jueves, 27 de septiembre de 2012

KÁPOSZTÁS LÁNGOS...avagy gyerekkori emlékek közt kutatva

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Mikor otthon éltem Magyarországon, volt egy szomszédasszonyunk. Múlt időben említem, mert sajnos már jó pár éve, hogy „elment”. Szomszédasszonyból volt ugyan több is, de ez a néni, a „Gagarin” Mari néni (Gagarin a becenevük vagy gúnynevük, a mai napig - ne kérdezzétek, hogy miért - mert a mi falunkban mindenkinek van ilyen "ráragasztott" neve, sőt, van akit csak eszerint ismernek) szóval ő a korhoz és a közeghez képest amelyben élt túlságosan előrehaladott volt. Egy ízig-vérig üzletasszony, olyan, amilyen szerintem csak minden száz évben születik. Minden, amihez nyúlt arannyá változott a keze alatt. Mindenben meglátta az üzletet, fantasztikus ötletei voltak, amik nem egyszer szembeállították még a saját családjával is, de ő addig gyúrta őket, amíg véghez nem vitte az akaratát. Ebből kilátszik, hogy az üzleti érzékhez egy nagyon erős és magabiztos személyiség párosult. Mindenhol és minden helyzetben feltalálta magát. Ha szlenget használnék, mondhatnám úgy, hogy „nem volt szívbajos”. Bár rengeteg ellenséget, irigyet is szerzett ezzel magának, ez őt nem nagyon zavarta. Ment a maga útján. Mindezt onnan tudom, hogy gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem náluk, szinte része voltam a családnak. Neki fiai voltak, nem volt lánya, és amit anyu nekem otthon nem engedett meg, az a Mari néninél természetesen szabad volt. Hogy miért kezdtem ezzel a kis kitérővel? Hogy megértsétek ennek a káposztáslángosnak a történetét. Az első „komoly” üzletük ugyanis egy Lacikonyha volt, kihasználva ezzel a lehetőséget, hogy az akkori (Magyarországot észak-dél irányban átszelő) E-5-ös, ma 50-es főút pontosan a „hátunk mögött” halad el. Az utcánkban attól a perctől kezdve megszűnt a nyugalom és soha nem látott autó, teherautó és kamionforgalom bonyolódott le. Természetesen az sem kerülte el Mari néni figyelmét, hogy az iskola mindössze két lépésnyire volt. A kezdetekkor még volt ideje és energiája (bár az kifogyhatatlannak bizonyult), hogy hajnalban tömérdek lángos tésztát dagasszon és a nagyszünetben friss, meleg lángost áruljon az iskolaudvaron. Legtöbbször csak sima lángos volt (akkoriban még nem pacsmagoltuk tejföllel meg sajttal) de időnként Mari néni csinált káposztás lángost, amit én egyenesen imádtam. Később az óriási forgalom miatt, amit a Lacikonyha bonyolított, már nem jutott idő lángos gyártásra, de Mari néninek támadt egy másik óriási ötlete. Ezután a frissen sült kolbászokból visszamaradó zsírba mártott friss kenyeret árulta (egyébként ez a zsír másra felhasználhatatlan lett volna). Egy szelet kolbászzsíros kenyér, egy forint. A nagyszünetben állandó volt a jövés-menés az iskola és a Lacikonyha között. Fájt is a feje az igazgatónak emiatt, zsíros kenyérért ugyanis át kellett menni az úttesten oda-vissza. De hiábavaló volt minden fáradalma, a „zsíroskenyér-hadjáratot” nem lehetett megállítani.
De most már hogy végleg visszatérjek a lángoshoz, a múltkor káposztás tésztát csináltam és akkor eszembe jutott Mari néni káposztás lángosa. A megdinsztelt káposzta egy részét lefagyasztottam, gondolván, hogy majd felhasználom lángos készítéshez. Mivel ma szomorkás-esős őszi napra ébredtünk, valami tartalmasabb ebédet szerettem volna és a fagyasztóban kutakodva kezembe akadt a káposzta. Megvan! A tegnapi maradék mediterrán paradicsomleveshez csinálok lángost. Méghozzá káposztásat! Nem követtem semmilyen receptet, csak a saját elképzelésem szerint állítottam össze a tésztát, de isteni finom lett.

