viernes, 30 de septiembre de 2011

LINGUINE CON PESTO DE HIGOS / FÜGEPESZTÓS LINGUINE

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Mientras dure la temporada de higos no dejéis de probar esta receta. Tanto a los que os gusta esta fruta como a los que no, porque estoy segura que cambiaréis de opinión. Aunque a primera vista os puede sonar raro la mezcla de una fruta tan dulce con ingredientes salados o a los que normalmente echamos sal, pero merece la pena una prueba. ¡Estoy segura que os gustará! Y además de buena es sencilla a no poder más. ¿A qué esperáis?

Ingredientes (para 2 personas):

• 160 g de linguine
• un puñado de piñones
• 6-8 higos medianos
• un diente de ajo pequeñito
• 30 g de queso parmesano
• sal
• 6-8 hojas de albahaca fresca
• aceite de oliva

Hasta que empiece a hervir el agua preparamos el pesto. Para ello primero tostamos ligeramente los piñones en una sartén y reservando unos cuantos el resto lo echamos al vaso de la batidora. Añadimos los higos pelados y troceados, el ajo, el queso rallado, las hojas de albahaca y una pizca de sal. Todo ello trabajamos muy bien con la batidora echándole aceite poco a poco hasta obtener la cantidad deseada de pesto. Esto lo dejo en vuestras manos. Para cuando terminemos con el pesto el agua estará hirviendo. Le echamos sal y cocemos la pasta al dente. Finalmente la escurrimos y mezclamos con el pesto. Espolvoreamos el plato con los piñones reservados, unas hojas de albahaca y unas virutas de parmesano. ¡Una delicia!



jueves, 29 de septiembre de 2011

FÜGEPESZTÓS LINGUINE / LINGUINE CON PESTO DE HIGOS

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Azt hiszem, talán még nem szaladtunk ki a fügeszezonból. Azok, akik szeretitek a fügét (no meg azok is, akik nem, mert meg fogjátok szeretni) feltétlen próbáljátok ki ezt a receptet. Ígérem, nem fogtok csalódni. Furcsának tűnhet ugyan - első látásra nekem is az volt - hogy ezt a mézédes gyümölcsöt olyan hozzávalókkal házasítjuk össze amik sósak, illetve amelyeket általában sózni szoktunk, de megér egy próbát. Úgyis tudom, hogy ízleni fog! Arról nem is beszélve, hogy ennél egyszerűbb már nem is lehetne.

Hozzávalók (2 személyre):

• 160 g linguine
• egy kis maréknyi fenyőmag
• 6-8 db közepes füge
• egy pici gerezd fokhagyma
• 30 g reszelt parmezán sajt
• só
• 6-8 bazsalikomlevél
• olívaolaj

Míg a tészta főzővize felforr, elkészítjük a pesztót. Ehhez első lépésként egy serpenyőben enyhén megpirítjuk a fenyőmagot. Félreteszünk belőle néhány szemet, a többit pedig beletesszük a botmixer poharába. Hozzáadjuk a meghámozott, feldarabolt fügét, a fokhagymát, a reszelt parmezánt, a bazsalikomleveleket és egy csipetnyi sót. Miközben mindezt jól összedolgozzuk, lassanként annyi olívaolajat folyatunk hozzá, amíg egy sűrű, krémes pesztó állagot nem kapunk. (Csak lassanként adagoljuk az olajat!) Mire ezzel készen vagyunk, nagyjából már forr is a víz. Megsózzuk és fogkeményre főzzük benne a tésztát. Végül leszűrjük, összekeverjük a pesztóval és megszórjuk a maradék fenyőmaggal. Néhány bazsalikomlevéllel és egy kevés parmezánforgáccsal díszítjük. Isteni!




ENSALADA DE ALUBIAS BLANCAS / BABSALÁTA

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Adoro esta ensalada de alubias, tanto como plato único como para acompañar cualquier carne asada, a la plancha o a la brasa. Es sustanciosa, tiene muchas vitaminas y está deliciosa. Los que no queréis perder el tiempo cocinando alubias en casa podéis hacerla con alubias cocidas de bote. Yo también opto por esta versión.

Ingredientes (para 2 personas):

• 300 g de alubias blancas cocidas
• 1 tomate de ensalada grande
• 1 pimiento italiano
• 1 cebolleta o cebolla morada mediana
• una lata pequeña de atún
• 1 manojito de perejil fresco
• 2 huevos
• sal, pimienta recién molida
• vinagre de vino blanco
• aceite de oliva virgen extra

Si alguien quiere cocer las alubias en casa, hay que dejarlas en remojo una noche y al día siguiente cocerlas en agua ligeramente salada con una cebolla, 1-2 dientes de ajo y una hoja de laurel. Merece la pena hacer más cantidad y hacer una alubiada a la vez. Ya puestos.
L@s que optamos por la otra versión, echamos las alubias en un colador, enjuagamos un poco y las dejamos escurrir bien. Mientras se cuecen los huevos, lavamos las verduras, el tomate lo pelamos con un cuchillo afilado, lo cortamos horizontalmente por la mitad y con una cucharilla sacamos las semillas. Lo ponemos boca abajo en un papel de cocina a escurrir. Troceamos el pimiento y la cebolla y los echamos en un bol. Añadimos las alubias y el tomate cortado en dados. Escurrimos el atún y lo desmenuzamos. Salamos, echamos un chorrón de vinagre y mezclamos bien. Espolvoreamos con perejil picado, regamos con aceite de oliva y volvemos a remover. En el momento de servir decoramos con los huevos cortados en gajos o rodajas y molemos un poco de pimienta encima. Yo suelo meter la ensalada durante una hora a la nevera antes de servir para que se integren bien los sabores. ¡Que aproveche!

Como plato único...


...o como guarnición.

BABSALÁTA / ENSALADA DE ALUBIAS BLANCAS

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Amikor már nem tudunk mit kitalálni köretként a sült vagy grillezett húsokhoz/halakhoz, ez a babsaláta bármikor kihúz a csávából. És nem csak köretként, hanem egytálételként is megállja a helyét. Nagyon finom, laktató és vitamindús. Aki nem akar a babfőzéssel bíbelődni vagy egyszerűen nincs rá ideje, bátran használjon főtt-natúr üveges vagy konzerv babot. Én is ilyenből szoktam készíteni.

