domingo, 30 de diciembre de 2012

KARÁCSONYI ÉDESSÉGEK III. Vaníliás kifli

Esta receta se puede ver en castellano aquí.
 
Ezek a kis vaníliás kiflik első ránézésre nem azt sugallják, hogy a Ritz-ben szolgálják fel őket, pedig valójában még oda is beillenének. A kis szerény külsejük nem is sejteti, hogy milyen fenséges ízük van az első osztályú vajtól és a természetes vaníliától. Ezt a receptet is Strawberrynél találtam és rögtön le is csaptam rá, mert tudtam, hogy egy finom teával olyan uzsonnám lesz, amilyenről az angol királynő csak álmodozik. J
Én ír vajat használtam hozzá, de semmiképp sem érdemes alább adni legalább egy jó teavajnál és egy vaníliarúd helyett kettőt tettem bele, egyet a tésztába egyet pedig a cukorba, amibe forgattam. Isteni! 
(Megjegyzés: én nem mártogattam vízbe - mint ahogy az eredeti recept írja - hanem egy feltölthető spray-s flakonba vizet tettem és azzal spricceltem be, és egyszerre csak annyit, amennyit utána beleforgattam a cukorba.)
 
     

DULCES NAVIDEÑOS III. Cuernecitos a la vainilla

Ez a recept megtalálható magyarul itt.
 
Estos cuernecitos a primera vista parecen un dulce demasiado simple, pero al llevar mantequilla de primera calidad y vainilla natural los eleva a la categoría de exquisiteces. Esto sí, son muy sencillos de hacer incluso podemos dejar a los niños participar en la preparación. Con un té de calidad es una merienda que ni la reina de Inglaterra. ¡Os lo garantizo! J
 
 

Ingredientes:
·         140 g de harina
·         40 g de azúcar (+ 100 g para rebozar)
·         100 g de mantequilla fría de muy buena calidad (irlandesa o de Normandía) cortada en cubitos
·         50 g de harina de almendras
·         2 vainas de vainilla
·         1 clara de huevo

Preparación:

1.       Raspamos una vaina de vainilla y con los demás ingredientes (excepto la clara de huevo) lo ponemos todo en un robot de cuchillas hasta que quede una textura grumosa. Si no tenemos robot podemos hacerlo con los dedos pero tiene que ser muy rápido para que la mantequilla se derrita lo menos posible del calor de las manos.
2.       A continuación añadimos la clara de huevo y amasamos muy rápido. De la masa formamos una barra de unos 3-4 cm de diámetro, la envolvemos en film y dejamos reposar una hora en la nevera.
3.       Forramos un par de bandejas con papel de hornear y ponemos el horno en marcha a 190 grados.
4.       Mientras se calienta el horno cortamos círculos de aprox. 5 mm de grosor de la masa, hacemos primero una bola entre las manos y luego una especie de gusanito al que le vamos dando forma de cuernecito y los vamos poniendo en la bandeja.
5.       Horneamos durante 10 minutos.
6.       Mientras, raspamos la otra vaina y mezclamos la vainilla con azúcar blanco fino pero que no llegue a ser azúcar glass.
7.       Cuando los cuernecitos hayan templado cogemos un bote con spray rellenable, echamos agua y salpicamos un poco los cuernecitos (no hace falta todos a la vez) para que al rebozarlos en el azúcar avainillado éste se les pegue. Los colocamos en una bandeja y listos.      

 

KARÁCSONYI ÉDESSÉGEK II. Speculaas

Esta receta se puede ver en castellano aquí.
 
A karácsonyi édességekben roppant gazdag Észak-európai országok választékának egyik legérdekesebb darabja a Speculaas a keksz hátán viselt minták miatt. Történetét a recepttel együtt elolvashatjátok itt  "Strawberry" jóvoltából.
Nekem ugyan nincsenek olyan hagyományos formáim, amivel eredetileg a mintákat nyomják a tésztába, de azért megpróbáltam karácsonyi hangulatú kekszeket készíteni. J

 

DULCES NAVIDEÑOS II. Speculaas

Ez a recept megtalálható magyarul itt.
 
