jueves, 29 de marzo de 2012

PÁCOLT MAKRÉLAFILÉK / FILETES DE CABALLA EN ESCABECHE

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Az élelmiszerek szezonalitása napjainkban már nincs naptárhoz kötve, hiszen a technológia rohamos fejlődésének és a globalizációnak köszönhetően az év bármely napján hozzájuthatunk bármely élelmiszerhez. Ne felejtsük el azonban, hogy minden élő szervezetnek megvan a maga életciklusa, amely meghatározza, hogy mikor van igazán a szezonja. Ezen túl, a halak esetében létrehoztak egy olyan szabályzatot, amely behatárolja, hogy mikor optimális az egyes halfajták halászata.  Ezáltal igazodnak az élővilág természetes ciklusaihoz. A halfajtáknál ugyanúgy vannak időszakok - mint a zöldség-gyümölcsnél - amikor szezonja van egy bizonyos fajtának (vagy fajtáknak), ekkor a legjobb ízű, ekkor bőséges a fogás, ami természetesen befolyásolja az árat is, mert mint tudjuk, ami szezonális az mindig olcsóbb. Ez persze nem jelenti azt, hogy máskor nem lehet kapni. A makréla szezonja februártól májusig tart, ekkor igazán ízletes telt a húsa, úgyhogy most érdemes venni. Egyébként egy nagyon-nagyon szerény halacskáról van szó, viszont az egyik legegészségesebb fajta a benne lévő többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően. De térjünk rá a receptre, amit a pácolás végett célszerű, ha egyik napról a másikra készítünk.

Hozzávalók:
·         4 db (kb. 150 grammos) makréla
·         1 kisebb zöld kalifornia paprika
·         1 hagyma
·         4-5 gerezd fokhagyma
·         2 babérlevél
·         8-10 szem egész feketebors
·         1 kávéskanálnyi őrölt pirospaprika (édes)
·        
·         150 ml fehérborecet
·         50 ml érlelt Jerez
·         100 ml víz
·         liszt
·         olívaolaj

1. Mikor vesszük a makrélát, kérjük meg a halast, hogy tisztítsa meg a belsőségektől és a fejtől.


2. Ezután otthon két filére vágjuk mindegyiket, amiket egy csipesz segítségével szálkátlanítunk és besózzuk.


3. Egy alacsonyabb cserépedénybe vagy vastagfalú lábasba kb. 150 ml olajat öntünk, a makrélafiléket meghempergetjük lisztben és a nem túl forró olajban kisütjük. Kb. 1 perc oldalanként. Kiszedjük egy tányérra és félretesszük.


4. Ugyanebben az olajban feltesszük dinsztelni a zsülienre vágott hagymát, a csíkokra vágott paprikát és a megtisztított és kicsit megroppantott fokhagymagerezdeket. Hozzáadjuk a babérlevelet és az egészborsot is.


5. Mikor már összefonnyadt a hagyma és a paprika, félrehúzzuk az edényt és megszórjuk a pirospaprikával.


6. Felöntjük a borecettel, a Jerezzel és mérsékelt tűzön kb. 30 percig forraljuk. Ezután hozzáöntjük a vizet.
7. Miután elkezd újra forrni, beletesszük a halfiléket és 6-7 percig együtt forraljuk, majd félrehúzzuk.


8. Ha kihűlt a hűtőszekrénybe tesszük másnapig. Min. egy éjszakát hagyjuk állni.
9. Tálalás előtt egy órával vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen, és friss kenyérrel tálaljuk előételként vagy könnyű vacsoraként. Jó étvágyat!


miércoles, 28 de marzo de 2012

ZANAHORIA ASADA CON VINAGRETA DE ALMENDRAS Y TOMATES SECOS, SÉSAMO Y MENTA / SÜLT SÁRGARÉPA MANDULÁS-PARADICSOMOS VINAIGRETTE-TEL, SZEZÁMMAGGAL ÉS MENTÁVAL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

He comido zanahoria cruda, cocida, a la plancha, pero nunca asada en el horno. Es un plato sencillo, se prepara muy rápido y está de rechupete.  Se puede tomar como primer plato, como guarnición de alguna carne, como una cena ligera o como un almuerzo de régimen, que es como lo he comido yo. Vamos  a ello.

