martes, 31 de enero de 2012

MUFFINS DE PUERRO Y QUESO CHEDDAR / PÓRÉHAGYMÁS-CHEDDAR SAJTOS MUFFIN

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Cuando un día navegando por la red me topé con esta receta AQUÍ enseguida la guardé pensando en que un día la voy a probar ya que nunca antes había comido muffins salados, sólo dulces. Ha pasado bastante tiempo hasta que por fin compré una bandeja para hacer muffins (o sea magdalenas) y me puse a ello. Estaba esperando impacientemente el resultado y no me defraudó. Son perfectos para un desayuno, una merienda o para una cena acompañando una ensalada. Ah, y por supuesto se pueden preparar con cualquier vegetal y queso. Esto ya es gusto de cada cual.

Ingredientes (para 12 muffins):

·         310 g de harina
·         2 cucharaditas (las de café) de sal
·         2 cucharaditas de levadura química (backpulver)
·         ½ cucharadita de bicarbonato sódico
·         2 huevos
·         300 ml de suero de leche (buttermilk)
·         100 g de mantequilla
·         25 g de miel
·         2 puerros medianos
·         100 g de queso Cheddar


Primero preparamos y medimos todos los ingredientes, limpiamos y troceamos los puerros y rallamos el queso. Ponemos el horno en marcha a 200 grados.
Ponemos en un bol los ingredientes secos, o sea la harina, la levadura, el bicarbonato y la sal, y mezclamos con una cuchara.
Cascamos los huevos en otro bol y los batimos ligeramente. Añadimos el suero de leche, la miel y la mantequilla derretida (pero no caliente). Mezclamos todo bien con unas varillas (¡no batimos!) y poco a poco vamos incorporando la mezcla harinosa. Finalmente añadimos el puerro y el queso mezclando con unos movimientos envolventes. Podemos reservar un poco de queso para espolvorear los muffins.
Ponemos las cápsulas en los huecos de la bandeja (si no usáis cápsulas, untad los huecos con unas gotas de aceite) y las rellenamos con la masa hasta ¾ parte. Espolvoreamos con un poco de queso rallado y metemos la bandeja al horno. Bajamos el calor a 190 grados y horneamos durante unos 25 minutos. Pasado este tiempo podemos pinchar con un pincho a ver si está la masa bien cocida, si sale limpio están hechos. Dejamos enfriar un poco y...¡al ataque! Templaditos están de vicio. ¡Que aproveche!

lunes, 30 de enero de 2012

PÓRÉHAGYMÁS-CHEDDAR SAJTOS MUFFIN / MUFFINS DE PUERRO Y QUESO CHEDDAR

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Mikor egy nap a neten bóklászva ráakadtam erre a muffinra ITT, azonnal elmentettem a receptet, hogy majd egyszer kipróbálom. Elég sok idő eltelt mire végre vettem egy muffin sütőt és nekiláttam. Kíváncsian vártam a végeredményt, mivel azelőtt sosem ettem sós muffint csak édes változatokat. Nagyon praktikus reggelire vagy uzsonnára, ajánlom, hogy próbáljátok ki. Ja, és természetesen készíthetitek olyan zöldséggel, ill. sajttal, amilyenhez éppen kedvetek van. Ezt már a fantáziátokra bízom.

Hozzávalók (12 muffinhoz):

·         310 g liszt
·         2 kávéskanál só
·         2 kávéskanál sütőpor
·         ½ kávéskanál szódabikarbóna
·         2 tojás
·         300 ml író (buttermilk)
·         100 g vaj
·         25 g méz
·         2 közepes póréhagyma
·         100 g Cheddar sajt


Először is készítsük elő és mérjük ki az összes hozzávalót, tisztítsuk meg és aprítsuk fel a póréhagymát és reszeljük le a sajtot. Kapcsoljuk be a sütőt és állítsuk be 200 fokra.
Tegyük egy tálba a száraz hozzávalókat, vagyis a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, és a sót és keverjük össze egy kanállal.
Egy másik tálba üssük bele a tojásokat és enyhén verjük fel. Adjuk hozzá az írót, a mézet és az olvasztott (de nem meleg) vajat. Kézi habverővel jól keverjük össze (nem verjük!) és apránként adjuk hozzá a lisztes keveréket. Végül lágy mozdulatokkal keverjük bele a póréhagymát és a reszelt sajtot. A sajtból félretehetünk egy keveset, amivel megszórjuk majd a muffinok tetejét.
A muffin sütőt kibéleljük a kapszulákkal (ha nem használunk kapszulát, akkor kikenjük pár csepp olajjal) és ¾ részig megtöltjük őket masszával. Megszórjuk mindegyiknek a tetejét kevés reszelt sajttal és mehet a sütőbe.  A hőfokot visszavesszük 190 fokra és kb. 25 percig sütjük. Végezhetünk tűpróbát a végén, hogy biztosan átsült-e a közepe. Ha kész, kivesszük, és kicsit hagyjuk hűlni. Langyosan a legfinomabb. Jó étvágyat!   