Speculaas es uno de los dulces típicos que acompañan los centros de mesa navideños de los países del norte de Europa. Una especie de galleta navideña muy tradicional en Holanda (Speculaas), en Bélgica (Speculoos) y en Alemania (Spekulatius). La principal característica de estas galletas servidas en los mercados de Navidad es, que suelen tener formas o motivos que evocan la historia navideña.

La masa de las Speculaas crece muy poco, porque sólo contiene un poco de
levadura química, por lo que tienen una estructura compacta. Las galletas se hacen mezclando mantequilla con una combinación típica de especias y azúcar moreno, y añadiendo después a la mezcla la harina y la levadura química. Es importante, al hacer la masa, que la temperatura de la misma no se eleve demasiado deprisa. Generalmente se deja reposar una noche en un ambiente frío, para que el sabor de las especias impregne toda la masa. A continuación se le da la forma deseada con moldes tradicionales y se hornea.

Ingredientes:
·         170 g de azúcar de caña oscuro (muscovado)
·         150 g de mantequilla (a temperatura ambiente)
·         400 g de harina
·         2 huevos
·         1 c.c. de polvos para hornear (back pulver)
·         una pizca de sal
·         2 c.c de jengibre molido
·         1 c.c. de clavo oloroso molido
·         1 c.c. canela molida
·         1 c.c. cardamomo molido
·         ½ c.c. nuez moscada

Preparación:

1.       Batir la mantequilla blanda con el azúcar hasta que quede esponjosa y blanquecina.
2.       Añadir los huevos y una pizca de sal y seguir batiendo.
3.       Mezclar la todas las especias y los polvos de hornear con la harina y tamizar todo junto y a continuación mezclar con la mantequilla y amasar.
4.       Envolver la masa en film y dejar reposar en el frigorífico al menos 4 horas pero es incluso mejor durante una noche.
5.       Estirar la masa en una superficie enharinada hasta un grosor de 4-5 mm y cortar figuras navideñas con corta galletas e ir poniéndolas en bandejas de horno forradas con papel de hornear.
6.       Hornear 10-12 minutos en el horno precalentado a 180 grados. ¡Cuidado de no quemarlas! Las galletas no deben estar duras al sacarlas del horno. Se endurecerán conforme se vayan enfriando.

 

KARÁCSONYI ÉDESSÉGEK I. Gyömbéres-narancsos szívecskék

Esta receta se puede ver en castellano aquí.
 
Mivel a blog költöztetése elhúzódik, úgy láttam jónak, hogy elkezdem feltölteni a recepteket amikkel el vagyok maradva. Először a karácsonyra készített édességekkel kezdem, bár elmúlt már a karácsony, de nem írja azt elő semmilyen törvény, hogy máskor ne lehetne ezeket a finomságokat elkészíteni. J
Ezt a receptet Csenge blogján találtam, úgyhogy nem fogom lemásolni, nála megtaláljátok.
Mindössze annyit változtattam rajta, hogy kandírozott gyömbér híján én kandírozott narancshéjat tettem bele, ami nagyon jó ízpárosítás volt a csokoládéhoz, amit a végén egy ecsettel vittem fel a szívecskékre (csak az egyik oldalukon,  különben hozzáragadtak volna a papírhoz). J
 
 

DULCES NAVIDEÑOS I. Corazones al jengibre y naranja

Ez a recept megtalálható magyarul itt.
 
Bueno, como esto de mudar el blog de un sitio a otro va para largo voy a empezar a poner las recetas que os prometí. Aunque estos dulces los hice para navidad, se pueden hacer cualquier día no hay ninguna ley que lo prohíba...jajaja.
Estas galletas con forma de corazón en la receta original llevan jengibre escarchado pero como yo no tenía lo sustituí por piel de naranja escarchada. No sé cómo están con jengibre pero con naranja estaban de escándalo.