Ingredientes:
·         500 g de zanahoria
·         sal
·         aceite de oliva
·         un puñado de semillas de sésamo
·         un puñado de hojas de menta frescas


Para la vinagreta:
·         6-7 almendras crudas, peladas
·         1 cucharita de café de orégano
·         3-4 tomates secos macerados en aceite
·         1 cuchara sopera de vinagre de arroz
·         1 cuchara sopera de vinagre de vino blanco
·         sal
·         aceite de oliva virgen extra

Empezamos con la vinagreta. Para la preparación de la vinagreta originariamente se utiliza AMETLLA (que es una mezcla de especias a base de almendras y procede de Mallorca) pero como por aquí es muy difícil encontrarla yo hice mi propia versión. O sea, machacamos las almendras en el mortero y las echamos en un bol. Añadimos el orégano  (también lo suelo machacar un poco) las dos clases de vinagres, el tomate picado y un poco de sal. Mezclamos bien y poco a poco le vamos añadiendo aceite de oliva virgen extra (aprox. 50 ml). Reservamos. Ponemos el horno en marcha a 200 grados. Mientras se va calentando, pelamos y lavamos las zanahorias y las cortamos en trozos de aprox. un centímetro. Ponemos un poco de aceite en una bandeja de horno, echamos la zanahoria, salamos y mezclamos. La horneamos unos 20-25 minutos, no más, ya que tiene que quedar un poco “al dente”. El sabor de la zanahoria asada es mucho más intensivo que el de la cocida. Esto lo noté en el caso de la calabaza también. Mientras, tostamos ligeramente las semillas de sésamo en una sartén seca y troceamos un poco a mano las hojas de menta. Cuando la zanahoria esté lista, la ponemos en un plato hondo o bol, regamos con la vinagreta, mezclamos y echamos por encima con el sésamo y la menta. Os vais a sorprender lo bueno que está. Merece la pena probarlo.


SÜLT SÁRGARÉPA MANDULÁS-PARADICSOMOS VINAIGRETTE-TEL, SZEZÁMMAGGAL ÉS MENTÁVAL / ZANAHORIA ASADA CON VINAGRETA DE ALMENDRAS Y TOMATES SECOS, SÉSAMO Y MENTA

Esta receta se puede ver en castellano aquí

Ettem már sárgarépát nyersen, főve, grillezve, de sütőben még soha nem készítettem. Pedig nagyon finom, egyszerű és gyorsan elkészíthető étel. Fogyaszthatjuk előételként, köretként sültek mellé, könnyű vacsoraként vagy diétás ebédként, mint ahogy én tettem most. Felhasználhatjuk hozzá a tavalyi répát, nem kell feltétlenül frissből készíteni.

Hozzávalók:
·         500 g sárgarépa
·        
·         olívaolaj
·         félmaréknyi pirított szezámmag
·         félmaréknyi friss mentalevél

A vinaigrette-hez:
·         6-7 szem nyers, hámozott mandula
·         1 k.k. oregánó
·         3-4 db olajban pácolt szárított paradicsom, apróra vágva
·         1 e.k. rizsecet
·         1 e.k. fehérborecet
·        
·         extra szűz olívaolaj


Először kezdjük a vinaigrette összeállításával. A vinaigrette eredetileg AMETLLA-val készül (ez egy mallorcai eredetű, mandula alapú fűszerkeverék), de mivel felénk ritkán lehet kapni én összeállítottam a saját verziómat. Tehát megtörjük a nyers mandulát fűszermozsárban és egy tálkába öntjük. Hozzáadjuk az oregánót (én ezt is meg szoktam „porítani” egy kicsit fűszermozsárban), az apróra vágott paradicsomot, a kétféle ecetet és egy pici sót. Jól összekeverjük, majd lassanként hozzácsorgatunk kb. 50 ml olívaolajat. Félretesszük. Ha ezzel készen vagyunk, bekapcsoljuk a sütőt 200 fokra. Miközben melegszik, megtisztítjuk és megmossuk a sárgarépát és kb. 1 cm-es darabokra vágjuk. Egy tepsibe kevés olívaolajat öntünk, beletesszük a feldarabolt répát, megsózzuk, összekeverjük hogy mindenhol érje az olaj és a só, és mehet a sütőbe. Kb. 20-25 perc alatt készen van. Nem kell túl sokáig sütni, úgy jó, ha a répa picit roppanós marad. A sült répának sokkal intenzívebb az íze mint a főttnek, bár ezt már a sütőtöknél is megtapasztaltam. Míg a répa sül, száraz serpenyőben megpirítjuk egy kicsit a szezámmagot és kézzel széttépkedjük kissé a mentaleveleket. Mikor kész a répa kiszedjük egy tálba, meglocsoljuk a vinaigrette-tel, jól összeforgatjuk, megszórjuk a szezámmaggal és a mentával. Meg fogtok lepődni, hogy mennyire finom. Én addig eszegettem és ízlelgettem, amíg csak volt egy darab a tányérban. Érdemes megkóstolni!