sábado, 14 de enero de 2012

TRENZA RUSA / OROSZ FONAT

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Cuando en vi esta receta AQUÍ me enamoré enseguida de esta trenza. Que ¿por qué la llaman trenza rusa? Ni idea. Puede que fueron los rusos que descubrieron este tipo de “trenzado”. No lo sé, ni tiene importancia. Lo importante es, que está buenísimo, es muy sencillo de prepararlo y es muy vistoso. Os da tiempo prepararlo para la merienda de esta tarde o para el desayuno de mañana. Por desgracia no hice fotos de cada fase de trabajo, pero en la receta original (en el link de arriba) sí hay, así que allí podéis seguir el paso a paso. La próxima vez que haga este dulce procuraré hacer más fotos y las colgaré aquí. Pero hasta entonces quiero compartir la receta con vosotros. Ah... y una cosita el que quiere hacer un tamaño más pequeño que tome sólo la mitad de cada ingrediente. Yo también lo hice así.


Ingredientes (para 4 personas):

·         500 g de harina
·         200 ml de leche
·         20 g de levadura fresca de panadero
·         90 g de azúcar
·         90 g de mantequilla
·         2 huevos
·         una cucharadita de sal

Para untar: 50 g de mantequilla + 2 cucharas soperas de azúcar

Tamizamos la harina. Templamos un poquito la leche (no calentar mucho!) y la echamos en un bol (donde luego vamos a amasar) y desmenuzamos en ella la levadura. Cogemos 2-3 cucharas de la harina y la echamos a la mezcla de leche y levadura. Mezclamos, tapamos y dejamos fermentar unos 10-15 minutos. Cuando haya subido añadimos los demás ingredientes, menos la mantequilla a la que fundimos en un cazo. Vamos amasando los ingredientes y finalmente le vamos añadiendo poco a poco la mantequilla fundida (pero no caliente!). Tenemos que conseguir que la masa se convierta en una bola lisa y elástica. Entonces echamos en otro bol un poco de harina, ponemos allí la masa, espolvoreamos con harina, la tapamos con un paño y dejamos fermentar en un lugar cálido hasta que doble su volumen (aprox. una hora). Mientras, fundimos la mantequilla y la mezclamos con el azúcar. Reservamos. Cuando la masa haya crecido la ponemos en una superficie enharinada la estiramos con la ayuda de un rodillo, procurando que tenga forma cuadrada. Entonces la untamos con la mantequilla azucarada. Ahora la vamos enrollando (como se ve en las fotos) procurando que los bordes queden exactos. Después de enrollarla cortamos de una punta un trozo de unos 4 centímetros con un cuchillo bien afilado. A continuación ponemos el rollo encima de papel de hornear (del tamaño de la bandeja donde se vaya a hacer) y lo cortamos por la mitad a lo largo dejando 4 centímetros en la otra punta sin cortar. Es importante que el cuchillo corte bien ya que en caso contrario aplastaríamos mucho la masa. Ahora tenemos que darle la vuelta a la punta (ver foto) y luego hacer la “trenza” con la masa, de manera que la parte del corte esté hacia arriba (seguid las fotos) y poner al final la otra punta que hayamos cortado antes. Así parecerá como si tuviera una rosa en cada punta. Cogemos la trenza junto con el papel de hornear y la ponemos en la bandeja de horno. La tapamos con un paño y dejamos que fermente durante media hora. ¡No hay que pintarla con huevo! Mientras, precalentamos el horno a 180 grados y luego horneamos la trenza unos 30 minutos. Si vemos que la parte de arriba se está tostando demasiado, ponemos encima una hoja de papel de aluminio. Después del horneado la sacamos y con la ayuda de un pincel  enseguida la untamos con leche. Dejamos enfriar en una rejilla y al final espolvoreamos con un poco de azúcar glas. ¡Que aproveche! 