Hozzávalók (8 db lángoshoz):
·         300 g sima liszt
·         25 g friss élesztő
·         kb. 1 deci tej
·         pici cukor
·         1 kávéskanálnyi só
·         100 g reszelt, dinsztelt káposzta
·         2 db tojásnyi nagyságú krumpli
·         3 ek. olívaolaj
·         olaj a sütéshez


Ezt a lángost tényleg úgy érdemes csinálni, hogy vagy előtte, vagy utána valami káposztás étel készüljön, amihez dinsztelni kell a káposztát (cvekedli, pogácsa, rétes), mert ilyen kis mennyiségért nem kezd meg az ember egy fej káposztát. Az össz. mennyiség egyébként (lemértem) 200 g volt, de nem mertem beletenni az egészet. Végül pont eltaláltam az arányt. Így holnapra lesz egy kis cvekedli. Meg lángos is, mert ma csak a felét sütöttem ki.
A káposztát mi otthon sosem dinszteltük meg annyira, hogy, „hogyismondjam” nagyon megváltoztassa a színét. Csak épp annyira, hogy a nyerseségét elveszítse. Anyukám mindig így rakta a cvekedlire, rétesbe és a kalácsba is. Igen, kalácsba! Mifelénk szoktak csinálni káposztás kalácsot és nagyon finom, majd egyszer csinálok nektek. J Szóval a káposztát kevés olajon, mérsékelt tűzön, lefedve megdinszteljük, sóval-borssal ízesítjük és néha megkeverjük, hogy ne ragadjon le. Ha kóstolásnál érezzük, hogy már elvesztette a nyers ízét, de azért még üde zöld, akkor félrehúzhatjuk (de végülis ez ízlés kérdése). Míg a káposzta készül, a krumplikat megpucoljuk, daraboljuk és feltesszük főzni enyhén sós vízben. Ha kész összetörjük villával és hagyjuk hűlni a káposztával együtt. Egy tálba szitáljuk a lisztet, elkeverjük a sóval, az élesztőt pedig felfuttatjuk a langyos cukros tejben. Míg az élesztőre várunk, addig a liszthez adjuk a kihűlt krumplit és a káposztát és elmorzsoljuk. Meglocsoljuk 2 ek. olajjal. Hozzáadjuk az élesztős tejet és lágy, de nem túlságosan ragacsos tésztát dagasztunk. Amikor a tészta már szépen összeállt, hólyagosodik, és nem ragad az edény falához, akkor egy pár csepp olajjal kikent tálba tesszük (én általában ugyanazt a tálat használom, amiben dagasztom). Kb. 1 órán át huzatmentes helyen letakarva pihentetjük, amíg duplájára nem nő. Ekkor enyhén olajozott felületen kicsit megdolgozzuk, de nem kell túlságosan dagasztani, csak épphogy a levegőt kinyomkodjuk belőle. Nyolc részre osztjuk és a gombóckákat gömbölyűre formázzuk. Amit nem sütünk ki azonnal, azt egy pici olajjal kikent zárható edényben a hűtőbe tesszük.
 
 
A többit letakarjuk egy tiszta ruhával és hagyjuk még 20 percet kelni. Közben felmelegítünk kb. 2 ujjnyi magasságú olajat egy serpenyőben. Kicsit széthúzgáljuk a gombócokat lángos formára, én ezt a levegőben szoktam csinálni, akkor a saját súlyától nyúlik a tészta, közben forgatom, de nem jó ha túlságosan nagy és vékony lángost csinálunk, mert akkor kemény lesz és nincs mibe jóízűen beleharapni. Egyesével kisütjük. Gyorsan sülnek, úgyhogy nem kell túl sok ideig az olajban hagyni. Konyhai papírtörlővel leterített tányérra szedjük, és ha már nem tűzforró, jól befaljuk. J 
 
    

sábado, 15 de septiembre de 2012

POLENTA...EZZEL-AZZAL (illetve amit találtam a hűtőben és azon kívül)

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Szóval az úgy volt, hogy eldöntöttem, hogy kicsit ki kell enni a hűtőt illetve a benne lévő dolgokat. Fogyogatott is minden szépen. Aztán amikor ma neki akartam állni ebédet főzni, azon kaptam magam, hogy alig van benne valami. Volt jó néhány ebédötletem, de mindhez hiányzott valami, és mivel nem volt kedvem lemenni vásárolni (arra meg nem volt már idő, hogy a fagyasztóból vegyek ki valamit) úgy döntöttem, hogy összepancsolok valamit abból ami van. Kiindulásnak ott volt egy zacskó polenta amit nemrég vettem, hogy végre kipróbáljam, mert bármilyen furcsa, még sosem főztem polentát. Én már csak ilyen maradi gasztroblogger vagyok. J Szóval mire összeszedtem minden felhasználható dolgot, már össze is állt a fejemben az ebéd, ami így nézett ki:

Hozzávalók (2 személyre):
 
Polenta:
·         100 g közepesre őrölt kukoricadara (polenta)
·         ½ liter húsleves vagy zöldség alaplé (a csomagolás 100 g-hoz 4 deci folyadékot ír, de nekem felvette a fél litert)

Ez + az:
·         fél vöröshagyma
·         1 gerezd fokhagyma
·         egy kis darab (kb. 10 cm) csípős chorizo
·         fél konzervdoboz (kb. 150 g) hámozott darabolt paradicsom
·         egy kevés friss kakukkfű
·         egy maréknyi friss bazsalikomlevél
·        
·         olívaolaj
·         egy gombóc mozzarella
·         100 g provolone sajt
 
Feltesszük az alaplevet melegíteni. Töredelmesen bevallom, hogy én most vegetás vizet használtam, mert azt úgy sem hinné el senki, hogy üres a hűtőm de alaplé az éppen van benne. Persze!
Szóval mikor forr a lé, teljesen levesszük a lángot és folyamatos keverés közben lassanként beleszórjuk a kukoricadarát (mintha grízt készítenénk). Vigyázat, ha nagyon forr, fröcsög! Folyamatosan kevergetjük, hogy ne ragadjon le. Kevergetés közben felaprítjuk a hagymát és egy kevés olívaolajon pirítani kezdjük. Közben apróra vágjuk a fokhagymát és a chorizót is. Mikor a hagyma pirulni kezd, ezeket hozzáadjuk, keverünk rajta néhányat, majd felöntjük a paradicsommal. Megsózzuk, beletesszük a kakukkfüvet és lassan rotyogtatjuk.
 
 
Bekapcsoljuk a sütőt 200 fokra. Egy tűzálló tálat nagyon vékonyan kiolajozunk, és amikor megfőtt a polenta (kb. 30 perc) beleöntjük és kanállal szétterítjük.  A bazsalikom leveleket a paradicsomos szószhoz adjuk és elterítjük az egészet a polenta tetején. Végül befedjük a vékony szeletekre vágott mozzarellával és ráreszeljük a provolone sajtot.
 
 
Addig sütjük, amíg a sajt szépen megpirul a tetején. Várunk amíg langyosra hűl, és tálaljuk. A polenta ahogy hűl úgy szilárdul, ezért érdemes várni egy kicsit, hogy jobban lehessen szeletelni, bár megmondom őszintén, hogy nekem hidegen ízlett a legjobban. Nagyon finom lett! Azt hiszem nem sokat fogok várni, hogy újra polentát készítsek. J
 
 
 

jueves, 13 de septiembre de 2012

PÁROLT SALÁTA...ÉS TÚRÓS-TEJFÖLÖS „ZSÍROS KRUMPLI”


A VKF. stafétáját legutóbb a „Nyárikonyha” blog szerzője vette át és témául a zöldfűszereket és levélzöldségeket választotta.
Ehhez igazodva én egy igazán nyárikonyhás ételt választottam, mert igen, nekünk is volt otthon nyárikonyhánk, ahol annyira szerettünk lenni, hogy a végén téliesítettük, hogy anyu mindig ott főzzön, mi pedig ott lábatlankodhassunk körülötte. Boldog gyerekkor! J
Szóval tavasszal, amikor szezonja van a salátának, bizony sokszor készült ez a kimondottan falusi étel a nyárikonyhánkban. Sokáig azt hittem, hogy ez a „saláta-specialitás” csak a mi falunkban ismert, de mint utóbb kiderült, vannak más tájon élő emberek, akiknek szintén nem idegen. Aki még sosem látott/evett ilyet annak első látásra nagyon bizarrnak tűnik, de ez csak addig tart, amíg meg nem kóstolja. Utána, szerelem mindhalálig. J De tényleg! Az elkészítése végtelenül egyszerű, egyvalamire kell csak nagyon ügyelni, hogy a salátalevelek nagyon alaposan meg legyenek mosva (ha lehet folyóvíz alatt) mert ha nem, a fogunk alatt - a szó szoros értelmében - „ropogó” saláta élvezhetetlen lesz. Én nem az otthon ismert fejes salátából csináltam, mert azt nálunk sajnos nem lehet kapni, hanem a szintén lágy levelű tölgysalátából. Mivel a tölgysaláta leveleinek a széle kicsit lilás, így a tejfölös salátalé kicsit rózsaszínes lett, de ez az ízén semmit sem változtatott.
 