martes, 27 de marzo de 2012

RUGELACH SALADOS CON AVELLANAS, ACEITUNAS Y QUESO DE OVEJA / MOGYORÓS-JUHSAJTOS-OLIVÁS RUGELACH

Ez arecept megtalálható magyarul itt.

Hace unos dos años cuando empecé a descubrir los blogs de gastronomía. Bueno no a todos (hay tantos que es imposible conocer a todos) sólo algunos, pero como me gusta tanto la cocina y todo lo relacionado a la gastronomía, que mi curiosidad era cada vez más intensa y la lista de blogs en favoritos cada vez más larga. Desde entonces tengo mi propio blog pero no es lo que quiero contaros. Lo que os quiero decir que durante todo este tiempo en un montón de blogs húngaros vi la receta de un dulce muy típico de la cocina judía que se llama....rugelach. Pero por muy tentadores que eran los pastelitos me resistí a hacerlos porque en todas las recetas ponía que la masa es muy delicada, pegajosa, nada fácil de manejar y un largo etcétera. Y yo a decir la verdad, no soy amiga de los trabajos engorrosos en la cocina, así que por mucho que me apetecía probarlos me resistí....hasta hoy. Esta receta la descubrí la semana pasada en un blog italiano y me gustó tanto la idea de hacerlos como saladitos en vez de dulces que decidí ponerme manos a la obra y hacer mis primeros rugelach. ¡Toma ya! Pues tengo que decir que todos mis miedos se desvanecieron. Nada de pegajoso, nada de engorroso, todo iba sobre ruedas.  Seguro que algún día (no muy lejano) haré la versión dulce también. Pero vamos a poner manos a la obra.

Ingredientes (para 16 unidades):

Para la masa:
·         150 g de harina
·         120 g de mantequilla salada (si no tenéis en casa, poned media cucharita de café de sal)
·         120 g de queso cremoso (Philadelphia o similar)
·         1 cucharita de té de tomillo seco
·         pimienta recién molida

Para el relleno:
·         30 g de avellanas tostadas y molidas
·         30 g de aceitunas verdes sin hueso
·         30 g de queso de oveja curado rallado (o queso parmesano)
·         mantequilla derretida para untar la masa

Primero preparamos la masa con bastante antelación ya que tiene que reposar en la nevera durante unas seis horas. Yo la hice por la mañana así para el mediodía estaba perfecta. Ponemos la harina tamizada en un bol, añadimos el tomillo, la pimienta recién molida (a gusto) y mezclamos. En otro bol mezclamos la mantequilla a temperatura ambiente con el queso cremoso y poco a poco vamos incorporando la mezcla harinosa. Lo trabajamos a mano hasta que se integran bien los ingredientes y se hace una bola. Podemos añadir un poquito de harina más (¡pero sólo una pizca!) y amasamos bien en una superficie ligeramente enharinada. Envolvemos la bola con film transparente y dejamos reposar en la nevera durante seis horas. Puede que no es necesario tanto tiempo pero yo como los hice por primera vez me ceñí a la receta hasta la última letra. Antes de sacar la masa preparamos el relleno. Metemos las avellanas en una bolsa que se puede cerrar y las desmenuzamos con el rodillo. No hace falta que estén tan molidas como polvo porque al tener mucha grasa se hace una pasta. Además es hasta agradable encontrar trocitos de avellanas al comer los saladitos. Cortamos las aceitunas en trocitos y rallamos el queso. Mezclamos estos tres ingredientes. Ponemos el horno en marcha a 180 grados. Sacamos la masa de la nevera, la desenvolvemos y la ponemos a la mesa (o encimera) con el film transparente debajo. La cubrimos con otro trozo de film y la estiramos con el rodillo hasta formar un círculo de unos 30 cm de diámetro.