Hozzávalók (2 személyre):

• 30 dkg főtt fehér bab
• 1 nagy paradicsom
• 1 zöld kalifornia paprika fele (ha nem beszerezhető a zöld, piros is jó)
• 1 kisebb fej újhagyma vagy lilahagyma (lényeg az, hogy ne legyen túl erős)
• 1 kisebb doboz (nettó 50 g) konzerv natúr tonhal
• 1 kis csokor friss petrezselyem
• 2 tojás
• só, frissen őrölt bors
• fehérbor ecet
• extra szűz olívaolaj

Ha valaki maga akarja főzni a babot, az áztassa be egy éjszakára és másnap főzze meg enyhén sós vízben egy fej hagymával, 1-2 gerezd fokhagymával és egy babérlevéllel. Ilyenkor érdemes többet főzni és egy részét bablevesnek megcsinálni. Ha már egyszer nekiállunk.
Akik a konzerv vagy üveges bab mellett tesszük le a voksunkat, öntsük a babot egy szűrőkanálba, öblítsük le, majd hagyjuk lecsepegni. A tojásokat főzzük keményre. Közben mossuk meg a paradicsomot és a paprikát. A paradicsomot hámozzuk meg éles késsel, keresztben vágjuk félbe és kiskanállal kaparjuk ki a kocsonyás-leveses részt a magokkal együtt. Tegyük fejjel lefelé konyhai törlőpapírra, hogy jól csepegjen le. Közben vágjuk apróra a hagymát és a paprikát és tegyük bele egy salátástálba. Adjuk hozzá a babot és a kisebb kockákra darabolt paradicsomot. A tonhalról csöpögtessük le az olajat és morzsoljuk bele. Sózzuk meg, locsoljunk rá egy kevés fehérbor ecetet és forgassuk jól össze. Szórjuk rá az apróra metélt petrezselymet, locsoljuk meg extra szűz olívaolajjal és ismét keverjük össze. Tálaláskor tegyünk rá cikkekre vagy karikára vágott főtt tojást és őröljünk rá borsot. Én tálalás előtt egy órára a hűtőbe szoktam tenni, hogy jól összeérjenek az ízek. A fent említetteken kívül, miniatűr tálkákban vendégváró aperitifként is kínálhatjuk.

Egytálételként...


Köretként...


domingo, 25 de septiembre de 2011

NUBES DE MANZANA / ALMÁS FELHŐCSKÉK

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

En Hungría hay una variedad enorme de dulces y pasteles de manzana. Reconozco que me encantan... mucho más que la manzana en sí (por desgracia), sobre todo la tarta de manzana. Me chifla. Sin embargo la mayoría de las veces prefiero no hacerla por el simple hecho de tener que amasar y sobre todo estirar la masa (es una tarta rectangular). Francamente lo odio. Si no hay más remedio lo hago pero si puedo evitarlo mejor. Por esta razón prefiero hacer (que no es lo mismo que comer) cualquier otra tarta o pastelito cuya masa sólo necesita mezclarse. La receta de hoy la encontré de pura casualidad navegando por la red, ya que tenía algunas manzanas marchitas en la cocina a las que nadie quería comer ya pero tampoco quería tirarlas. Como era poca cantidad para una tarta me puse a buscar en internet a ver si encontraba alguna receta sencilla e interesante. Y tuve suerte... ¡vaya si la tuve! Encontré una receta súper sencilla que no sólo es perfecta para aprovechar la manzana restante sino también nos viene bien para estos momentos cuando nos entra el gusanillo de comer algo dulce pero YA. Como os dije es muy sencilla y se hace en un abrir y cerrar de ojos. ¡Empecémos ya!

Ingredientes (de estas cantidades salen aprox. 25-26 unidades):

• 80 g de azúcar
• una vaina de vainilla
• 2 huevos
• 100 g de mantequilla (a temperatura ambiente)
• 260 g de harina
• 8 g (medio sobre) de polvos para hornear ("Back Pulver”)
• 3 manzanas
• azúcar glas para espolvorear

Con una batidora eléctrica batimos los huevos con el azúcar y las semillas de la vainilla raspada, hasta obtener una mezcla blanquecina. Agregamos la mantequilla sin dejar de batir. Luego vamos añadiendo poco a poco la harina tamizada y mezclada con los polvos de hornear, mezclando con una cuchara. Finalmente pelamos y descorazonamos las manzanas y las cortamos en cuadritos pequeños echándolos directamente a la masa (así no se oscurecen) y mezclamos todo bien. Con la ayuda de dos cucharas soperas formamos quenelles y las vamos colocando en una bandeja de horno forrada con papel sulfurizado. (No importa si no os salen perfectas o si la masa no cubre del todo a los trocitos de manzana, no os preocupéis por eso.) Horneamos en el horno precalentado a 200 grados (calor arriba-abajo) hasta que cojan un bonito color dorado. Esto en mi horno son unos 25 minutos pero depende de cada horno. A los 5 minutos de meterlos (cuando la masa ya no está pegajosa) se puede poner por encima papel de plata para que se hagan bien sin quemarse y se quita 5 minutos antes de terminar. Entonces sacamos la bandeja y cogiendo el papel de hornear los pasamos a una reja a enfriar. Espolvoreamos con azúcar glas. ¡Éxito seguro! ¡Que aproveche!






Esta receta la vi en L'Exquisit.


Anexo (12/09/2012): Ayer hice esos mismos pastelitos de melocotón (en vez de manzana) y al final los espolvoreé con azúcar glas a la lavanda. ¡Irresistibles!
(Azúcar glas a la lavanda: ponemos en un botecito 3 cucharitas de té de azúcar glas y una cucharita de flores de lavanda secas. Cerramos el bote y dejamos reposar un día. De vez en cuando lo agitamos.)

 

ALMÁS FELHŐCSKÉK / NUBES DE MANZANA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Nagyon szeretem az almás lepényt/pitét meg úgy általában az almás sütiket, sokkal jobban, mint az almát magában (sajnos). Viszont bevallom őszintén, sokszor pusztán azért nincs kedvem nekiállni, mert nem nagyon szeretek gyúrni és főleg nyújtani. Megcsinálom ha nagyon muszáj, de ha egy mód van rá, kerülöm. Ebből kifolyólag jobban szeretem (csinálni) az olyan sütiket, amiket keverni kell. Ez a mai recept véletlenszerűen kerekedett, ugyanis volt néhány kókadozó alma a konyhában, ami pitéhez kevés volt, enni senki sem akarta, kidobni meg nem volt szívem. Van ugyan sok ötlet maradék alma felhasználására, de nekiálltam szörfölni a neten, hátha hálóra akad valami, ami újdonságnak számít. És szerencsém volt. De még mekkora! Találtam egy borzasztó egyszerű receptet, ami nemcsak hogy a maradék alma felhasználására tökéletes, hanem az „adjuramistendeazonnal!” pillanatokra is, amikor beüt a krach és kell valami villámgyors süti, ami ráadásul még finom is. Hát ez, ilyen. Kezdjünk is hozzá.

