domingo, 21 de octubre de 2012

MANAKISH...avagy a fűszeres libanoni lepénykenyér

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A héten egyik nap a városban járva, üres perceimben benéztem a könyvesboltba és ezek a „csak benézek” pillanatok nagyon veszélyesek tudnak lenni. Tapasztalatból tudom, hogy amikor az ember határozott céllal megy, mert tudja, hogy mit akar venni, akkor csak azt veszi meg....ha van. Ha meg nincs, akkor viszlát és megy tovább. De mivel csak nézelődni mentem, így ez is megtetszett, meg az is, úgyhogy három könyvvel súlyosabban és jó néhány euróval könnyebben jöttem ki a boltból. 


Aztán otthon gyorsan nekiestem átfutni mindegyiket és a „Libanoni Konyha” címűben, mindjárt meg is akadt a szemem egy lepénykenyéren. Mondom, ezt ki kell próbálni ’izibe’.  Meg is volt itthon minden hozzávaló, úgyhogy másnap nekiálltam. Nem egy bonyolult recept, roppant egyszerű a tésztája is, és a fűszeres kence (zaatar) is. Ebből lehet többet is csinálni, mert zárt üvegben eláll a hűtőben.

Tészta:
·  400 g liszt
·  1 tasak szárított élesztő (7 g)
·  1 kk. só
·  1 tk. cukor
·  2 ek. olívaolaj
·  250 ml langyos víz

A könyv azt írja, hogy a „zaatar”-hoz minden régió más-más fűszereket használ (és itt felsorol egy hosszú listát a lehetségesekből) viszont van egy közös pont. Amit mindenki tesz bele, az szezámmag, csombor és szumák. Én az itthoni fűszerekből ezt a keveréket csináltam, amit mennyiségekre lebontva, mindenkinek a saját ízlése szerint kell összeállítani.
 
Zaatar:
·         1 ek. nyers szezámmag (én hámozatlant használtam, de lehet hámozott is)
·         1 kk. csombor
·         ½ kk. köménymag
·         ½ kk. majoránna
·         ½ kk. kakukkfű
·         ½ kk. római kömény
·         ½ kk. szumák
·        
·         olívaolaj

Először elkészítjük a zaatar-t. A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, és fűszermozsárba tesszük. Kicsit megdöngöljük, majd hozzáadjuk a többi fűszert. Elfelejtettem mondani, hogy minél több zöldfűszert tudtok használni, annál jobb. Tovább döngöljük a fűszerekkel együtt, majd apránként annyi olívaolajat adunk hozzá, hogy egy ecsettel könnyen kenhető masszává váljon. Ha kész, félretesszük. Vigyázat a sóval, csak nagyon keveset! Miután állt egy darabig érdemes megkóstolni, és ha kell, még utána lehet sózni.
 
Ez volt az első menet, ami túl fűszeresre sikeredett.
 
Beleszitáljuk egy tálba a lisztet, összekeverjük az élesztővel, sóval, cukorral és apránként hozzáöntjük a langyos vizet, miközben keverjük. Kicsit megdagasztjuk, majd hozzáadjuk az olívaolajat. Addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik az edény falától és hólyagos nem lesz. Ne adjunk hozzá se több lisztet, se több vizet, esetleg ha ragad, egy nagyon pici olajat. Mikor már szép gombóccá állt össze, akkor egy enyhén kiolajozott tálba tesszük és a tetejét is megkenjük pár csepp olajjal. Letakarva kb. egy óra hosszat pihentetjük, amíg a kétszeresére nem dagad. Ekkor egy pici olajjal megkent felületre borítjuk, és hat gombócra osztjuk. A gombócokat kicsit „meggörgetjük” (nagyon klassz, rugalmas tészta lesz belőle) majd sütőpapíron kb. 15-18 cm átmérőjű körökké húzogatjuk/lapogatjuk. A széleit megcsipkedjük és az ujjhegyünkkel mélyedéseket csinálunk bele (hasonlóan mint a focaccianál). Én egy tepsi nagyságú sütőpapírra két lepényt csináltam. Nem érdemes a lepényt nagyobbra csinálni, mert akkor nagyon kiszárad. Ha minddel kész vagyunk, akkor letakarjuk és kb. félórát pihentetjük, közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Megkenjük az első két (vagy amennyi a tepsire fér) lepényt zaatar-ral - nem túl vastagon - és 10 percig sütjük. Amit már megtapasztaltam (mivel a héten kétszer is csináltam), hogy: 1.) Elég annyi a kencéből, ami ecsettel felvihető. Én első alkalommal kanállal tettem rá és azzal terítettem szét, aztán evésnél kiderült, hogy ’too much’ a fűszer, le kellett rázni róla. 2.) Nem érdemes nagyon pirosra sütni sem, mert fertelmesen kiszárad. 3.) Második alkalommal próbálkoztam magvakkal is. Olívaolajjal megkentem néhány lepényt és szórtam rá mákot, ill. tökmagot. Annak ellenére, hogy a tökmagot kicsit bele is nyomkodtam, sütés után potyogott lefelé, arról nem beszélve, hogy mindenkinek a fűszeres jött be jobban.  4.) Annyit érdemes csinálni, amennyi frissen elfogy (2 lepény/fő).
 
 Második menet....a csajoknak nagyon ízlett. J
 

0 comentarios:

Publicar un comentario en la entrada

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...