Ingredientes:
·         250 g harina
·         50 g de coco rallado (cuanto más fino mejor)
·         2 cc. (cucharita de café) de polvos para hornear (back pulver)
·         2 cc. de jengibre molido
·         ½ c.c. de clavos olorosos molidos
·         1,5 cc. de canela molida
·         una pizca de sal
·         80 g de piel de naranja escarchada (o jengibre)
·         100 g de mantequilla
·         175 g de azúcar de caña (demerara o muscovado)
·         3 c.s. (cuchara sopera) de miel
·         1 huevo

Para la cobertura de chocolate: 100 g de chocolate negro/o con leche (según gusto) +1 cs. de aceite de girasol.

Preparación:
 
1.       Derretir la mantequilla y dejarla enfriar.
2.       Mezclar la harina tamizada con la sal, los polvos de hornear y las especias.
3.       Cuando haya enfriado la mantequilla añadir la miel, el azúcar y el huevo (en este orden), mezclar bien y a continuación juntar con los ingredientes secos.
4.       Amasar hasta que se haga una bola, envolver en film y dejar reposar en la nevera 30 minutos.
5.       Estirar la masa en una superficie ligeramente enharinada de 3-4 mm de grosor e ir sacando corazones (u otra forma) con un cortador de galletas e ir poniéndolas en bandejas de horno forradas con papel de hornear. Los restos de la masa volver a amasar un poco e ir cortando hasta que se termine.
6.       Hornear 10-12 minutos en horno precalentado a 180 grados. ¡Cuidado de no quemarlas! Las galletas no deben estar duras al sacarlas del horno. Se endurecerán conforme se vayan enfriando.
7.       Cuando hayan enfriado las galletas, fundir el chocolate con el aceite y con una brocha de cocina ir pintando la mitad de los corazones (sólo un lado porque si no se pegan al papel) y dejarlos secar.
8.       Guardarlos en un recipiente de plástico o de lata bien cerrado.    
 


 

sábado, 3 de noviembre de 2012

VKF 52. „Tésztafaló erdőlakó”

Petra, a „tisztatészta” blog szerzője az őszi erdő gyümölcseit kívánta összeházasítani a tésztával, aminek ő nagy mestere. Bár a téma nagyon szép és aktuális én majdnem lecsúsztam róla, mert erdő híján kicsit nehézkes volt beszereznem az alapanyagot az általam kiválasztott ételhez. De aztán az utolsó pillanatban mégiscsak sikerült, és a múlt hétvégén - barátaim nagy örömére - főztem egy nagy lábasnyit egy itteni specialitásból: GURULLOS CON CONEJO. A „gurullos” (ejtsd: gurujjos) egy kézzel készített/sodort tészta, hosszúkás formájú, a rizsszemnél alig valamivel nagyobb. Természetesen a mai háziasszonyok már készen veszik a tésztát a boltban, de a kisebb hegyi falvakban még szokás kézzel készíteni a főzés előtti napon. Én is sodorgattam szaporán a „gurullokat”, csupán annyi változtattam rajtuk a hagyományossal szemben, hogy az utolsó „simítást” ezen a recés deszkán adtam meg nekik, mivel köztudott, hogy a recés felületű tésztára jobban tapad a szósz. Így kicsit hasonlítottak ugyan a malloreddus nevű szárd tésztához, bár attól sokkal apróbbak.
 
A hagyomány szerint vadnyúllal (némely helyen csigával is) készül ez az étel, ebből lesz igazán ízletes, de aki nem tud szert tenni vadnyúlra, készítheti házinyúllal, sőt, én el tudom képzelni fácánnal, vagy a könnyebben beszerezhető csirkével, esetleg sertés oldalassal is. Laktató egytálétel, semmi komplikált csűrés-csavarás nincs benne.
 
