és az ecetet feltesszük egy edényben, és amint a cukor feloldódott hozzáadjuk a paprikát. Alacsony hőfokon hagyjuk (néha megkeverjük) addig, amíg jó sűrű szirupos nem lesz.


Ekkor vegyük le a tűzről és kész. Amikor már egy kicsit kihűlt, egy zárható üvegben a hűtőben tároljuk.  Már ha marad...  (Ebből a mennyiségből egy kb. 2 dl-es üveggel lett.)








viernes, 25 de febrero de 2011

EPER SABAYON MÁRTÁSSAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Tegnap újra - mint már annyiszor - a "téli" eper csapdájába estem. Hogy miért csapda? Hát, mert annyira szép, annyira gyönyörű piros, annyira hívogató, mint amennyire… (sajnálatos módon) íztelen. Mivel magában élvezhetetlen, általában egy görög joghurtba szoktam keverni, kevés mézzel ízesítve. De ez alkalommal gondoltam megajándékozom magam egy desszerttel, aminek a receptjét a napokban olvastam, és már akkor megbizsergette az ízlelőbimbóimat: eper sabayon mártással.

A sabayon egy tradicionális olasz desszertkülönlegesség, amit hajdanán egyszerűen nyers tojássárgájával készítettek, de ma már - a nagyobb biztonság kedvéért - vízgőz felett készül. Elkészítése nagyon egyszerű, nem kell hozzá mestercukrásznak lenni. Az alapvető összetevők: tojássárgája, cukor és valamilyen likőrbor vagy pezsgő. Tehát abszolút az olcsó kategóriába tartozik. Ez a habos mártásszerű krém fogyasztható melegen, hidegen, kínálhatjuk önmagában, kekszekkel, friss gyümölccsel vagy karamellizálva.

A tojások sárgáját keverjük ki a cukorral krémesre, majd tegyük vízgőz fölé. Készítésekor ügyelni kell arra, hogy a vízgőz ne legyen 50-60 foknál melegebb (vagyis alacsony hőfokon „gyöngyöztessük” a vizet), ellenkező esetben kicsapódhat a tojás. Elektromos habverővel addig verjük, amíg a krém láthatóan nem habosodik, és a duplájára nem nő volumenre. Közben apránként hozzáadjuk a likőrbort vagy pezsgőt. Ezen a ponton a sabayonunk készen is van, ha melegen akarjuk tálalni. Ha hidegen szeretnénk, akkor egyszerűen levesszük a vízgőz fölül és tovább keverjük a habverővel, addig, amíg ki nem hűl. Munkára fel!

Hozzávalók (2 személyre):

• 3 tojássárgája
• 3 evőkanál cukor
• kb. 1 dl likőrbor vagy pezsgő
• 20 dkg eper (vagy más friss gyümölcs)

A végeredmény elbűvölő!









SABAYÓN AL MOSCATEL CON FRESONES

Ez a recept megtaláható magyarul itt.

Una vez más caí en la tentación de los fresones. Son tan bonitos, tan grandes, tan rojos, pero lamentablemente saben tan poco... Como norma general, suelen terminar mezclados en un yogur griego con un chorrón de miel. Pero esta vez decidí darme un festín, ya que hace poco leí una receta que me llamó la atención: sabayón con fresones. Y me puse a ello.

El Sabayón, es una crema de tradición italiana. En principio se elaboraba con yemas crudas, pero haciéndola más segura, se pasó a elaborar este postre al baño maría. Es sencillo de hacer, los ingredientes básicos son yemas de huevo, azúcar y algún tipo de vino dulzón, cava o champagne. Se puede servir caliente, frío o helado, y de tantas formas como un@ se puede imaginar. El sabayón resulta una crema espumosa que se puede tomar sola, con galletas, bañando frutas frescas o como salsa cremosa para gratinar.

Hay que tener en cuenta a la hora de hacer un sabayón, que el calor que proporciona el baño maría no debe superar los 50-60º C, por lo que es conveniente tener el fuego a baja temperatura, de lo contrario, las yemas se volverían granulosas.
Como se trata de una crema emulsionada a partir de las yemas, por lo tanto, tenemos que conseguir que doble su volumen. Mezclamos las yemas con el azúcar en un cuenco sobre el recipiente que contiene el agua al fuego, batimos hasta que las yemas aumenten de volumen y estén espumosas. (¡Es conveniente utilizar batidora eléctrica!) Entonces añadimos el vino y seguimos batiendo hasta obtener una mezcla cremosa y espumosa con consistencia. Llegado este punto, el sabayón está listo para servir en caliente.
Si deseamos servirlo frío, debemos seguir batiendo (ya fuera del baño maría) hasta enfriar la crema. Vamos a ello.

Ingredientes para dos personas:

• 3 yemas de huevo
• 3 cucharas de azúcar
• 100 ml de vino Moscatel
• 200 gr de fresones

¡El resultado está delicioso!







Esta receta la vi en Directo al paladar, pero la modifiqué a mi gusto.