Hozzávalók (3-4 személy részére):
·         2 nagy fej saláta
·         2-3 szelet (attól függ milyen széles a tábla) kb. fél centi vastagságú füstölt szalonna
·         1 tejföl (2 dl)
·         1 kefir (2 dl)
·        
·         pici ecet esszencia (25 %-os)
 
 
A salátát leveleire szedjük, a salátaszívet pedig kettévágjuk és folyó víz alatt alaposan megmossuk, majd lecsepegtetjük. Ha van salátacentrifugánk, akkor használjuk bátran, minél kevesebb vizet viszünk a lábasba annál jobb, mert a saláta épp elég levet ereszt magából.
A szalonnaszeletekről levágjuk a bőrt és felkockázzuk őket. Egy vastagabb falú lábasba tesszük és zsírjára sütjük, vigyázva, hogy meg ne égjen, mert keserű lesz. Ezután rátesszük a salátaleveleket. Ezt több fordulóban csináljuk, mert egyszerre nem fér bele az egész. Ahogy fonnyad össze az egyik adag, máris mehet rá a másik. Mikor már az összes a lábasban van, picit megsózzuk és lefedve közepes lángon saját levében pároljuk. Ez kb. 20-30 perc. Van, aki picit „ressen” szereti, van, aki puhábban. Meg kell kóstolni közben, és amikor úgy érezzük, hogy az ízlésünknek épp megfelelő az állaga, akkor félrehúzzuk és ráöntjük a kefir-tejföl keverékét. (Ha valaki hozzá tud jutni házi aludttejhez az ideális, akkor nem kell sem tejföl, sem kefir. Azzal az igazi!) Összekeverjük és locsolunk rá egy pici ecetet, de csak óvatosan, inkább kóstoljuk meg, és ha szükséges adjunk még hozzá. Megkeverjük, ha kell utána sózunk, visszarakjuk a tűzre kb. 5 percre és kész. Tálalásig lefedve tartjuk. Ennyire egyszerű és egy valóban zseniális étel, csak meg kell kóstolni.
 
 

 
...és a TÚRÓS-TEJFÖLÖS „ZSÍROS KRUMPLI”

A párolt saláta nálunk az úgynevezett „zsíros krumpli” elmaradhatatlan kísérője. A krumplira lehet tenni túrót és tejfölt, de akkor már mennyei éteknek számít, mivel régen a parasztemberek csak hagymás zsírral összekevert krumplit ettek.
  
Hozzávalók:
·         személyenként 3-4 közepes krumpli (ezt nem szoktam mérni, kinél mekkora az étvágy)
·         egy nagy vöröshagyma
·         sertészsír
·         édes pirospaprika
·        
·         túró (opcionális)
·         tejföl (opcionális)

A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk, és sós vízben feltesszük főni. Közben a sertészsíron megpirítjuk az apróra vágott hagymát, félrehúzzuk, teszünk bele ízlés szerint pirospaprikát (kb. csapott evőkanálnyi) és összekeverjük. Mikor a krumpli puha, leöntjük róla a vizet, egy tálba tesszük és ráöntjük a hagymás-paprikás zsírt. Jól összekeverjük. Tehetünk a tetejére villával összetört sózott túrót és ízlés szerint tejfölt. Mennyei!
 
      
Megjegyzés: ha csak egy gyors, szegényes, olcsó, de finom(!) ebédet szeretnénk saláta nélkül, akkor a krumpli főzővizébe tegyünk paprikát, paradicsomot és egy kevés zeller zöldjét. Mikor kész a krumpli, a főzőlevet fogjuk fel, a paradicsomot nyomkodjuk szét egy tányérban és adjuk a léhez. A zellert és a paprikát kidobhatjuk. A paprikás-hagymás zsírból adjunk egy-két evőkanálnyit a léhez, gazdagítsuk tejföllel és bármilyen levesbetéttel.

martes, 11 de septiembre de 2012

CSIRKEPÖRKÖLT NOKEDLIVAL KICSIT MÁSKÉPP...

