domingo, 21 de octubre de 2012

MANAKISH...avagy a fűszeres libanoni lepénykenyér

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A héten egyik nap a városban járva, üres perceimben benéztem a könyvesboltba és ezek a „csak benézek” pillanatok nagyon veszélyesek tudnak lenni. Tapasztalatból tudom, hogy amikor az ember határozott céllal megy, mert tudja, hogy mit akar venni, akkor csak azt veszi meg....ha van. Ha meg nincs, akkor viszlát és megy tovább. De mivel csak nézelődni mentem, így ez is megtetszett, meg az is, úgyhogy három könyvvel súlyosabban és jó néhány euróval könnyebben jöttem ki a boltból. 


Aztán otthon gyorsan nekiestem átfutni mindegyiket és a „Libanoni Konyha” címűben, mindjárt meg is akadt a szemem egy lepénykenyéren. Mondom, ezt ki kell próbálni ’izibe’.  Meg is volt itthon minden hozzávaló, úgyhogy másnap nekiálltam. Nem egy bonyolult recept, roppant egyszerű a tésztája is, és a fűszeres kence (zaatar) is. Ebből lehet többet is csinálni, mert zárt üvegben eláll a hűtőben.

Tészta:
·  400 g liszt
·  1 tasak szárított élesztő (7 g)
·  1 kk. só
·  1 tk. cukor
·  2 ek. olívaolaj
·  250 ml langyos víz

A könyv azt írja, hogy a „zaatar”-hoz minden régió más-más fűszereket használ (és itt felsorol egy hosszú listát a lehetségesekből) viszont van egy közös pont. Amit mindenki tesz bele, az szezámmag, csombor és szumák. Én az itthoni fűszerekből ezt a keveréket csináltam, amit mennyiségekre lebontva, mindenkinek a saját ízlése szerint kell összeállítani.
 
Zaatar:
·         1 ek. nyers szezámmag (én hámozatlant használtam, de lehet hámozott is)
·         1 kk. csombor
·         ½ kk. köménymag
·         ½ kk. majoránna
·         ½ kk. kakukkfű
·         ½ kk. római kömény
·         ½ kk. szumák
·        
·         olívaolaj

Először elkészítjük a zaatar-t. A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, és fűszermozsárba tesszük. Kicsit megdöngöljük, majd hozzáadjuk a többi fűszert. Elfelejtettem mondani, hogy minél több zöldfűszert tudtok használni, annál jobb. Tovább döngöljük a fűszerekkel együtt, majd apránként annyi olívaolajat adunk hozzá, hogy egy ecsettel könnyen kenhető masszává váljon. Ha kész, félretesszük. Vigyázat a sóval, csak nagyon keveset! Miután állt egy darabig érdemes megkóstolni, és ha kell, még utána lehet sózni.
 
Ez volt az első menet, ami túl fűszeresre sikeredett.
 
Beleszitáljuk egy tálba a lisztet, összekeverjük az élesztővel, sóval, cukorral és apránként hozzáöntjük a langyos vizet, miközben keverjük. Kicsit megdagasztjuk, majd hozzáadjuk az olívaolajat. Addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik az edény falától és hólyagos nem lesz. Ne adjunk hozzá se több lisztet, se több vizet, esetleg ha ragad, egy nagyon pici olajat. Mikor már szép gombóccá állt össze, akkor egy enyhén kiolajozott tálba tesszük és a tetejét is megkenjük pár csepp olajjal. Letakarva kb. egy óra hosszat pihentetjük, amíg a kétszeresére nem dagad. Ekkor egy pici olajjal megkent felületre borítjuk, és hat gombócra osztjuk. A gombócokat kicsit „meggörgetjük” (nagyon klassz, rugalmas tészta lesz belőle) majd sütőpapíron kb. 15-18 cm átmérőjű körökké húzogatjuk/lapogatjuk. A széleit megcsipkedjük és az ujjhegyünkkel mélyedéseket csinálunk bele (hasonlóan mint a focaccianál). Én egy tepsi nagyságú sütőpapírra két lepényt csináltam. Nem érdemes a lepényt nagyobbra csinálni, mert akkor nagyon kiszárad. Ha minddel kész vagyunk, akkor letakarjuk és kb. félórát pihentetjük, közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Megkenjük az első két (vagy amennyi a tepsire fér) lepényt zaatar-ral - nem túl vastagon - és 10 percig sütjük. Amit már megtapasztaltam (mivel a héten kétszer is csináltam), hogy: 1.) Elég annyi a kencéből, ami ecsettel felvihető. Én első alkalommal kanállal tettem rá és azzal terítettem szét, aztán evésnél kiderült, hogy ’too much’ a fűszer, le kellett rázni róla. 2.) Nem érdemes nagyon pirosra sütni sem, mert fertelmesen kiszárad. 3.) Második alkalommal próbálkoztam magvakkal is. Olívaolajjal megkentem néhány lepényt és szórtam rá mákot, ill. tökmagot. Annak ellenére, hogy a tökmagot kicsit bele is nyomkodtam, sütés után potyogott lefelé, arról nem beszélve, hogy mindenkinek a fűszeres jött be jobban.  4.) Annyit érdemes csinálni, amennyi frissen elfogy (2 lepény/fő).
 