Hozzávalók (6 személyre):
 
A tésztához:
·         200 g 00-ás liszt
·         ½ kávéskanálnyi só
·         egy csipet sáfrány
·         kb. 100 ml víz

A raguhoz:
·         1 db 1,5 kg-os nyúl
·         1 nagy hagyma
·         1 nagy paradicsom
·         1 közepes zöld kalifornia paprika fele
·         1 közepes piros kalifornia paprika fele
·         6-8 gerezd fokhagyma
·         2 babérlevél
·         1 kis csokor friss kakukkfű
·         2 db száraz fűszerpaprika (édes)
·         őrölt kömény
·         só, bors
·         egy nagy csipet sáfrány
·         kb. 150 ml száraz fehérbor
·         olívaolaj
·         4-5 db közepes burgonya



A „gurullos” elkészítése:
 
Mint már fentebb említettem, jó ha a gurullos-t előző este készítjük el. Megtörjük a sáfrányt fűszermozsárban, majd ráöntünk kb. 1 decinyi forrásban lévő vizet (a forró vízben a sáfrány színe és íze is jobban kioldódik).
 
Megvárjuk, amíg visszahűl kézmelegre, addig kimérjük a lisztet és összekeverjük a sóval. Ezután folyamatosan adagoljuk hozzá a sáfrányos vizet. Jól összedolgozzuk és nagyon enyhén lisztezett felületen meggyúrjuk. Ezután fóliába csomagoljuk és hagyjuk pihenni kb. fél órát.
 
Pihentetés után szakítunk a tésztából egy darabot (a többit visszatekerjük a fóliába, hogy ne száradjon), kígyószerűre sodorjuk, majd apró darabokat lecsipkedve, azokat megsodorjuk az ujjaink közt, hogy kicsit hosszúkás, rizsszemhez hasonló alakot kapjunk (én ezután végiggörgettem a már említett recés deszkán, ahonnan aztán lazán lepöcköltem). Mikor elfogyott a „kígyó” az apró tésztákat egy tálba seperjük, megszórjuk liszttel és kicsit összerázzuk.
 
Ha végeztünk az egész tésztagombóccal, a gurullos-t egy tepsin szétterítjük, ha kell megszórjuk még egy kevés liszttel, összerázogatjuk, majd konyharuhával letakarjuk és hagyjuk szikkadni. Másnap reggel kézzel kicsit átkeverhetjük, az esetleges összeragadás elkerülése végett.

 
A ragu elkészítése:

A száraz fűszerpaprikákat kicsumázzuk/magozzuk, megmossuk és min. fél órára forró vízbe áztatjuk.
 
A feldarabolt konyhakész nyulat (kivéve a máját) sózzuk-borsozzuk és egy vastagfalú lábasban a hámozatlan fokhagymagerezdekkel együtt olívaolajban, mérsékelt tűzön megpirítjuk. Ha ezzel készen vagyunk, félrehúzzuk az edényt és kiszedjük a nyulat egy tányérra. A fokhagymát akár előbb is kiszedhetjük, mint a húst. Ekkor rádobjuk az olajra a megborsozott, darabokra vágott nyúlmájat és néhány másodpercig(!) pirítjuk, majd ezt is kivesszük és félretesszük. 
 
Ugyanebben az olajban (ha kevésnek találjuk, pótolhatjuk) megdinszteljük az apróra vágott hagymát és a paprikákat, valamint hozzáadjuk a babérleveleket és a kis csokorba kötött kakukkfüvet.
 
 
Mikor már jól megfonnyadtak a zöldségek, hozzáadjuk a hámozott és felaprított paradicsomot és a sült fokhagymagerezdeket. Addig pirítjuk, amíg a paradicsom el nem fövi a levét, közben, egy egyenes végű fakanállal (ha van) "felkaparjuk" a hús sütésekor a lábas aljára ragadt réteget. Ha a paradicsomlé már elfőtt, kiszedjük és félretesszük a fokhagymagerezdeket.
 
 
A fűszerpaprikákat kivesszük a vízből, kés hátával lekaparjuk róluk a paprikahúst (mint itt), amit nagyon apróra összevágunk (szinte pépesítjük) és hozzáadjuk az alaphoz, majd felöntjük a fehérborral. Fedetlenül hagyjuk amíg újra forrni kezd, és egy kicsit kiforraljuk az alkoholt.
 