Esta receta se puede ver en castellano aquí.
 
Az utóbbi időben nem sűrűn készítettem magyaros kaját, de a múltkor a facebook-on szembejött velem egy tányér csirkepörkölt nokedlival és annyira guszta volt, hogy muszáj volt nekem is főznöm. Vettem is egy jól megtermett tanyasi csirkét és a hétvégén nekiálltam.  A nokedlit a legutóbbi tojásos nokedli-akció alkalmával Árvai Krisztina receptje alapján csináltam, miszerint ahány tojás, annyi kanál tejföl. Nagyon finom így, és mivel volt a hűtőszekrényben egy nagy csomó friss kaprom, gondoltam az sem nem fog neki ártani, ha aprítok bele egy keveset....ne együnk már mindig mindent ugyanúgy kérem. Szóval, amikor a nokedli már ki volt találva, akkor jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ez alkalommal a pörköltet is egy kicsit másképp csinálnám, mint azt szokás. A gondolatot tett követte és elmondhatom, hogy talán életem legjobb csirkepörköltje kerekedett belőle. Ami így szól:

Hozzávalók (4-5 személyre):
·         1 kb. másfél kilós csirke, ha tanyasi az pompás (én egy 2,5 kg-os csirke feléből csináltam)
·         1 vékony szelet (4-5 mm) füstölt szalonna (opcionális)
·         1 nagy vöröshagyma
·         4 gerezd fokhagyma
·         ½ evőkanálnyi édes pirospaprika
·         1 kávéskanálnyi őrölt kömény
·         1 kávéskanálnyi majoránna
·         só, frissen őrölt bors
·         1 doboz (300 g) hámozott darabolt konzerv paradicsom
·         1 paprika (én zöldet használtam, de ez senkit ne tévesszen meg, nem erős, nyugodtan használjatok fehér paprikát)
·         3 db egész aszalt paradicsom (úgy értem, hogy 6 fél)

 
A nokedlihez:
·         3 nagyobb tojás
·         3 evőkanál tejföl
·         1 kiskanál só
·         2 evőkanálnyi apróra vágott friss kapor (ha nincs, lehet petrezselyem is)
·         liszt

 
Elkészítési mód:

1.      Levágjuk a szalonnaszeletről a bőrt (no nem erről az egészről ami a képen van! J) és apró kockákra vágjuk. Egy vastag falú lábasban feltesszük a tűzre és kisütjük a zsírját (vigyázzunk, hogy meg ne égjen). Semmi más zsiradékot nem adunk hozzá!
 
 
2.      Apróra vágjuk a hagymát és a lábasba dobjuk. Mikor a hagyma kezd pirulni, hozzáadjuk a felaprított fokhagymát keverünk rajta néhányat és félrehúzzuk a lábast a tűzről.
 
 
3.      Hagyjuk egy kicsit hűlni, megszórjuk pirospaprikával, elkeverjük és hozzáadjuk a megmosott feldarabolt csirkét. Rászórjuk a köményt és a majoránnát, sózzuk-borsozzuk, megkeverjük és visszatesszük a tűzre. Nem adunk hozzá egy csepp vizet sem!
 
 
4.      Mérsékelt tűzön, fedetlenül, hagyjuk, hogy a csirke levet eresszen, elpárologtassa azt és „megpörkölődjön”. Közben bekapcsoljuk a sütőt 200 fokra.
5.      Amikor már szinte az összes lé elpárolgott alóla, akkor áttesszük egy fedhető jénai vagy cserépedénybe (a lábasban is maradhat, ha annak van fedele és alkalmas arra, hogy a sütőbe tehessük).
 
 
6.      Ráöntjük a konzerv paradicsomot, rátesszük a paprikát és az aszalt paradicsomot, lefedjük és betesszük a sütőbe közepes magasságra. 200 fokon hagyjuk kb. másfél órát (ez a csirke nagyságától és a mennyiségtől függ) mindenesetre egy óra elteltével vegyük ki és nézzük meg mennyire puha a hús. Ha a csirke nagyon zsíros volt ekkor kicsit le is zsírozhatjuk a pörköltet.
 