Hozzávalók (ebből a mennyiségből kb. 25-26 db lesz):

• 8 dkg cukor
• 1 vaníliarúd kikapart magjai
• 2 tojás
• 10 dkg (szobahőmérsékletű) vaj
• 26 dkg liszt
• 8 g (fél csomag) sütőpor
• 3 alma
• porcukor

A két tojást a cukorral és a vaníliával fehéredésig verjük robotgéppel, majd folyamatos keverés közben hozzáadjuk a vajat. A lisztet átszitáljuk, összekeverjük a sütőporral, és fakanállal kevergetve apránként a masszához adagoljuk. Ha ezzel kész vagyunk, az almát meghámozzuk és apró kockákra vágva beledaraboljuk a masszába. Jól összekeverjük és két evőkanál segítségével ovális gombócokat formázunk, amiket sütőpapírral bélelt tepsibe rakunk. Nem baj ha nem szabályosak vagy hogy az alma kilóg itt-ott. Ennek a sütinek nem az a lényege, hogy szép szabályos legyen!  Előmelegített sütőben 200 fokon (alsó-felső láng) addig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz. Ez nálam kb. 25 perc, de ez sütőtől függ. Az első 5 perc után - amikor a tészta már nem ragad - alufóliát teszünk a tetejére (nem „zárjuk le” vele a tepsit, csak ráterítjük!) így szépen átsül, anélkül, hogy megégne a teteje. Az utolsó 5 percre levesszük a fóliát. Ha kész, a sütőpapírral együtt kivesszük a tepsiből és rácson hagyjuk hűlni, majd meghintjük porcukorral. Biztos siker! Jó étvágyat!



Megjegyzés: Mivel nagyon szeretem az alma-fahéj kombinációt eleinte fahéjat is tettem az almával együtt a tésztába és ugyan úgyis nagyon finom volt, de egyszer megfeledkeztem a fahéjról és mindenki kérdezte, hogy mit változtattam rajta, hogy sokkal "habosabb" lett. Valóban sokkal finomabbra sikerült nélküle, úgyhogy azóta fahéj nélkül csinálom. Úgy látszik a fahéj "lehúzza".



 
A recept eredete: L'Exquisit.


Kiegészítés (2012/09/12): Ugyanezt a süteményt tegnap alma helyett sárgabelű őszibarackkal készítettem el, és a végén levendulás porcukorral szórtam meg. Így is isteni volt!
(Levendulás porcukor: 3 teáskanál porcukrot 1 teáskanál szárított levendulával egy kis zárható üvegbe teszünk és 1 napot állni hagyjuk. Néha összerázzuk.)



 

miércoles, 21 de septiembre de 2011

RIZSES BÁRÁNY NYAK / ARROZ CON CORDERO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Mielőtt vásárolni megyek általában listát szoktam készíteni, és („jókislány” lévén) nem is nagyon szoktam eltérni tőle. De vannak esetek, amikor ez elkerülhetetlen. Ha valami különlegeset látok akár a zöldségrészen akár a hentesnél, van hogy nem tudok ellenállni. Így jártam a múltkoriban is, amikor gyönyörű friss bárányhús kínálta magát a hentespultban. Nagyon szeretem a zsenge bárányhúst, ami nem összekeverendő a birkával. (Össze sem lehet hasonlítani). Vettem is belőle két fajtát. Báránybordát, ami nagyon finomra sikeredett (a recept majd egy másik posztban) és bárány nyakat. Soha nem készítettem még bárány nyakat, de ez annyira guszta volt, hogy nem tudtam ellenállni és gondoltam próbaszerencse, majd csak találok neki valami „nyakhoz álló” receptet.


Hát sikerült is, és már újabb receptek után kutatok, mert nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ez a finom, ízletes, porhanyós, szaftos hús asztalra került nálunk. Lássuk hát hogyan is készül.

Hozzávalók (4 személyre):

• 1 bárány nyak felszeletelve
• 32 dkg kerekszemű rizs
• 1,2 l hús vagy zöldség alaplé
• 10 dkg csiperkegomba
• 8 dkg zöldbab (én széles laposat használtam)
• 4 gerezd fokhagyma
• 1 nagyobb vagy két kisebb paradicsom
• őrölt kömény
• kurkuma
• őrölt pirospaprika
• só, frissen őrölt bors
• néhány ág friss kakukkfű és rozmaring
• olívaolaj


Elkészítési mód:

A bárány nyakat sózzuk-borsozzuk, megszórjuk őrölt köménnyel és apróra vágott kakukkfűvel. Miután jól bedörzsöltük a fűszerekkel min. fél órát állni hagyjuk, majd egy lábasban vagy magasabb falú serpenyőben olívaolajon mérsékelt tűzön megpirítjuk, majd kiszedjük és félretesszük. Ezután a felaprított hagymát és fokhagymát (a hagymával kezdjük, a fokhagymát kicsit később tesszük bele) ugyanabban a lábasban megpirítjuk, majd hozzáadjuk a megmosott (nem hámozzuk, csak a tönk alját vágjuk le) és negyedelt gombát és a kb. 3 cm-es darabokra vágott zöldbabot (ha szükséges, szálkázzuk ki előtte). Sózzuk-borsozzuk, 10 percig dinszteljük és hozzáadjuk a lereszelt paradicsomot és a bárányt. Megszórjuk egy kávéskanálnyi pirospaprikával (aki szereti egy pici csípőset is tehet bele), illetve kurkumával és fedő alatt kb. 20 percig pároljuk. Ezután hozzáadjuk a rizst, kevergetjük néhány percig míg magába szívja az ízeket, majd felöntjük az alaplével és teszünk hozzá egy ágacska friss rozmaringot. Megkóstoljuk, ha kell utánasózunk és fedő nélkül alacsony lángon lassan főzzük. Amikor a rizs már majdnem az összes lét felszívta, félrehúzzuk, lefedjük és néhány percig állni hagyjuk. Ügyeljünk, hogy ne maradjon túl hosszú leve, de túl száraz se legyen. Mennyei! Jó étvágyat!


 

Ezt a receptet a "Gastronomía & Cía." blogon láttam.