Ezután visszarakjuk a lábasba a nyúlhúst (kivéve a májat), megszórjuk őrölt köménnyel és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje.
 
 
Lefedve lassú tűzön főzzük kb. háromnegyed órát, ekkor hozzáadjuk a megtisztított, feldarabolt krumplit (ha kell pótoljuk a vizet) és nem sokkal később a tésztát is. (Ennek a tésztának több idő kell hogy megfőjön, mint általában a tésztáknak.) Innentől kezdve többször fel kell keverni a ragut egész az aljáról - mert a tészta hajlamos a leragadásra -, de nagyon óvatosan, hogy ne törjük össze a húst.
 
Fűszermozsárban megtörjük a sáfrányt, belenyomjuk a sült/főtt fokhagymákat, pépesítjük, hozzáadunk egy keveset a főzőléből, jól kikeverjük, majd a raguhoz adjuk.
 
 
 A végén, amikor már puha a tészta, beletesszük a nyúl máját is...és kész. Ding-dong...itt az ebéd! 
 
 
 
 

domingo, 21 de octubre de 2012

MANAKISH...avagy a fűszeres libanoni lepénykenyér

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A héten egyik nap a városban járva, üres perceimben benéztem a könyvesboltba és ezek a „csak benézek” pillanatok nagyon veszélyesek tudnak lenni. Tapasztalatból tudom, hogy amikor az ember határozott céllal megy, mert tudja, hogy mit akar venni, akkor csak azt veszi meg....ha van. Ha meg nincs, akkor viszlát és megy tovább. De mivel csak nézelődni mentem, így ez is megtetszett, meg az is, úgyhogy három könyvvel súlyosabban és jó néhány euróval könnyebben jöttem ki a boltból. 


Aztán otthon gyorsan nekiestem átfutni mindegyiket és a „Libanoni Konyha” címűben, mindjárt meg is akadt a szemem egy lepénykenyéren. Mondom, ezt ki kell próbálni ’izibe’.  Meg is volt itthon minden hozzávaló, úgyhogy másnap nekiálltam. Nem egy bonyolult recept, roppant egyszerű a tésztája is, és a fűszeres kence (zaatar) is. Ebből lehet többet is csinálni, mert zárt üvegben eláll a hűtőben.

Tészta:
·  400 g liszt
·  1 tasak szárított élesztő (7 g)
·  1 kk. só
·  1 tk. cukor
·  2 ek. olívaolaj
·  250 ml langyos víz

A könyv azt írja, hogy a „zaatar”-hoz minden régió más-más fűszereket használ (és itt felsorol egy hosszú listát a lehetségesekből) viszont van egy közös pont. Amit mindenki tesz bele, az szezámmag, csombor és szumák. Én az itthoni fűszerekből ezt a keveréket csináltam, amit mennyiségekre lebontva, mindenkinek a saját ízlése szerint kell összeállítani.
 
Zaatar:
·         1 ek. nyers szezámmag (én hámozatlant használtam, de lehet hámozott is)
·         1 kk. csombor
·         ½ kk. köménymag
·         ½ kk. majoránna
·         ½ kk. kakukkfű
·         ½ kk. római kömény
·         ½ kk. szumák
·        
·         olívaolaj

Először elkészítjük a zaatar-t. A szezámmagot száraz serpenyőben megpirítjuk, és fűszermozsárba tesszük. Kicsit megdöngöljük, majd hozzáadjuk a többi fűszert. Elfelejtettem mondani, hogy minél több zöldfűszert tudtok használni, annál jobb. Tovább döngöljük a fűszerekkel együtt, majd apránként annyi olívaolajat adunk hozzá, hogy egy ecsettel könnyen kenhető masszává váljon. Ha kész, félretesszük. Vigyázat a sóval, csak nagyon keveset! Miután állt egy darabig érdemes megkóstolni, és ha kell, még utána lehet sózni.
 
Ez volt az első menet, ami túl fűszeresre sikeredett.
 