 
7.      Amikor a csirke már majdnem kész, felteszünk egy fazékban bőséges mennyiségű vizet melegíteni.
8.      Felütjük a tojásokat egy tálba, hozzáadjuk a tejfölt, sót és a kaprot, jól elkeverjük, és annyi lisztet adagolunk hozzá apránként, hogy lágy nokedli tésztát kapjunk. Víz nem kell bele! Ne dolgozzuk ki túlságosan, nem baj, ha kicsit csomós marad.
9.      Mikor a víz felforrt megsózzuk és nokedli szaggatóval (3-4 körben) kiszaggatjuk a nokedlit, majd hideg vízben leöblítjük és lecsepegtetjük.
 
 
 
10.  Tálalás előtt a mikrohullámú sütőben (vagy serpenyőben 1 evőkanálnyi olajon) átmelegítjük, és máris tálalhatjuk a pörkölttel.
 
 
A csirkepörkölt-nokedli kombó szokásos kísérője a tejfölös uborkasaláta. Bár mindenki tudja hogyan kell csinálni (illetve mindenkinek megvan a maga receptje) de mivel spanyol verzióban megírtam, ide is idebiggyesztem.

Hozzávalók:
·         uborka
·         tejföl
·         só, bors
·         ecet
·         1 kis gerezd fokhagyma
·         pirospaprika (édes, csípős ízlés szerint)

Az uborkát meghámozzuk, legyaluljuk és lesózzuk. Kb. fél órát hagyjuk állni, majd jól kinyomkodjuk és egy tálba tesszük. Tekerünk rá egy kis borsot, löttyintünk rá egy kevés ecetet (óvatosan!), megkeverjük, majd bőven teszünk rá tejfölt. Jól elkeverjük, megkóstoljuk és az ízlésünknek megfelelően még igazítunk az ízeken. Tálaláskor megszórjuk egy kevés pirospaprikával. Jó étvágyat!
 
 

lunes, 10 de septiembre de 2012

POLLO GUISADO CON ÑOQUIS Y ENSALADA DE PEPINOS

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

La verdad es, que últimamente no hago platos de mi tierra con mucha frecuencia, pero el otro día - trajinando en Facebook - de sopetón me encontré de enfrente con una foto de pollo guisado “a la húngara” que se me hizo la boca agua. No tuve escapatoria, tenía que hacerlo. J  
Es un clásico de la gastronomía húngara pero esta vez lo hice de manera un poco diferente. Este es el plato que los extranjeros suelen llamar gulash pero que no lo es. Es un guisado de carne (de cualquier tipo) que se suele acompañar de una especie de ñoquis muy típicos en Hungría que son diferentes a los ñoquis italianos. De hecho hay un aparato, una especie de “pasañoquis” pero si un@ no tiene este utensilio también se los puede ingeniar. La masa básica de estos ñoquis se hace de huevos y harina, pero se puede enriquecer a gusto del consumidor. Yo le suelo añadir una cuchara de nata ácida (o crème fraiche) por cada huevo. Me resultan así más suaves sin llegar a ser blandengues. Esta vez como tenía un buen manojo de eneldo fresco en la nevera, piqué un puñado (como dos cucharas soperas) y se lo añadí también a la masa. Como así los ñoquis iban a ser un poco diferentes se me ocurrió hacer el guiso también de manera diferente. Normalmente se prepara en el fuego, en verano incluso es costumbre hacerlo al aire libre sobre fuego vivo. Yo esta vez en vez de hacerlo en el fuego lo hice en el horno. El resultado ha sido espectacular. Volviendo un poco a los ñoquis, si alguien no quiere hacerlos puede cocer cualquier tipo pasta corta para acompañar, o si no le gusta la pasta también puede hacer de guarnición patatas cocidas. De hecho si el guiso se hace de ternera, cordero o venado, se suele acompañar con patatas cocidas. Pero vamos a poner manos a la obra.
Pollo guisado “a la húngara”

Ingredientes (para 4-5 personas):
·         1 pollo aproximadamente de 1,5 kg si es campero mejor (yo lo hice de la mitad de un pollo de 2,5 kg)
·         1 loncha fina (4-5 mm) de tocino/tocineta/o lacón ahumado (opcional)
·         1 cebolla grande
·         4 dientes de ajo
·         ½ cuchara sopera de pimentón dulce (o paprika)
·         1 cucharita de café de comino molido
·         1 cucharita de café de mejorana
·         sal, pimienta negra recién molida
·         1 lata (300 g) de tomate fresco, pelado y troceado  
·         1 pimiento italiano pequeño
·         3 tomates enteros secos (o seis mitades)
·         sal, pimienta

Para los ñoquis:
·         3 huevos grandes
·         3 cucharas soperas de nata ácida (o crème fraiche)
·         1 cucharita de sal
·         2 cucharas soperas de eneldo fresco picado (opcional) o se puede sustituir por perejil
·         harina

Modo de preparación:

1.     Cortamos la corteza del tocino y lo cortamos en dados pequeños (bueno, no a este trozo de la foto, sólo a una loncha). Ponemos en una cacerola de hierro y lo tostamos en el fuego hasta que suelte la grasa (cuidado de no quemarlo). ¡No añadir aceite!
 