 Második menet....a csajoknak nagyon ízlett. J
 

SOMLÓI GALUSKA / TORTA



A somlói galuskát nem kell bemutatni senkinek, hisz egy méltán híres magyar desszertről van szó. Az elmúlt két hétvégén egymásután készítettem megrendelésre somlói tortát, sőt, tegnapelőtt még galuskát is 10 fő részére, a tegnapi barátnős grillparty-ra. Óriási sikere volt mind a tortának (az e hetinek még nem érkezett meg a visszhangja) mind a galuskának, mondhatom, hogy nemcsak a spanyolok körében, hisz az utóbbi tortát egy belga társaság vitte el, a barátnőim között pedig van angol és svéd is, úgyhogy a somlói nemzetközi sikert aratott. J
A tortát Piszke receptje alapján készítettem, úgyhogy az elkészítés menetét nem is fogom leírni, azt az ő blogján megtaláljátok, tökéletesen le van írva. Mindössze megadom a mennyiségeket, amelyekkel én dolgoztam (mert én 22 cm-es formát használtam) és egy-két apró változtatást.

Hozzávalók (22 cm-es formához):

Sima piskóta:
·         3 tojás
·         3 ek. cukor
·         3 ek. liszt
·         ½ kk. sütőpor

Kakaós piskóta:
·         3 tojás
·         3 ek. cukor
·         2,5 ek. liszt
·         1 ek. holland kakaópor
·         ½ kk. sütőpor

Diós piskóta:
·         3 tojás
·         3 ek. cukor
·         2,5 ek. liszt
·         2 ek. darált dió
·         ½ kk. sütőpor

Szirup:
·         112 ml rum
·         188 ml víz
·         112,5 g cukor
·         1 narancs reszelt héja
·         1 citrom reszelt héja
·         ½ vaníliarúd
·         50 g mazsola

A torta készítésénél abból indultam ki, hogy én nem szeretem a mazsolát, így lehet, hogy más sem. Viszont a mazsola nagyon jó ízt ad a somlóinak, tehát azzal kezdtem, hogy még a piskóták kisütése előtt, az 50 g mazsolát nagyon apróra összevágtam és beáztattam a rumba 2 óra hosszára (minél több ideig áll, annál jobb). Mikor odakerült a sor, hogy elkészítsem a szirupot, akkor a receptben leírtak szerint feltettem az összes hozzávalót egy edényben főni, és még mielőtt a szirup elkezdett volna sűrűsödni, leszűrtem és jól kinyomkodtam. Ezután visszatettem a tűzre. Igaz, hogy ez által a narancs- és citromhéj is kikerült a tortából, de az íze akkorra már belefőtt a szirupba. Ez volt az egyik dolog, amit változtattam az eredeti recepthez képest.

Krém:
·         ½ l zsíros tej
·         4 tojás sárgája
·         2 ek. cukor
·         ½ vaníliarúd
·         40 g étkezési keményítő
·         120 g durvára vágott dió a szóráshoz
·         plusz 50 g vaj és 1 ek. cukor

A krém 2/3-ad részét betöltöttem a piskótalapok közé, 1/3-ad részét pedig hozzáadtam a cukorral habosra kikevert vajhoz és robottal még jól kihabosítottam ezt a keveréket. Ezzel teljesen bevontam kívülről a tortát, majd jól lehűtöttem, hogy a csoki ganache-t egy teljesen sima felületre tudjam önteni/kenni.
A durvára vágott dióból félretettem egy keveset a torta díszítéséhez.  
Mivel a tortákat rendelésre csináltam, hogy a csomagolás  és a szállítás ne legyen olyan körülményes, tejszínhab helyett csokoládé ganache-sal vontam be. Ez volt a második változtatás, de ez pusztán "technikai okok" miatt. J

Csokoládé ganache:
·         150 g étcsokoládé (70 %-os)
·         150 g habtejszín
·         ½ tonkabab
·         50 g vaj

Az összetördelt csokoládét és a tejszínt egy hőálló tálba tesszük (lehetőleg ne legyen műanyag) és vízgőz fölé helyezzük, úgy, hogy a tál ne érjen bele a vízbe, és teljesen illeszkedjen az edény szájához, így megelőzzük, hogy vízpára kerüljön a ganache-ba. Belereszeljük a tonkababot, folyamatosan kevergetjük és mikor a csokoládé már teljesen felolvadt és elegyedett a tejszínnel, addig hagyjuk, amíg az ujjunkat belemártva azt nem érezzük, hogy már forró, de még elviselhető (kb. 80 fok). Ekkor levesszük a gőz fölül és belekeverjük a kockára vágott vajat. Amikor már teljesen elolvadt a vaj és már nem annyira forró a csokoládé ganache, a tortát egy tepsire vagy tálra helyezett rácsra tesszük és óvatosan ráöntjük/simítjuk a csokoládét. A tetejét dióval (vagy tetszés szerint) díszítjük, és jól behűtjük.
A galuskát pedig - ahogy szokás - „in situ” kanállal tálkákba „szaggattam”...
 