Beleszitáljuk egy tálba a lisztet, összekeverjük az élesztővel, sóval, cukorral és apránként hozzáöntjük a langyos vizet, miközben keverjük. Kicsit megdagasztjuk, majd hozzáadjuk az olívaolajat. Addig dagasztjuk, amíg a tészta el nem válik az edény falától és hólyagos nem lesz. Ne adjunk hozzá se több lisztet, se több vizet, esetleg ha ragad, egy nagyon pici olajat. Mikor már szép gombóccá állt össze, akkor egy enyhén kiolajozott tálba tesszük és a tetejét is megkenjük pár csepp olajjal. Letakarva kb. egy óra hosszat pihentetjük, amíg a kétszeresére nem dagad. Ekkor egy pici olajjal megkent felületre borítjuk, és hat gombócra osztjuk. A gombócokat kicsit „meggörgetjük” (nagyon klassz, rugalmas tészta lesz belőle) majd sütőpapíron kb. 15-18 cm átmérőjű körökké húzogatjuk/lapogatjuk. A széleit megcsipkedjük és az ujjhegyünkkel mélyedéseket csinálunk bele (hasonlóan mint a focaccianál). Én egy tepsi nagyságú sütőpapírra két lepényt csináltam. Nem érdemes a lepényt nagyobbra csinálni, mert akkor nagyon kiszárad. Ha minddel kész vagyunk, akkor letakarjuk és kb. félórát pihentetjük, közben előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Megkenjük az első két (vagy amennyi a tepsire fér) lepényt zaatar-ral - nem túl vastagon - és 10 percig sütjük. Amit már megtapasztaltam (mivel a héten kétszer is csináltam), hogy: 1.) Elég annyi a kencéből, ami ecsettel felvihető. Én első alkalommal kanállal tettem rá és azzal terítettem szét, aztán evésnél kiderült, hogy ’too much’ a fűszer, le kellett rázni róla. 2.) Nem érdemes nagyon pirosra sütni sem, mert fertelmesen kiszárad. 3.) Második alkalommal próbálkoztam magvakkal is. Olívaolajjal megkentem néhány lepényt és szórtam rá mákot, ill. tökmagot. Annak ellenére, hogy a tökmagot kicsit bele is nyomkodtam, sütés után potyogott lefelé, arról nem beszélve, hogy mindenkinek a fűszeres jött be jobban.  4.) Annyit érdemes csinálni, amennyi frissen elfogy (2 lepény/fő).
 
 Második menet....a csajoknak nagyon ízlett. J
 

SOMLÓI GALUSKA / TORTA



A somlói galuskát nem kell bemutatni senkinek, hisz egy méltán híres magyar desszertről van szó. Az elmúlt két hétvégén egymásután készítettem megrendelésre somlói tortát, sőt, tegnapelőtt még galuskát is 10 fő részére, a tegnapi barátnős grillparty-ra. Óriási sikere volt mind a tortának (az e hetinek még nem érkezett meg a visszhangja) mind a galuskának, mondhatom, hogy nemcsak a spanyolok körében, hisz az utóbbi tortát egy belga társaság vitte el, a barátnőim között pedig van angol és svéd is, úgyhogy a somlói nemzetközi sikert aratott. J
A tortát Piszke receptje alapján készítettem, úgyhogy az elkészítés menetét nem is fogom leírni, azt az ő blogján megtaláljátok, tökéletesen le van írva. Mindössze megadom a mennyiségeket, amelyekkel én dolgoztam (mert én 22 cm-es formát használtam) és egy-két apró változtatást.

