TÖLTÖTT KAGYLÓ

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Az utóbbi 20 évben sok mindenre mondhatnám, hogy megváltozott az életemben, de ha valami tényleg gyökeresen változott, azok a táplálkozási szokásaim. Amit régen elképzelhetetlennek tartottam, hogy megegyek, az ma már természetes. És azok az ételek, amik régen a kedvenceimnek számítottak, csak itt-ott bukkannak fel. A tenger közelsége iszonyúan kiszélesítette a skálát. A rengeteg finomság közül, amit kínál, a kagyló az egyik gyengém. Teljesen mindegy, hogy milyen fajta vagy forma, én mindet imádom.

Az ehető kékkagyló (Mytilus edulis) amit kékesfekete színe miatt feketekagylónak is neveznek, vitaminokat és fehérjét tartalmazó húsa miatt (is) a tengerparti helyeken nagyon megbecsült eledel. És lévén, hogy tengerparton élek, nálam sűrűn előfordul az asztalon.

Számtalan elkészítési formája közül, úgy döntöttem, hogy most ezt a receptet osztom meg veletek, mert aki még csak most barátkozik a kagylóevéssel, annak talán „barátságosabb” lesz ebben a formában, hiszen mégiscsak van rajta valami, ami nem idegen: a panír. :-)

Hozzávalók:

• én ½ kg kagylót használtam fel, és ebből lett 14 db. Ha nagyok a kagylók (mármint ami a páncélon belül van) akkor ½ kg elég ehhez a mennyiséghez, ha nem, akkor 1 kg-t vegyünk. Hogy honnan tudjuk mekkora a kagyló, ami a páncélban van? A súlyából. Ha fogásra van súlya, akkor van benne „matéria”, ha pihekönnyű, akkor nem sok (vagy üres). Mindenesetre kagylót érdemesebb az őszi-téli hónapokban venni, akkor van igazán szezonja.
• egy közepes (vagy két kisebb) fej hagyma
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 db(!) madárszem chili
• 1 evőkanál liszt
• tej
• só, bors
• olívaolaj
• a panírozáshoz (liszt, tojás, zsemlemorzsa)

A kagylót alaposam megmossuk, lekapargatjuk róla a „szakállt”, majd pár órára sós hideg vízbe áztatjuk. (Hihetetlen mennyi koszt lök ki magából.) A törött vagy a már túl nyílt kagylót dobjuk ki. Egy lábast (vagy mélyebb serpenyőt) aminek van fedele felteszünk a tűzre, beletesszük a kagylót (2-szerre csináljuk, hogy kényelmesen elférjenek) majd lefedjük. Nem kell alá se víz, se olaj. Erős lángon néhány percig saját levében (mert enged!) gőzöljük, amíg ki nem nyílik.

Amelyik kagyló teljesen zárva marad, kidobjuk. Egy csipesszel kiszedegetjük, és amíg hűl, megismételjük a másik felével. Ha mind kész, a kagylót kiszedjük a héjából (a kagylóhéjakat félretesszük), lecsepegtetjük, és apró darabokra vágjuk. (Minél apróbb, annál jobb.) Megdinszteljük a hagymát és a fokhagymát, beletesszük a kagylót, sózzuk-borsozzuk, 5-10 percig főzzük, majd megszórjuk egy kanál liszttel.

Jól átkavargatjuk, aztán folytonos keverés mellett apránként annyi tejet adunk hozzá, amíg egy sűrű masszát nem kapunk.

Tovább kevergetjük addig, amíg a massza nem kezd elválni az edény falától. Idáig készen lennénk.

Szétterítjük a masszát, lefedjük és hagyjuk teljesen kihűlni. (Ha több masszát csinálunk egy kisebb tepsibe is szétteríthetjük, de fedjük be fóliával, hogy ne képződjön „bőr” a tetején.) Míg a massza hűl (én este szoktam csinálni másnapra, mert könnyebb vele dolgozni), jól mossuk meg még egyszer a kagylóhéjakat és csepegtessük le. Végül egy teáskanál segítségével megtöltjük őket és szokás szerint panírozzuk. Ha nem sütjük ki egyszerre az egészet, fagyasztva tárolható.

Panírozásra várva:

Előételnek ideális.