ARROZ CON CORDERO / RIZSES BÁRÁNY NYAK

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Antes de hacer la compra normalmente me hago una lista de todo lo que necesito y (como buena chica) me suelo ceñir a ella. Pero hay ocasiones cuando es inevitable pecar. Si veo alguna fruta o verdura recién traída fresquita o alguna pieza de carne apetecible en la carnicería no me puedo controlar. Eso me pasó el otro día cuando vi en la carnicería un cordero lechal y se me hacía la boca agua. Me encanta la carne de cordero lechal. (Ni comparación con la del cordero adulto.) Pues compré unas chuletillas que me salieron de cine (la receta más adelante en el blog) y un cuello de cordero. Nunca antes preparé esta parte de cordero pero estaba tan apetecible que no me pude resistir. Por probar una vez no pasa nada. Ya sólo me quedaba buscarle una receta y encontré - vaya si encontré - una que le iba como anillo al dedo.


Desde entonces estoy mirando a ver si encuentro algunas recetas más que me gusten, porque creo que no era la última vez que comimos esta carne tan jugosa, tierna y sabrosa en casa. Pero vamos al tajo.

Ingredientes (para 4 personas):

• 1 cuello de cordero troceado
• 320 g de arroz de grano redondo
• 1,2 litros de caldo de carne (o verduras)
• 100 g de champiñones
• 80 g de judías verdes
• 4 dientes de ajo
• 1 tomate grande o dos pequeños
• comino molido
• cúrcuma
• pimentón dulce
• sal, pimienta recién molida
• tomillo y romero fresco
• aceite de oliva


Modo de preparación:

Aderezamos la carne con sal, pimienta, comino y hojas de tomillo y la dejamos macerar un mínimo de media hora. Luego ponemos una cazuela o sartén onda con aceite de oliva y doramos la carne a fuego suave. Cuando esté bien doradita retiramos y reservamos.
Pelamos y picamos la cebolla y los ajos y los rehogamos (primero la cebolla, los ajos se echan más tarde) en la misma cazuela. A continuación incorporamos los champiñones limpios y cortados en cuartos (o más pequeños, depende del tamaño) y las judías verdes troceadas. Salpimentamos y sofreímos unos minutos. Cortamos el tomate horizontalmente, lo rallamos y echamos la pulpa a la cazuela junto al cordero, una cucharita de cúrcuma y otra de pimentón (al que le guste puede poner una pizca de picante). Tapamos y dejamos cocer a fuego moderado unos 20 minutos. Al cabo de este tiempo echamos el arroz, una ramita de romero, le damos unas vueltas y mojamos con el caldo. Probamos de sal y dejamos cocer sin tapar hasta que el grano de arroz esté en su punto. Antes de que se haya consumido todo el caldo, retiramos la cazuela del fuego, la tapamos y dejamos reposar unos 5 minutos y listo. Para chuparse los dedos. ¡Qué aproveche!




Esta receta la vi en "Gastronomía & Cía".

martes, 20 de septiembre de 2011

NAPOLEÓN DE BERENJENA / PADLIZSÁN NAPÓLEON

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

No me preguntéis qué tiene que ver esta receta con Napoleón porque no tengo ni remota idea, y cuando vi el nombre estaba mirando igual de tontamente como seguramente ahora muchos de vosotros. Intenté sacar alguna información de la red pero no encontré nada (hasta ahora). No sé si existe “napoleón” de alguna otra verdura también o sólo la berenjena tiene este privilegio... (y Bonaparte, claro). En caso de que el origen del nombre venga de que a Napoleón le gustaba mucho este plato, pues que queréis que os diga, el tío no tenía mal gusto culinario. :-) En fin, yo seguiré investigando pero mientras, voy a compartir con vosotros la receta de este sencillo pero suculento plato.

Ingredientes para dos “torres” (para 2 personas, si se toma como entrante):

• 1 berenjena mediana
• 2 tomates de pera grandes
• 125 g de mozzarella (una bola)
• 1 manojo de albahaca fresca
• sal, pimienta recién molida
• aceite de oliva virgen extra
• pan rallado “panko”

Para el pesto:

• 1 diente de ajo
• albahaca fresca
• piñones
• sal
• aceite de oliva virgen extra
• queso parmesano rallado

Si se va a tomar como plato único, duplicamos los ingredientes.

Primero preparamos el pesto. Aquí no puse cantidad de ingredientes porque depende de que cantidad de pesto quiere hacer cada uno. El pesto se conserva bien en la nevera así que merece la pena hacer más cantidad a la vez y luego utilizarlo para otros platos. Para esta receta sólo necesitaremos 2-3 cucharas soperas. Yo suelo tostar un poco los piñones, luego los pongo con todos los ingredientes - excepto el aceite - al mortero y machaco todo bien. A continuación voy echando el aceite poco a poco sin dejar de remover. (Todo esto se puede hacer también con la miniprimer.) Cuando el pesto esté listo, lavamos y secamos la berenjena y los tomates y los cortamos en rodajas. Necesitaremos 8 rodajas (aprox. 0,5 cm) de berenjena, 6 rodajas de tomate y 6 de mozzarella. Salamos un poco las rodajas de berenjena y las marcamos vuelta y vuelta en una sartén en un poco de aceite. Al terminar podemos empezar a montar las capas: berenjena, tomate (salpimientar), mozzarella, panko, 2-3 hojas de albahaca; berenjena, tomate (salpimientar), mozzarella, panko, albahaca,... etc. Al final terminamos con berenjena. Ahora fijamos cada “torre” con 3 pinchos de madera (los que utilizamos para pinchos morunos) pinchándolos verticalmente, dejando sólo 1,5 cm fuera, el resto lo cortamos con unas tijeras. Así no se nos desmoronan en el horno. Cuando terminamos las colocamos en una bandeja ligeramente untada con aceite y las metemos en el horno previamente calentado. Las dejamos hasta que el queso esté bien fundido. Sacamos la bandeja y con la ayuda de una espátula las ponemos en los platos. Quitamos los palitos (salen muy fácilmente) espolvoreamos con panko, regamos con el pesto y adornamos con algunas hojas de albahaca. Exquisito. ¡Bon appétit!