Ahora retiramos el film de arriba, untamos la masa con mantequilla derretida (no caliente!) y repartimos el relleno. (Reconozco que a mí se me olvidó la mantequilla y no pasó nada. En todo caso estaba así un poco más ligero.)


Cuando hemos puesto el relleno, lo cubrimos con un trozo de papel de hornear y con el rodillo presionamos un poco, así no se va a salir al enrollar. ¡No utilicéis para esto el film que se retiraba antes porque se le va a pegar todo el relleno! El siguiente paso es cortar la masa en cuatro trozos y cada cuarto cortar también en cuatro. Así obtenemos 16 porciones a los cuales vamos enrollando desde fuera hacia dentro y los colocamos en una bandeja de horno forrada con papel de hornear, de manera, que los “picos” se queden abajo. No hace falta dejar mucho espacio entre ellos ya que no van a crecer, ni hay que pintarlos. Los horneamos unos 20-25 minutos y los dejamos enfriar en una rejilla. ¡Una exquisitez! 


viernes, 9 de marzo de 2012

MOGYORÓS-OLIVÁS-JUHSAJTOS SÓS RUGELACH / RUGELACH SALADOS CON AVELLANAS, ACEITUNAS Y QUESO DE OVEJA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Olyan két évvel ezelőtt volt, amikor elkezdtem felfedezni a gasztroblogokat. No, nem mindet csak néhányat, de mivel nagyon szeretek főzni az érdeklődés egyre intenzívebb lett és a gasztroblogok listája a “kedvencek” közt egyre hosszabb. Azóta saját blogom van, de igazából nem is ez az amit mondani akarok nektek, hanem az, hogy ez alatt az idő alatt rengeteg blogon találkoztam ezzel a bizonyos zsidó süteménnyel....a rugelach-al. Viszont amennyire csábító volt, annyira tartózkodtam is tőle, mert a receptek javarészében mindig kihangsúlyozták, hogy nem egy könnyen kezelhető hanem inkább ragacsos tésztáról van szó, amivel gyorsan kell dolgozni, lehetőleg hideg helyen....blablabla. És hát, mit tagadjam, nem vagyok híve a túlságosan macerás dolgoknak. Úgyhogy akármennyire is evett a fene, ellenálltam....máig. Ezt a receptet a múlt hét végén találtam egy olasz blogon és annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem ezen a hétvégén megcsinálom életem első rugelach-ját, lesz ami lesz. Ráadásul nem is édeset, hanem sósat. Nesze neked!
Meg kell mondjam, hogy a félelmeim abszolút szertefoszlottak. Semmi ragacs, semmi macera, minden úgy ment mint a karikacsapás. Ja, és természetesen meg fogom csinálni édes változatban is, lehet, hogy nem is olyan sokára. De térjünk rá a receptre.

Hozzávalók (16 db-hoz):

A tésztához:
·      150 g liszt
·      120 g sós vaj (ha nincs kéznél, akkor hozzáadunk fél kávéskanálnyi sót)
·      120 g krémsajt (Philadelphia vagy hasonló)
·      1 teáskanálnyi kakukkfű
·      frissen őrölt bors

A töltelékhez:
·      30 g pirított darált török mogyoró
·      30 g zöld kimagozott olajbogyó
·      30 g reszelt juhsajt (vagy parmezán)
·      kevés olvasztott vaj a kenéshez

Először elkészítjük a tésztát. A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet és ízlés szerint borsot őrölünk bele. Egy másik tálban összedolgozzuk a szobahőmérsékletű puha vajat és a krémsajtot, majd apránként hozzáadagoljuk a lisztes keveréket. Addig gyömöszöljük, amíg összeáll. Egy leheletnyi lisztet adhatunk még hozzá, de tényleg csak egy leheletnyit és jól dagasszuk meg. Ezután folpack fóliába csomagoljuk és 6 óra hosszára a hűtőbe tesszük. Lehet, hogy kevesebb idő is elég lenne neki, de mivel először csináltam, szóról-szóra követtem a recept utasításait. Reggel összedolgoztam és délig állni hagytam. Mielőtt kivennénk a hűtőből, elkészítjük a tölteléket. Diódarálón megdaráljuk a mogyorót (ne daráljuk elektromos kávédarálóval, mert nem masszára van szükségünk!), apróra daraboljuk az olajbogyót és lereszeljük a sajtot, majd ezt a három összetevőt összekeverjük. Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra. Kivesszük a tésztát a hűtőből, kicsomagoljuk és a fóliával együtt a munkafelületre tesszük. Egy másik darab fóliát teszünk a tetejére, kézzel kicsit ellapogatjuk, majd sodrófával a (a két fólia közt) 30 cm átmérőjű körré alakítjuk.