 
2.     Picamos la cebolla y la echamos a la cacerola. Cuando la cebolla esté dorada, echamos también el ajo picado. Le damos unas vueltas y apartamos del fuego.
 
 
3.     Dejamos enfriar un poco y espolvoreamos con el pimentón. Mezclamos y añadimos el pollo limpio y troceado. Echamos por encima el comino y la mejorana, salpimentamos, mezclamos y volvemos a poner sobre el fuego. ¡No añadir ni una gota de agua!
 
 
4.     A fuego medio dejamos que el pollo suelte y consuma su propio jugo. Importante no tapar la cazuela.
5.     Cuando apenas queda líquido, pasamos el pollo de la cacerola a una olla apta para el horno que tenga tapa (puede ser de barro o de cristal).
 
 
6.     Añadimos el tomate, el pimiento cortado en trozos y los tomates secos.
 
7.     Tapamos la olla y la ponemos al horno (a media altura) precalentado a 200 grados. Dejamos aproximadamente 1,5 horas. De todos modos pasada una hora se puede sacar la olla y comprobar si la carne esté hecha o no. Debe quedar tierna. Si el pollo era grasiento en este momento también podemos desengrasar el guiso.
 
 
8.     Cuando al pollo ya le falta poco, ponemos agua abundante a calentar en una olla.
9.     Mientras, cascamos los huevos en un bol, echamos la nata ácida, sal y eneldo. Mezclamos bien con un tenedor y vamos echando harina poco a poco, mezclando con una cuchara de madera hasta conseguir un espesor que apenas pase de ser líquido. Tiene que ser una masa bastante blanda como se ve en la foto. Es importante no trabajarla mucho, no importa si se queda grumosa.
10.  Cuando el agua esté hirviendo a borbotones le echamos sal, ponemos el “pasañoquis” encima de la olla y echamos una cantidad razonable de masa para que no salga fuera, y con la espátula vamos pasando delante-atrás, cortando así la masa que va cayendo al agua.

 
 
11.  Como es una masa muy blandita enseguida se cuece. Cuando terminamos con una tanda, quitamos el “pasañoquis” y con una cuchara de madera mezclamos los ñoquis (que deben estar todos flotando) para que no se peguen. En un bol grande ponemos agua fría y con una espumadera (o un escurridor pequeño) sacamos los ñoquis y los pasamos al agua fría.

 
12.  Terminamos con el resto de la masa (esta cantidad en 3 o 4 tandas está lista) y dejamos los ñoquis escurriendo.
13.  Ponemos en una sartén grande un poco de aceite, vertemos los ñoquis encima, recalentamos (o también los podemos calentar en el microondas) y servimos con el guiso.

 









Es muy típico servir este plato con una ensalada de pepinos con nata ácida. Os dejo los ingredientes por si alguien quiere probarla:

·         pepinos
·         nata ácida
·         sal, pimienta
·         vinagre de vino blanco
·         pimentón dulce
·         un diente de ajo pequeño (opcional)

Se pelan los pepinos y se cortan en rodajas finas en un bol y se les echa bastante sal.
 
 
Se dejan así media hora.
 
 
Pasado este tiempo se escurren apretando con las manos bien y se echan en otro bol. Se les echa el ajo rallado (si se quiere), pimienta recién molida, un poco de vinagre, una cantidad generosa de la crema ácida y se mezcla bien. Hay que probar y si fuera necesario echar un poco más de sal o vinagre (a gusto de cada) pero no deben quedar muy ácidos. Al servir la ensalada se espolvorea con un poco de pimentón dulce. 
 
 
Nota: sustituyendo el aparato "pasañoquis" se puede echar la masa en un plato llano y con una cuchara ir echando ñoquis al agua poco a poco. Así es un poco más lento el proceso y nos salen más irregulares pero hay quien le gustan mucho más estos ñoquis más rústicos. :-)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...