Para los que no saben que es el "Panko" les pongo una foto:


Se conoce como "Panko" a una especialidad de pan rallado japonés, traducido también como migas de pan, se trata de un producto muy utilizado en la cocina asiática con el que se rebozan distintos alimentos, sobre todo mariscos y pescados, para aportar un bocado crujiente al paladar.
Al no ser unas migas uniformes, el empanado del alimento no es tan compacto, absorbe menos aceite, permite el drenaje de la grasa del alimento rebozado si lo tuviera, resultando una fritura menos pesada, aunque también se pueden hornear los productos que se rebozan con panko, como hacemos con otros rebozados. Estas migas de pan son ideales además para hacer coberturas crujientes, para gratinar por ejemplo la bechamel de los canelones o la lasaña, o sencillamente sobre unos macarrones, mezclado con queso o mantequilla nos proporciona una superficie crujiente y rica.
(La información es de aquí.)

lunes, 19 de septiembre de 2011

PADLIZSÁN NAPÓLEON / NAPOLEÓN DE BERENJENA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ne kérdezzétek mi köze ennek a receptnek Napóleonhoz, mert halvány gőzöm sincs, és ugyanolyan értetlenül néztem, amikor megláttam ezt a nevet, mint ahogy azt valószínűleg most sokan teszitek. Faggattam a világhálót is, de nem adott rá választ (idáig). Nem tudom, hogy létezik-e „napóleon” másfajta zöldségből is vagy csak a padlizsánnak adatott meg a kiváltság, hogy Napóleon legyen... (Bonapartén kívül). Ha a név esetleg onnan ered, hogy ez volt Napóleon egyik kedvenc étke, hát mit ne mondjak, nem volt rossz ízlése a fickónak. Addig is, amíg kinyomozom honnan ered e név, megosztom veletek ennek a pofonegyszerű, de nagyon ízletes ételnek a receptjét.

Hozzávalók (2 személyre, ha előételként fogyasztjuk):

• 1 közepes padlizsán
• 2 db nem túl leveses paradicsom
• 12,5 dkg mozzarella (1 gombóc)
• 1 csokor friss bazsalikom
• só, frissen őrölt bors
• extra szűz olívaolaj
• panko morzsa

A pesztóhoz:

• 1 gerezd fokhagyma
• friss bazsalikom
• fenyőmag
• só
• extra szűz olívaolaj
• reszelt parmezán

Ha főételként készítjük, akkor értelemszerűen megduplázzuk a mennyiségeket.

Először elkészítjük a pesztót. Itt nem adtam meg mennyiségeket, mert mindenki annyit csinál, amennyit akar. A pesztó eláll a hűtőben, és ha már nekiállunk, csinálhatunk nagyobb mennyiséget, amit utána felhasználhatunk tészta- vagy más ételekhez. Nem fog kárba veszni biztos. Ehhez a recepthez mindenesetre csak 2-3 evőkanálnyira lesz szükség. Én a fenyőmagot enyhén meg szoktam pirítani, utána az olaj kivételével mindent fűszermozsárba teszek, jól összetöröm-pépesítem, majd vékony sugárban - folyamatosan keverve - olívaolajat adok hozzá. (Mindez elvégezhető egyébként botmixerrel is.) Ha kész a pesztó, a padlizsánt és a paradicsomot megmossuk és megszárítjuk. Ezután szeletelünk. Szükségünk lesz 8 db kb. fél centi vastag padlizsánszeletre, 6 szelet paradicsomra és 6 szelet mozzarellára. A padlizsánszeleteket megsózzuk és kevés olajon serpenyőben picit elősütjük mindkét oldalukat. Ha ez készen van, kezdődhet a rétegezés: padlizsán, paradicsom (só, bors), mozzarella, panko morzsa, 2-3 bazsalikomlevél; padlizsán, paradicsom (só, bors), mozzarella, panko morzsa, bazsalikom,... stb. A tetején padlizsánnal kell befejezni. Ezután mindegyik „tornyocskába” beleszúrunk 3 db hegyes végű fapálcikát (amit grillezéshez szoktunk használni) függőlegesen. Hagyunk kb. másfél centit kilógni, a felesleget pedig levágjuk egy konyhai (vagy más erős) ollóval. Erre azért van szükség, hogy sülés közben a „tornyocskáink” ne dőljenek el, illetve ne csússzanak szét. Így szép, esztétikusak maradnak. Amikor ezzel megvagyunk, enyhén olajos tepsibe ültetjük őket és jó forróra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a sajt jócskán olvadni kezd. Ekkor kivesszük a tepsit és egy lapát segítségével tányérra emeljük őket, kihúzzuk belőlük a pálcikákat (könnyedén kijönnek!), megszórjuk panko morzsával, meglocsoljuk pesztóval és bazsalikomlevelekkel díszítjük. Isteni! Bon appétit!





Azoknak akik nem ismernék a "panko morzsát", idebiggyesztek egy fotót. :-)
(Ez valóban "morzsa", míg a hagyományos zsemlemorzsa inkább dara állagú.


domingo, 18 de septiembre de 2011

CARAMELOS MEDITERRÁNEOS / MEDITERRÁN CUKORKÁK

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Si os digo que me chifla la pasta no he descubierto nada especial. Creo que hay muchísima gente a la que le gusta. Sin embargo ya son mucho menos los que se toman la molestia en preparar pasta casera con sus propias manos. Lo admito que yo también tengo que mejorar mucho aún en este campo, pero me estoy aplicando con diligencia. Tantas veces vi en mi casa a mi madre preparar pasta casera, cómo la amasaba y luego estiraba con rodillo (¡no con máquina!) y lo hacía con una soltura como si eso fuera la cosa más fácil del mundo. Sin embargo es un trabajo que exige mucho esfuerzo.
Pues yo también tengo mis intentos. Reconozco que había más de una vez cuando dije...¡nunca más!... pero los fracasos son para aprender de ellos y volver a intentar. De todos modos nunca me ha salido tan mala como para no poder comerla, pero el asunto aún puede (y debe) mejorar. Pero esto es cuestión de practicar más.
De la receta de hoy me llamó más la atención de lo bonita que queda y no tanto en lo buena que puede resultar. Aunque el relleno está hecho de cosas muy buenas no le presté mucha atención - estaba tan inmersa en formar bien los caramelitos - hasta que probé el primer bocado. Se detuvo el tenedor en mi mano y sólo pude decir...mmmm... (aunque con la boca llena poco más se puede decir). Curiosamente esta vez nadie habló durante el almuerzo, todos estaban zampando en silencio los caramelos, sólo a veces se oía algún... mmmm. Bueno, no os tengo más en ascuas, mejor os cuento la receta.