Hozzávalók (22 cm-es formához):

Sima piskóta:
·         3 tojás
·         3 ek. cukor
·         3 ek. liszt
·         ½ kk. sütőpor

Kakaós piskóta:
·         3 tojás
·         3 ek. cukor
·         2,5 ek. liszt
·         1 ek. holland kakaópor
·         ½ kk. sütőpor

Diós piskóta:
·         3 tojás
·         3 ek. cukor
·         2,5 ek. liszt
·         2 ek. darált dió
·         ½ kk. sütőpor

Szirup:
·         112 ml rum
·         188 ml víz
·         112,5 g cukor
·         1 narancs reszelt héja
·         1 citrom reszelt héja
·         ½ vaníliarúd
·         50 g mazsola

A torta készítésénél abból indultam ki, hogy én nem szeretem a mazsolát, így lehet, hogy más sem. Viszont a mazsola nagyon jó ízt ad a somlóinak, tehát azzal kezdtem, hogy még a piskóták kisütése előtt, az 50 g mazsolát nagyon apróra összevágtam és beáztattam a rumba 2 óra hosszára (minél több ideig áll, annál jobb). Mikor odakerült a sor, hogy elkészítsem a szirupot, akkor a receptben leírtak szerint feltettem az összes hozzávalót egy edényben főni, és még mielőtt a szirup elkezdett volna sűrűsödni, leszűrtem és jól kinyomkodtam. Ezután visszatettem a tűzre. Igaz, hogy ez által a narancs- és citromhéj is kikerült a tortából, de az íze akkorra már belefőtt a szirupba. Ez volt az egyik dolog, amit változtattam az eredeti recepthez képest.

Krém:
·         ½ l zsíros tej
·         4 tojás sárgája
·         2 ek. cukor
·         ½ vaníliarúd
·         40 g étkezési keményítő
·         120 g durvára vágott dió a szóráshoz
·         plusz 50 g vaj és 1 ek. cukor

A krém 2/3-ad részét betöltöttem a piskótalapok közé, 1/3-ad részét pedig hozzáadtam a cukorral habosra kikevert vajhoz és robottal még jól kihabosítottam ezt a keveréket. Ezzel teljesen bevontam kívülről a tortát, majd jól lehűtöttem, hogy a csoki ganache-t egy teljesen sima felületre tudjam önteni/kenni.
A durvára vágott dióból félretettem egy keveset a torta díszítéséhez.  
Mivel a tortákat rendelésre csináltam, hogy a csomagolás  és a szállítás ne legyen olyan körülményes, tejszínhab helyett csokoládé ganache-sal vontam be. Ez volt a második változtatás, de ez pusztán "technikai okok" miatt. J

Csokoládé ganache:
·         150 g étcsokoládé (70 %-os)
·         150 g habtejszín
·         ½ tonkabab
·         50 g vaj

Az összetördelt csokoládét és a tejszínt egy hőálló tálba tesszük (lehetőleg ne legyen műanyag) és vízgőz fölé helyezzük, úgy, hogy a tál ne érjen bele a vízbe, és teljesen illeszkedjen az edény szájához, így megelőzzük, hogy vízpára kerüljön a ganache-ba. Belereszeljük a tonkababot, folyamatosan kevergetjük és mikor a csokoládé már teljesen felolvadt és elegyedett a tejszínnel, addig hagyjuk, amíg az ujjunkat belemártva azt nem érezzük, hogy már forró, de még elviselhető (kb. 80 fok). Ekkor levesszük a gőz fölül és belekeverjük a kockára vágott vajat. Amikor már teljesen elolvadt a vaj és már nem annyira forró a csokoládé ganache, a tortát egy tepsire vagy tálra helyezett rácsra tesszük és óvatosan ráöntjük/simítjuk a csokoládét. A tetejét dióval (vagy tetszés szerint) díszítjük, és jól behűtjük.
A galuskát pedig - ahogy szokás - „in situ” kanállal tálkákba „szaggattam”...
 
 
...cukor nélküli tejszínhabot nyomtam rá...
 
 
...és meglocsoltam egy kevés csoki mártással, amit ugyanúgy csináltam mint a ganache-t (fele csoki, fele tejszín) csak vaj nélkül. Reszeltem bele egy kevés tonkababot (ízlés szerint) és két evőkanálnyi rumot. 
 
 
A somlói tortát vagy galuskát lehetőleg mindig a fogyasztás előtti napon készítsük el, hogy az ízek jól összeérjenek. Nem kis munka, de megéri! Köszi, a receptet még egyszer Piszke! J   
 

   
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...