SONKÁS ARTICSÓKA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Az articsóka a Földközi tenger térségéből származik, Magyarországon sokáig csak mint kerti dísznövényt ismerték. Viszont a fel nem nyílt virágfejeket zöldségként fogyasztva már a görögök és a rómaiak is termesztették. Napjainkban már csak kertészeti kultúrában található, főleg Franciaországban és Spanyolországban termesztik. Következésképpen a spanyol, francia és olasz éttermekből nem hiányozhat. Vásárlásnál ne arra törekedjünk, hogy minél nagyobb legyen a bimbó, hanem hogy minél tömörebb és zártabb legyen! Készíthetünk belőle előételt fűszeres mártással, vagy megtölthetjük húsfélével. Markáns íze miatt nem kíván túlzott fűszerezést.
Az antik világban drága ínyencségnek számított, de nem annyira az íze, mint inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.
Nem elhanyagolható tényező, hogy 100 grammban mindössze 55 kcal energia van!

Életem első 30 évében nem ettem articsókát sőt, szégyen ide, szégyen oda, azt sem tudtam mi fán terem ez a zöldség. Nálunk otthon soha nem fordult elő a konyhában, mint ahogy a környezetemében sem. Spanyolországba jövetelem után ismertem meg, ennek ellenére, csak néhány éve kezdtem el magam is főzni. De bevallom, ha így haladok, lehet, hogy behozom a lemaradást. Annyira megkedveltem, hogy amíg a szezon tart nincs olyan hét, hogy ne legyen itthon articsóka. Nem tudok eltelni vele. A sokféle elkészítési mód közül ez a recept az egyik kedvencem.

Hozzávalók 2 személyre (ha főétel) 4 személyre (ha előétel):
• 1,5 kg articsóka
• 3 vékony szelet sonka
• 1 közepes fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 közepes sárgarépa
• 1 csapott evőkanál liszt
• 1 dl száraz fehérbor
• fél citrom
• só
• olívaolaj



Felteszünk egy fazékba vizet melegíteni, beleteszünk 1 kanál lisztet (amit előzőleg elkevertünk egy kis hideg vízzel) a fél citrom levét és magát a citromot is, mindezt azért, hogy az articsóka ne feketedjen meg. (Ennek ellenére kicsit elváltozik a színe, de ne ijedjünk meg.) Közben megtisztítjuk az articsókát a szárától és a külső kemény levelektől. Jócskán szedjük le a leveleket, hogy csak a „szíve” maradjon meg.
Nem árt, ha ezt gumikesztyűben csináljuk, ha nem akarunk szép sötétszürke körmöket.



Ahogy tisztítjuk, úgy rakjuk folyamatosan a vízbe, nem kell megvárni, hogy felforrjon. A forrástól számítva, 10 percig főzzük közepes hőfokon.


Míg fő, olívaolajon megdinszteljük a hagymát, a fokhagymát és a reszelt sárgarépát. Apró darabokra vágjuk a sonkát és kicsit megpirítjuk a zöldségekkel. Megszórjuk egy csapott evőkanálnyi liszttel, kicsit kevergetjük, majd felöntjük a fehérborral, és ha kell egy pici vízzel.



Szűrőkanállal kiszedjük az articsókát a vízből, kicsit lecsepegtetjük és a sonkás alaphoz tesszük. (Én félbe szoktam vágni őket.) Kb. 10-15 percig főzzük alacsony hőfokon, és KÉSZ.


  Jó étvágyat!

jueves, 24 de febrero de 2011

ALCACHOFAS CON JAMÓN

Ez a recept megtalálható magyarul itt.


Hoy tocaban alcachofas YA. Es curioso cuanto me gustan, si os digo que en los primeros treinta años de mi vida nunca había comido alcachofas, incluso me atrevo a decir que ni siquiera conocí esta verdura. En mi casa nunca se cocinaba, ni en la de mis amigas. Después de venirme a España vi por primera vez esta verdura y no hace mucho que empecé a prepararla en casa. Pero os puedo decir que ahora me gustan tanto, que durante la temporada, en mi casa no pasa semana sin alcachofas. Es que no me harto de ellas. Y no estoy siguiendo ninguna dieta de alcachofa... pero puede que como más que las que la siguen. :-) 
Os dejo esta receta que es una de las muchas maneras de preparar alcachofas, pero quizás mi favorita.

Ingredientes (para 2 personas si es plato principal, y para 4 si es entrante):
• 1,5 kilos de alcachofa
• 3 lonchas de jamón serrano
• 1 cebolla mediana
• 3 dientes de ajo
• 1 zanahoria mediana
• 2 cucharas de harina
• 100 ml de vino blanco seco
• medio limón
• sal



Ponemos una olla con agua a calentar, le echamos una cuchara de harina (desleída primero en agua fría) y el zumo de medio limón con el limón propiamente dicho. Todo esto para evitar que se ennegrezca la alcachofa (de todos modos cambiará un poco de color). A continuación, limpiamos bien las alcachofas dejando sólo el corazón. No viene mal ponerse unos guantes de goma para limpiar las alcachofas, ya que pintan bastante.



Conforme las limpiamos, las vamos echando al agua, no hay que esperar a que hierva. A partir de que rompa a hervir, las dejamos cocer 10 minutos más a fuego medio.


Mientras, ponemos una sartén con aceite donde rehogamos la cebolla, el ajo y la zanahoria rallada. Picamos el jamón y lo salteamos un poco con las verduras antes mencionadas. Echamos una cuchara de harina, le damos unas vueltas, agregamos el vino y un poco de agua si hace falta.



Sacamos las alcachofas del agua con una espumadera, las dejamos escurrir un poco (yo las suelo partir por la mitad) y las ponemos en la sartén. Dejamos cocinar 10-15 minutos más a fuego lento y LISTO.


¡Que aproveche!








 


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...