Ingredientes (para 4 personas):

Para la pasta:

• 400 g de harina
• 4 huevos
• sal

Para el relleno:

• 250 g de mozzarella de búfala (dos bolas)
• 60 g de tomates cherry
• 150 g de jamón cocido
• 100 g de requesón
• 2 filetes de anchoas
• 2 cucharas soperas de queso manchego curado rallado
• 1 cuchara sopera de pan rallado
• unas hojas de albahaca fresca
• unas hojas de menta fresca
• sal, pimienta recién molida

Para la salsa:

• aprox. ½ kilo de tomate pera
• 1 cebolla mediana
• menta fresca picada
• albahaca fresca picada
• orégano
• aceite de oliva virgen extra
• sal

Aquí tengo que mencionar que de algunos ingredientes (ingredientes de la pasta, mozzarella, jamón, requesón) yo sólo tomé la mitad y comimos 4 personas estupendamente. Así que cada cual coja la cantidad de los ingredientes, según le parezca.


Modo de preparación:

Primero mezclamos los ingredientes de la pasta en un bol (los más habilidosos directamente en la tabla de amasar) y los amasamos enérgicamente hasta obtener una masa elástica y lisa. A continuación modelamos una bola y la envolvemos con film transparente. Dejamos reposar durante media hora.
Mientras, preparamos el relleno. Hacemos un corte en los tomates cherry y los echamos en agua hirviendo. A cabo de unos segundos(!) los sacamos y les quitamos la piel. Cortamos todo en trozos pequeños (mozarella, jamón, anchoas, tomates), picamos la albahaca y la menta y lo echamos en un bol. Añadimos el requesón, el queso de oveja, el pan rallado, salpimentamos y mezclamos todo bien.


Reservamos y procedemos a hacer la salsa. En una sartén pochamos la cebolla picada y a continuación echamos los tomates pera pelados y troceados. Salamos y dejamos que se haga a fuego suave unos 15-20 minutos. Al final le añadimos la menta y la albahaca picada y reservamos.
Ahora estiramos la masa con rodillo o con maquina cada uno que elija la opción que quiera. No es necesario estirarla muy fina (hasta la posición 7 en la maquina). Luego la cortamos con cuchillo o cortapastas en rectángulos de 6x7 centímetros. A cada uno le ponemos una cucharada de relleno, enrollamos, y a los lados del relleno apretamos un poco para que tenga forma de caramelo. Los vamos poniendo en una superficie enharinada hasta terminar.


Luego los cocemos en agua salada hirviendo, teniendo cuidado de no echar muchos a la vez.


Mientras, recalentamos un poco la salsa y la echamos por encima de los caramelos ya en el plato. Espolvoreamos con un poco de orégano y listo. Yo que soy forofa del queso parmesano os pido que por favor no echéis parmesano por encima porque enmascara el sabor del relleno y sería una pena. 
¡Que aproveche!


Esta receta la saqué del libro: "PASTA ¡qué pasión!"



MEDITERRÁN CUKORKÁK / CARAMELOS MEDITERRÁNEOS

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ha azt mondom, imádom a tésztát, nem mondtam semmi különlegeset. Szerintem kevés olyan ember van, aki ne szeretné. Viszont azok már sokkal, de sokkal kevesebben vannak, akik veszik a fáradtságot és megpróbálkoznak a házi tészta készítésével. Bevallom, nekem még nem nagyon megy, de azért próbálkozom szorgalmasan. Annyiszor, de annyiszor láttam otthon anyukámat, amikor tésztát gyúrt aztán nyújtotta sodrófával (nem géppel!), és tette mindezt olyan „lazasággal” mintha a világ legkönnyebb dolga lenne. Pedig van ám benne izommunka!
Szóval időnként én is nekiállok. Természetesen volt már olyan, hogy azt mondtam... „sohatöbbet!”... de aztán a kudarcok elfelejtődnek és egy idő után újra megszáll az ihlet. Olyanra azért még nem volt példa, hogy ehetetlen lett volna, de esztétikailag néha hagy némi kívánnivalót maga után. De ez végül is gyakorlat kérdése.
A mai receptben, ami leginkább megfogott az a különlegessége, hogy „hú de jól néz ki” és nem annyira az, hogy „hú de finom lehet”. Bár a töltelék csupa finomságból áll, de e felett egy kicsit elsiklottam - annyira lekötött a cukorkák formázása - egészen addig, amíg számba nem vettem az első falatot. Akkor viszont megállt a villa a kezemben és csak annyit tudtam kinyögni, hogy... mmmm... (persze teli szájjal mi mást is tud mondani az ember). Érdekes módon ez alkalommal senki sem dumált ebéd közben, mindenki tolta befelé a „cukorkákat”, csak időnként hangzott el egy-egy... mmmm. De nem csigázom tovább az érdeklődéseteket, hanem inkább rátérek a receptre.

Hozzávalók (4 személyre):

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 4 tojás
• só

A töltelékhez:

• 25 dkg (két gombóc) mozzarella di bufala
• 6 dkg koktélparadicsom
• 15 dkg főtt sonka (egy jobbfajta gépsonka is megteszi)
• 10 dkg krémes túró
• 2 db ajóka (sóban pácolt szardella)
• 2 evőkanálnyi reszelt érett juhsajt (manchego)
• 1 evőkanál zsemlemorzsa
• néhány levél friss bazsalikom és menta
• só, frissen őrölt bors

A szószhoz:

• kb. ½ kg paradicsom (lucullus a legjobb)
• 1 kisebb fej hagyma
• friss aprított menta
• friss aprított bazsalikom
• oregánó
• extra szűz olívaolaj
• só

Itt megjegyezném, hogy én némelyik hozzávalónak (tészta hozzávalói, mozzarella, sonka, túró) csak a felét vettem és így is bőven jóllakott 4 személy. Ezután mindenki a saját kritériumai szerint dolgozzon a mennyiségekkel.


Elkészítési mód:

Először összekeverjük a tészta hozzávalóit egy tálban (ügyesebbek rögtön a gyúródeszkán) és energikusan gyúrjuk, amíg egy sima, rugalmas gombóccá össze nem áll az egész. (Nem kell hozzá vizet önteni, összeáll, higgyétek el.) Ezután folpack fóliába csomagoljuk és kb. fél órát állni hagyjuk.
Közben összeállítjuk a tölteléket. A koktél paradicsomokon ejtünk egy pici vágást és néhány másodpercre(!) forró vízbe dobjuk, hogy könnyebb legyen lehúzni a héjukat. Ezután mindent (mozzarella, sonka, ajóka, paradicsom, bazsalikom, menta) apróra vágunk, és egy tálba tesszük. Hozzáadjuk a túrót, a juhsajtot és a zsemlemorzsát, sózzuk-borsozzuk, és jól összekeverjük az egészet.