 
...cukor nélküli tejszínhabot nyomtam rá...
 
 
...és meglocsoltam egy kevés csoki mártással, amit ugyanúgy csináltam mint a ganache-t (fele csoki, fele tejszín) csak vaj nélkül. Reszeltem bele egy kevés tonkababot (ízlés szerint) és két evőkanálnyi rumot. 
 
 
A somlói tortát vagy galuskát lehetőleg mindig a fogyasztás előtti napon készítsük el, hogy az ízek jól összeérjenek. Nem kis munka, de megéri! Köszi, a receptet még egyszer Piszke! J   
 

   

jueves, 4 de octubre de 2012

ENSALADA DE ALUBIAS BLANCAS Y ATÚN CON RADICCHIO

Ez a recept megtalálható magyarul itt.
 
En estos días que nos estamos adentrando cada vez más en el otoño apetecen comidas más calientes y ensaladas más sustanciosas. Las legumbres son una buena opción y no sólo para preparar platos de cuchara sino también ensaladas.  Las alubias blancas son una buena base para cualquier ensalada que se nos ocurra y como se pueden comprar cocidas y de muy buena calidad nos podemos ahorrar el largo tiempo de cocción. Yo hice hoy esta ensalada de alubias muy fácil de preparar con pocos ingredientes pero muy sabrosa y con fundamento (como diría Arguiñano) J

Ingredientes (para 4 personas):
·         un bote (300 g) de alubias blancas cocidas
·         1 cogollo mediano de radicchio
·         2 pencas de apio
·         1 lata (150-175 g) de atún (mejor si es de buena calidad y no muy troceado)

Para la vinagreta:
·         1 manojito de perejil
·         4 cucharas soperas de aceite de oliva virgen extra
·         ralladura y el zumo de medio limón
·         1 diente de ajo
·         sal, pimienta recién molida

Primero preparamos la vinagreta. Después de enjuagar y secar el perejil lo picamos y echamos en un bol pequeño. Añadimos los demás ingredientes y salpimentamos a gusto. Mezclamos y apartamos. Enjuagamos las alubias y las dejamos escurrir. Debajo del chorro de agua lavamos las hojas del radicchio y las secamos en la centrifugadora de lechugas o con papel de cocina. Las partimos en trozos más bien grandes en un bol. Quitamos los hilos del apio que podamos y cortamos las pencas en rodajas. Lo echamos al bol junto con las alubias. Rociamos con la vinagreta y mezclamos con cuidado para que las alubias no se rompan. Presentamos en una fuente de ensaladas y repartimos por encima el atún troceado con las manos. Eso es todo. Creo que me llevó más tiempo escribir que hacerla. J  
 
 

A BABLEVESEN TÚL....TONHALAS BABSALÁTA RADICCHIOVAL

Esta receta se puede ver en castellano aquí.
 
A levesen és a főzeléken túl a babot nagyon sokféleképpen el lehet készíteni, tudják ezt főként azok, akik szeretik a mediterrán konyhát. Például rengeteg fajta saláta alapjaként szolgálhat, csak a fantáziánk szab határt, hogy mivel társítsuk. Mivel ma már lehet nagyon jó minőségű főtt natúr babot konzervben kapni, kiküszöbölhetjük az órákon át tartó főzést, és ez bizony sokszor kihúzza a csávából az időhiánnyal küszködő háziasszonyt. Én is ma egy ilyen gyors salátát fogok összedobni, amit készítettem már máskor is, és bizton mondhatom, hogy laktató...amellett, hogy nagyon egészséges és finom. Ha valami hiányzik a hozzávalók közül, még ebédig gyorsan be is lehet szerezni.

Hozzávalók (4 személyre):
·         300 g főtt fehér bab
·         1 közepes fej radicchio
·         2 db szárzeller
·         1 doboz (150-175 g) tonhalkonzerv (ha lehet, jó minőségű darabos legyen, ne törmelék)

A vinaigrette-hez:
·         1 csokor petrezselyem
·         4 evőkanál olívaolaj
·         fél citrom reszelt héja és leve
·         1 gerezd fokhagyma
·         só, frissen őrölt bors

Először összeállítjuk a vinaigrette-t, amihez felaprítjuk a megmosott leszárított petrezselymet és egy tálkában összekeverjük a többi hozzávalóval. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk.
A radicchiot leveleire szedjük, folyó víz alatt leöblítjük és salátacentrifugában (vagy konyhai papírtörlővel) megszárítjuk, majd kézzel nagyobb darabokra tépkedjük. A zellerszárakat amennyire lehet „leszálkázzuk” és vékony szeletekre vágjuk. A babot, radicchiot és a zellert egy tálba tesszük és meglocsoljuk, majd óvatosan összekeverjük a vinaigrette-tel, hogy a bab ne nagyon törjön össze. Ezután salátástálra borítjuk, és a tetejére szórjuk a lecsöpögtetett tonhalat. Voilà! J
 
 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...