Ezután lehúzzuk róla a felső fóliát, megkenjük olvasztott (de nem meleg!) vajjal és elosztjuk rajta egyenletesen a tölteléket. (Bevallom, én elfelejtettem megkenni vajjal és nem történt semmi baj. Így talán - az egyébként elég fajsúlyos falatkák - kicsit „lájtosabbak” lettek.)


Most ráteszünk egy akkora darab sütőpapírt ami befedi, és sodrófával, érzéssel, kicsit „rápréseljük” a tölteléket. Ne használjuk az előzőleg lehúzott fóliát, mert ráragad a töltelék! Késsel, derelyevágóval vagy pizzavágóval - ami éppen kéznél van - először négyfelé vágjuk, majd minden negyedet négy cikkre vágunk. A kör szélétől befelé feltekerünk minden háromszöget és sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk úgy, hogy a „csúcs” alulra kerüljön. Nem fontos nagy helyet hagyni közöttük, mert nem fognak nőni sütés közben. 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük és rácson hagyjuk hűlni. Mennyei!

  

miércoles, 7 de marzo de 2012

MAGDALENAS DE RICOTA Y CHOCOLATE / RICOTTÁS-CSOKOLÁDÉS MUFFIN

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Hace ya unas semanas que encontré esta receta AQUÍ y como me encantan los dulces de ricota (y si encima la combinación es con chocolate ya ni te digo) enseguida me la guardé. Pasados unos días preparé estas magdalenas y tuvieron mucho éxito en casa y luego entre mis amigos también. Por la ricota al día siguiente también están suaves y esponjosas y una no se está atragantando con ellas. Ah, y se preparan tan rápidamente como desaparecen luego. Yo preparé sólo la mitad de la receta pero os voy a dar las cantidades de la receta original. ¡Vamos a ello!


Ingredientes (para 24 unidades):

·         500 g de harina
·         240 g de azúcar
·         2 sobres de azúcar de vainilla
·         1 sobre de “back pulver” (levadura química)
·         4 huevos
·         140 g de aceite de girasol
·         160 g de leche
·         240 g de ricota (o requesón cremoso)
·         150 g de chocolate

Primero ponemos el horno en marcha a 180 grados que se vaya calentando. Ponemos en un bol  la harina tamizada, el azúcar, el azúcar de vainilla y la levadura. Mezclamos y reservamos. En otro bol cascamos los huevos, añadimos la leche y el aceite y mezclamos con unas varillas o con una batidora eléctrica (cuidado, porque con esta última salpica mucho). Luego poco a poco vamos incorporando la mezcla harinosa mezclando con movimientos envolventes con una cuchara. Finalmente añadimos la ricota (machacada previamente con un tenedor). Ponemos las cápsulas en los hoyos de la bandeja para magdalenas (si no tenemos cápsulas untamos con unas gotas de aceite) y repartimos la masa. Troceamos el chocolate, negro o con leche, cada uno a su gusto y lo repartimos. No hace falta meterlo dentro de la masa. Horneamos durante 25-30 minutos. Cuando estén templados los espolvoreamos con azúcar glas y los devoramos.


RICOTTÁS-CSOKOLÁDÉS MUFFIN / MAGDALENAS DE RICOTA Y CHOCOLATE

Esta receta se puede ver en castellano AQUÍ.

Jó néhány hete, hogy ráakadtam erre a receptre ITT és mivel nagyon szeretem a túrós dolgokat (ha meg csokival van kombinálva, akkor főleg) azonnal elmentettem. Rá pár napra el is készítettem és nagy sikere volt itthon, aztán később a barátaim körében is. Nagy előnye, hogy a ricottától másnap is nagyon finom puha, nem fulladozik tőle az ember. Ja, és pont olyan gyorsan el lehet készíteni, mint amilyen gyorsan elfogy. Én csak fél adagot csináltam, de megadom nektek egy egész adaghoz a mennyiségeket. Hát akkor rajta!