A tölteléket félretesszük és megcsináljuk a szószt. A felaprított hagymát az olajon picit megdinszteljük, majd hozzáadjuk a lebőrözött apróra vágott lucullus paradicsomot. Megsózzuk, és lassú tűzön kb. 15-20 percig csendesen rotyogtatjuk. A végén hozzáadjuk a felaprított bazsalikomot és mentát, keverünk rajta néhányat és félrehúzzuk.
Ezután a tésztagombócunkat kinyújtjuk, kézzel vagy géppel, kinek hogy könnyebb. Nem kell „átlátszónak” lennie, a tésztanyújtó gépen a 7-es fokozatig kell eljutni, majd kb. 6x7 cm-es téglalapokra vágjuk. Lehet késsel, vagy ha cifrázni akarjátok, derelyevágóval. Egy teáskanálnyi tölteléket teszünk mindegyikre, feltekerjük, majd finoman összenyomjuk a töltelék mellett, hogy cukorkaformát kapjunk. Lisztezett felületre tesszük őket amíg végzünk minddel.


Lobogó sós vízben kifőzzük, de egyszerre csak néhányat tegyünk a vízbe.


Közben kicsit újramelegítjük a paradicsomszószt, amit tálaláskor a cukorkákra öntünk és megszórjuk oregánóval. Én - aki parmezánrajongó vagyok - azt tanácsolom, hogy ne szórjátok meg parmezánnal bármennyire is szeretitek, mert elnyomná a töltelék ízét. Munkára... akarom mondani gyúrásra fel, és... jó étvágyat!


Ez a recept a "PASTA ¡qué pasión!" tésztaspecialitásokat tartalmazó szakácskönyvből való.
 
 

jueves, 15 de septiembre de 2011

ENSALADA DE POLLO CON AGUACATE Y MANGO / AVOKÁDÓS-MANGÓS CSIRKESALÁTA

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

El otro día cuando puse en el blog la receta de la ensalada de tomate y nectarina os mencioné que la hice como acompañamiento de un pollo asado. Pues la pechuga de aquel pollo terminó en otra ensalada, cuya receta ahora comparto con vosotros y la que tuvo tanto éxito, que creo que la voy a repetir en breve. Es sencilla, sustanciosa y muy apetitosa. Perfecta para ser plato principal tanto para un almuerzo ligero como para cenar. Os animo a probarla, no os va a decepcionar.

Ingredientes (para 2 personas):

• 1 mango
• 1 aguacate
• un chorrón de zumo de limón
• 200 g de pechuga de pollo asada (o cocida)
• hojas de lechuga variadas

Para la vinagreta:

• 2 cucharas soperas (cs.) de zumo de naranja
• 2 cs. de zumo de limón
• 1 cs. de mostaza de Dijon a la antigua
• 2 cs. de aceite de oliva virgen extra
• sal, pimienta recién molida

Primero mezclamos todos los ingredientes de la vinagreta en un bol. Apartamos y dejamos que se mezclen bien los sabores. Mientras, pelamos el mango, quitamos el hueso y lo cortamos en gajos finos. Hacemos lo mismo con el aguacate al que le echamos unas gotas de zumo de limón para evitar que ennegrezca. Cortamos la pechuga de pollo también en filetes finos (si está una noche en la nevera es más fácil cortarla) y vamos poniendo todo en una fuente o plato llano. Colocamos en el centro las hojas de lechuga y finalmente regamos todo con la vinagreta. ¡Que aproveche!


AVOKÁDÓS-MANGÓS CSIRKESALÁTA /ENSALADA DE POLLO CON AGUACATE Y MANGO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A múltkori salátareceptnél említettem, hogy grillcsirke mellé készítettem. Hát a nevezett grillcsirke mellehúsa egy másik salátában kötött ki, ami hatalmas sikert aratott, úgyhogy hamarosan ismétlés lesz. Borzasztóan egyszerű, laktató és különleges. Bátran ajánlom diétázók figyelmébe (is) annak ellenére, hogy avokádó is van benne, viszont ők a kenyérféléket felejtsék el. Tökéletes főétel úgy ebédre, mint vacsorára. Ajánlom, hogy készítsétek el, nem fogtok csalódni.

Hozzávalók (2 személyre):

• 1 mangó
• 1 avokádó
• néhány csepp citromlé
• 20 dkg sült (vagy főtt) lebőrözött csirkemell
• vegyes salátalevelek

A vinaigrette-hez:

• 2 evőkanál (ek.) frissen facsart narancslé
• 2 ek. frissen facsart citromlé
• 1 ek. magos Dijoni mustár
• 2 ek. extra szűz olívaolaj
• só, frissen őrölt bors

Először összekeverjük egy tálkában a vinaigrette hozzávalóit, hogy összeérjenek az ízek. Utána meghámozzuk-kimagozzuk a mangót és vékonyan felszeleteljük. Ugyanezt tesszük az avokádóval is miután félbevágtuk, kivettük a magját és óvatosan lefejtettük a héját. Locsoljuk meg pár csepp citromlével, hogy ne színeződjön el. A csirkemellet is vékony szeletekre vágjuk (megkönnyíti a szeletelést, ha egy éjszakát hűtőben áll) majd rendezzünk mindent szépen egy lapostányérra vagy salátástálra. A közepére tesszük a megmosott lecsepegtetett zsenge salátaleveleket és nem marad más hátra, mint meglocsolni a vinaigrette-tel. Jó étvágyat!


lunes, 12 de septiembre de 2011

ENSALADA DE TOMATE CON RICOTA Y NECTARINA / PARADICSOMSALÁTA RICOTTÁVAL ÉS NEKTARINNAL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Por muy raro que parezca una de mis comidas favoritas es, el pollo asado. Soy así de sencilla que le vamos a hacer. Pero os hablo del pollo asado clásico que está girando en el horno mientras se hace, no el que se hace en la bandeja con verduras, manzanas, etc. Cuando era “más” joven me encantaba con patatas fritas. Me comí montañas de patatas fritas (fritas en manteca de cerdo!) pero con el tiempo - sobre todo desde que vivo en España - han cambiado mis costumbres culinarias y cambié las patatas por ensaladas. Es curioso que antes no me gustaba nada combinar el salado y el dulce y me daba hasta repelús ver cuando alguien acompañaba por ejemplo un filete empanado con compota. Sin embargo en las ensaladas me gusta mucho la fruta, además así ya no tengo la sensación que sólo como fruta con la carne. La ensalada que traigo hoy también lleva fruta y le va al pollo asado como anillo al dedo. Es una pena que no la puse enseguida en el blog cuando la hice, así - como ya viene siendo habitual en los últimos tiempos - se convierte en receta de último minuto. Lo digo por la temporada de la fruta. Últimamente voy con retraso con todo pero no os quiero aburrir con los porqués. Mejor empecemos la ensalada.