Hozzávalók (24 db-hoz):

·         500 g liszt
·         240 g cukor
·         2 cs. vaníliás cukor
·         1 cs. sütőpor
·         4 tojás
·         140 g étolaj
·         160 g tej
·         240 g ricotta (vagy krémesebb túró)
·         150 g csokoládé

Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra, hogy melegedjen. Egy tálba beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a sütőport és elkeverjük. Egy másik tálba beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk a tejet és az olajat, és habverővel vagy kézi robottal (de azzal jobban fröcsköl) kikeverjük. Ezután apránként hozzáadagoljuk a „szárazanyagot” de már csak kanállal kevergetjük. A végén beletesszük a szitán vagy szűrőn áttört túrót. A muffin sütőbe behelyezzük a kapszulákat (ha nincs kapszulánk, akkor pár csepp olajjal kikenjük) és elosztjuk a masszát. A csokoládét (ét- vagy tejcsoki ki melyiket szereti jobban) eltördeljük és mindegyik muffinnak a tetejére teszünk egy darabot. Nem kell belenyomkodni! Betoljuk a sütőbe és 25-30 percig sütjük. Ha langyosra hűlt, megszórjuk porcukorral és nekiesünk. 


lunes, 5 de marzo de 2012

TARTALETAS RELLENAS DE RICOTTA, ESPINACAS, JAMÓN Y QUESO PARMESANO / SPENÓTOS-SONKÁS-PARMEZÁNOS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT TORTÁCSKÁK

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Esta masa quebrada la vi en el libro del famoso pastelero francés Michel Roux “MASAS saladas y dulces”. Reconozco que a la primera vez que trabajé con ella me cabreé más de una vez pero no por culpa de la masa sino más bien por mis despistes. Porque la masa es una maravilla pero luego tiene unos truquitos que no conviene olvidar...lo que me pasó a mí. La idea de relleno me la dieron unas espinacas olvidadas en la nevera y un trozo de requesón. Aunque seguramente muchas sabéis como se hace la masa quebrada yo os voy a dar la receta de esta, por si la queréis probar algún día. Si no vais a utilizar toda la masa que sepáis que se puede guardar en la nevera durante una semana o en el congelador durante tres meses. Yo sólo utilicé la mitad y la otra la congelé. ¡Vamos a ello!   

Ingredientes:

Para la masa:
·         250 g de harina
·         150 g de mantequilla a temperatura ambiente
·         1 cucharada de café de sal
·         1 huevo
·         1 cuchara sopera de leche fría

Para el relleno:
·         1 manojo de espinacas frescas (aprox. 100 g) se pueden sustituir por congeladas
·         100 g de requesón o ricota
·         50 g de jamón serrano
·         1 huevo
·         1 cuchara sopera de créme fraiche (opcional)
·         sal, pimienta
·         queso parmesano rallado

Ponemos la harina tamizada en un bol junto con los otros ingredientes de la masa y los mezclamos hasta formar una bola. Luego la amasamos enérgicamente en una superficie ligeramente enharinada hasta que la masa esté lisa y elástica. La partimos por la mitad, envolvemos las dos bolas en film transparente y una la metemos en el congelador y la otra a la nevera durante una hora.


Mientras reposa la masa, preparamos el relleno. Lavamos bien las espinacas y las ponemos en agua hirviendo unos cinco minutos. A continuación las escurrimos, enjuagamos con agua fía y las dejamos escurrir del todo. Picamos el jamón, lo salteamos unos minutos en unas gotas de aceite y reservamos. Ponemos en un bol el requesón y lo aplastamos con un tenedor. Añadimos el huevo, las espinacas (previamente picadas en una tabla) y el jamón. Salpimentamos y rallamos una cantidad de queso parmesano la que nos parezca. Cada uno a su gusto. Mezclamos bien con el tenedor y si fuera necesario “aligeramos” un poco con una cuchara de créme fraiche o un poquito de nata. Reservamos. Precalentamos el horno a 180 grados. Sacamos la masa del frigorífico y la trabajamos un poco para que coja temperatura. En una superficie enharinada la estiramos con el rodillo a unos 2-3 milímetros de grosor. Con un aro de 12 centímetros de diámetro sacamos unos discos y los vamos poniendo en los moldes (los míos son de 9 cm de diámetro, esto cada cual lo adapta a los suyos) y lo que sobra lo vamos apartando.


Como esta masa primero hay que hornearla “a ciegas” o sea sin relleno, encima de la masa ponemos otro molde vacío y algo que haga peso. Yo destiné unas latas de pimiento morrón para esto. Las horneamos así durante 15 minutos. Las sacamos y cuando se enfrían las desmontamos y reservamos.