Ingredientes (para 2 personas):

• 2 tomates grandes de ensalada
• 2 nectarinas
• 100-150 g de ricota (o requesón)
• sal
• pimienta exótica (mezcla de pimieta negra, blanca y rosa) recién molida
• unas hojas de albahaca fresca

Para la vinagreta:

• 2 cucharas soperas de miel
• 1 cuchara sopera de vinagre de vino blanco
• 3-4 cucharas soperas de aceite de oliva virgen extra
• una pizca de sal, pimienta molida

Primero hacemos la vinagreta mezclando todo en un bol y reservamos. Lavamos y secamos los tomates y la fruta. Cortamos los tomates en rodajas (horizontalmente) no muy finas, las colocamos en una bandeja y les echamos una pizca de sal. Cortamos por la mitad las nectarinas, deshuesamos y las cortamos en gajos, a los que vamos colocando también a la fuente. Echamos un poco de sal a la ricota, mezclamos y vamos poniendo unos montoncitos en cada rodaja de tomate. Echamos un poco de pimienta exótica recién molida por toda la ensalada, regamos con la vinagreta y decoramos con las hojas de albahaca. Lista. Esta ensalada a parte de acompañar carnes nos sirve tanto de primer plato como de una cena ligerita.

¡Que aproveche!


Esta receta la vi en "foto e fornelli".

PARADICSOMSALÁTA RICOTTÁVAL ÉS NEKTARINNAL / ENSALADA DE TOMATE CON RICOTTA Y NECTARINA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Bármennyire is hihetetlennek tűnhet, egyik kedvenc ételem a grillcsirke. Grillcsirke a klasszikusan vett értelemben, ami be van fűszerezve és forogva sül a sütőben. Semmi sóágy, zöldségágy meg egyebek. Régebben, amikor még „fiatalabb” voltam, sültkrumpli hegyek kísérték a csirkét utolsó útjára, de később - főleg mióta országot váltottam - változott az étrend is, és a krumplit felváltották a különböző saláták. Érdekes, hogy régen ki nem állhattam a hús-gyümölcs párosítást, még a hideg is kirázott, amikor láttam, hogy valaki pl. a rántotthúshoz kompótot evett. Viszont a salátákat szeretem gyümölccsel kombinálni és így már nincs olyan érzésem, hogy csak gyümölcsöt eszek a húshoz. A mai saláta is ilyen és annyira passzolt a grillcsirkéhez, mintha direkt neki találták volna ki társul. Sajnálom, hogy nem posztoltam fel azonnal amikor készült, így - az utóbbi időre jellemzően - ez is egy utolsó perces recept. Nálam minden csúszik mostanában, de nem foglak benneteket a miértekkel untatni. Inkább álljunk neki a salátának.

Hozzávalók (2 személyre):

• 2 db (nem túl lédús) nagyobb paradicsom
• 2 db nektarin
• 10-15 dkg ricotta (vagy krémesebb túró)
• só
• frissen őrölt színes bors
• néhány levél friss bazsalikom

A vinaigrette-hez:

• 2 evőkanál méz
• 1 evőkanál fehérbor ecet
• 3-4 evőkanál extra szűz olívaolaj
• csipet só, bors

Először összeállítjuk a vinaigrette-et egy kis tálkában és félretesszük. Megmossuk, megszárítjuk a paradicsomot és a nektarint. A paradicsomokat keresztben (nem túl vékony) karikákra vágjuk, elrendezzük a salátástálon és picit megsózzuk. A nektarinokat félbevágjuk, kimagozzuk, cikkekre vágjuk és szintén a tálra tesszük. A ricottát pici sóval összekeverjük, és kis halmokat teszünk a paradicsomkarikákra. Néhány tekerésnyi színes borsot őrölünk a salátára, meglocsoljuk a vinaigrette-tel és bazsalikomlevelekkel díszítjük. Természetesen nem csak grillcsirkéhez, hanem bármi máshoz fogyaszthatjátok, sőt, vacsorára főfogásként is megállja a helyét. Higgyétek el, laktató. Jó étvágyat!


A recept eredete: "foto e fornelli".

sábado, 3 de septiembre de 2011

TABOULEH o sea ensalada de cuscús / TABOULEH avagy kuszkuszsaláta

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

El tabulé es una receta libanesa y se elabora con verduras frescas y bulgur, que es una especie de trigo molido y desecado. Pero en Marruecos y Argelia se suele preparar con sémola de cuscús, una versión que es la más conocida en Europa. Combina a la perfección con decenas de alimentos, entre ellos las verduras y hortalizas, la carne o las legumbres y lo mejor es, que se puede servir frío o caliente. Esta receta de tabouleh (tabulé) o ensalada de cuscús es perfecta para una comida veraniega y tiene un toque muy refrescante de menta y zumo de limón.

Ingredientes (para 4 personas):

• 100 g de cuscús precocinado
• 2 tomates grandes
• 1 pepino
• unas cebolletas tiernas
• 1 manojo de perejil
• 1 manojo de hierbabuena o menta
• el zumo de 2 limones (según gusto)
• sal, pimienta recién molida
• una pizca de comino molido
• aprox. 5 cucharas soperas de aceite de oliva virgen extra

Ponemos el cuscús en un bol y vertemos encima la cantidad de agua salada y hervida que pone en el paquete. Tapamos y dejamos reposar que se hidrate. Mientras, lavamos y pelamos los tomates, cortamos por la mitad a lo ancho y con una cuchara sacamos las semillas. Los cortamos en dados y ponemos a una ensaladera. Pelamos los pepinos, los cortamos a lo largo en cuatro, también les quitamos las simientes y los troceamos en dados. Limpiamos la cebolleta, la cortamos en aros (la parte verde también) y la añadimos al tomate junto con el pepino. Enjuagamos debajo del chorro de agua el perejil y la hierbabuena, picamos todo y lo echamos al cuscús. Lo mezclamos bien para que no se quede grumoso y lo añadimos a las demás verduras. Finalmente hacemos la vinagreta: mezclamos el zumo de los tres limones, el aceite, sal, pimienta y una pizca de comino y la vertemos encima de la ensalada. Removemos bien y la dejamos reposar mínimo media hora, aunque es mejor incluso tomarla al día siguiente fresquita. Es un excelente primer plato o una cena veraniega.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...