Seguimos con todo esto, siempre amasando y estirando el resto de la masa hasta acabar con toda. Entonces volvemos a poner las tartaletas en los moldes,  ponemos en cada una cuchara del relleno y las horneamos unos 10 minutos.

Esperamos hasta que templen, las desmoldamos y listas para servir. ¡Que aproveche!


SPENÓTOS-SONKÁS-PARMEZÁNOS RICOTTÁVAL TÖLTÖTT TORTÁCSKÁK / TARTALETAS RELLENAS DE RICOTTA, ESPINACAS, JAMÓN Y QUESO PARMESANO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ezt a tésztát a Tésztavarázs-ból néztem ki. A könyv magyar változatában azt hiszem „paté brisée” néven szerepel. Bevallom, első nekifutásra bajlódtam vele egy keveset, de nem a tészta hibájából, hanem inkább a saját figyelmetlenségemből adódóan. A tészta az olyan, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, öröm vele dolgozni. A töltelékhez a hűtőben árválkodó friss spenót és egy darab túró adta az ötletet. Megadom nektek egy adag tészta hozzávalóit, de én csak a felét használtam fel, a másik felét lefagyasztottam, ugyanis fagyasztva 3 hónapig eláll (a hűtőben 1 hétig).

Hozzávalók:
A tésztához:
·         250 g liszt
·         150 g szobahőmérsékletű vaj
·         1 k.k. só
·         1 tojás
·         1 e.k. hideg tej

A töltelékhez:
·         1 csomó friss spenót (kb. 100 g), ha nincs, fagyasztott is jó
·         100 g túró
·         50 g szerránó (vagy füstölt) sonka
·         1 tojás
·         1 e.k. tejföl (opcionális)
·         só, bors
·         reszelt parmezán sajt

Beleszitáljuk a lisztet egy tálba, beletesszük a többi hozzávalót és addig gyúrjuk, míg egy gombóccá össze nem áll. Ezután enyhén lisztezett felületen energikusan meggyúrjuk, amíg szép fényes és elasztikus nem lesz. Ekkor kettévágjuk (a fele 12 db tortácskához elegendő), mindkét gombócot folpack fóliába csomagoljuk, az egyiket a fagyasztóba a másikat pedig egy óra hosszára a hűtőbe tesszük.


Míg pihen a tésztánk, elkészítjük a tölteléket. A spenótot jól átmossuk, hogy ne maradjon rajta földmaradék és kb. 5 percre forrásban lévő vízbe tesszük, majd leszűrjük, és hideg vízzel leöblítjük. Ezután lecsöpögtetjük. Közben nagyon apró darabokra vágjuk a sonkát és egy kevés olívaolajon picit megpirítjuk. A túrót egy tálban villával jól összetörjük, hozzáadjuk a tojást, a vágódeszkán kicsit felaprított spenótot és a kihűlt sonkát. Sózzuk-borsozzuk és ízlés szerinti mennyiségű parmezán sajtot reszelünk hozzá. Jól összekeverjük, és ha szükséges, lazíthatjuk egy kanál tejföllel (vagy egy löttyintésnyi tejszínnel). Félretesszük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra. Kivesszük a tésztát a hűtőből, lisztezett felületen egy kicsit átgyúrjuk és sodrófával vékonyra (2-3 mm) nyújtjuk. Egy 12 cm átmérőjű fémgyűrűvel köröket szaggatunk belőle és a tortaformákba igazítjuk (nekem 9 cm-es tortaformáim vannak). Ami feleslegesen kilóg, azt félretesszük.


A tészta tetejére ráteszünk egy másik tortaformát és egy olyan „nehezéket” ami a sütőbe tehető (én feláldoztam erre 3 paprikakonzervet). A sütőbe tesszük és 15 percig „elősütjük”. Kivesszük, hűlni hagyjuk és félretesszük a félkész tortácskákat.


Mindezt addig ismételjük, amíg el nem fogy a tésztánk (a maradék tésztákat mindig összegyúrjuk, kinyújtjuk). Mikor már mind elő van sütve, visszahelyezzük őket a formákba és egy evőkanálnyi tölteléket teszünk mindegyikbe.


Kb. 10 percig sütjük. Ha langyosra hűltek, kivesszük a formából és máris tálalhatjuk.  Jó étvágyat!

        


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...