OROSZ FONAT / TRENZA RUSA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Amikor ráakadtam erre a receptre ITT rögtön beleszerelmesedtem ebbe a kalácsba. Hogy miért hívják orosz fonatnak? Halvány gőzöm sincs. Talán mert az oroszok találták fel ezt a fajta „fonást”? (amit ugyan én inkább tekerésnek neveznék) Nem tudom, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a kalács nagyon finom, nagyon egyszerű és nagyon mutatós. Akár most is összedobhatjátok a délutáni kávéhoz vagy a holnapi reggelihez. Fázisfotókat ugyan nem készítettem a „fonásról” (elfelejtettem) de az eredeti receptben a fenti linken vannak, úgyhogy ott meg tudjátok nézni hogyan készül. Majd ha legközelebb sort kerítek erre a kalácsra, akkor csinálok én is fázisfotókat és felteszem ide. De addig is megosztom veletek a receptet. Ja, és még annyit, hogy aki kisebb kalácsot szeretne készíteni, az nyugodtan felezze a hozzávalókat, én is így tettem.


Hozzávalók (egy „4 személyes” kalácshoz):

·         500 g liszt
·         200 ml tej
·         20 g friss élesztő
·         90 g cukor
·         90 g vaj
·         2 tojás
·          1 kávéskanál só

A kenéshez: 50 g vaj + 2 evőkanál cukor

Átszitáljuk a lisztet. Picit meglangyosítjuk a tejet, egy tálba öntjük (ahol majd összegyúrjuk a hozzávalókat) és feloldjuk benne az élesztőt. Elveszünk a lisztből 2-3 evőkanálnyit és elkeverjük az élesztős tejjel. Betakarjuk, és langyos helyen hagyjuk, hogy „felfusson”. Mikor kész a kovászunk, beletesszük a többi hozzávalót kivéve a vajat, amit megolvasztunk. Jól kidolgozzuk a tésztát és a végén apránként hozzáadagoljuk az olvasztott (de nem meleg!) vajat. A végére egy jól kezelhető, nem ragacsos gombócot kell kapnunk. Lisztezett tálba tesszük, kevés lisztet szórunk a tetejére is, betakarjuk és langyos helyen a duplájára kelesztjük (kb. 1 óra). Ezután sodrófa segítségével négyzet alakúra nyújtjuk. Előtte megolvasztjuk a kenéshez szükséges vajat és összekeverjük a cukorral. Ezzel a keverékkel megkenjük a tésztát és feltekerjük mint a bejglit, amilyen szorosan csak tudjuk, ügyelve, hogy a szélek lehetőleg pontosan illeszkedjenek. Tepsi nagyságú sütőpapírra tesszük a rudat, és ahogy az a fázisfotókon látható, az egyik végéből éles késsel levágunk egy 4 cm-es darabot. Ezután hosszában félbevágjuk úgy, hogy a másik végén maradjon egyben egy 4 cm-es rész. Fontos, hogy nagyon éles kést használjunk, hogy ne lapítsa össze vágás közben a tekercset. Vágás után az egyben maradt véget „visszafordítjuk” (kövessétek a fázisfotókat), majd a tekercs két felét a vágással felfelé összetekerjük az ábra szerint. A végére „ráültetjük” az előzőleg levágott darabot, így olyan lesz, mintha egy-egy rózsa lenne a végein. Most a sütőpapírral együtt (így egyszerűbb) tepsibe vagy hosszúkás formába helyezzük (én tepsit használtam), egy tiszta ruhával letakarjuk és hagyjuk félórát kelni. Nem kell lekenni tojással! Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, és ha megkelt a fonatunk, 30 perc alatt készre sütjük. Ha nagyon pirulna a teteje, takarjuk le alufóliával. Mikor kész, vegyük ki a sütőből és azon melegében kenjük le tejjel. Rácson hagyjuk hűlni, majd szórjuk meg egy kevés porcukorral. Jó étvágyat!


viernes, 13 de enero de 2012

SOPA DE COCIDO CON “CARACOLES” RELLENOS / CSICSERIBORSÓ LEVES TÖLTÖTT ÓRIÁS CSIGATÉSZTÁVAL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Me encantan los garbanzos por lo tanto los preparo con frecuencia. En ensalada, humus, falafel y el popular cocido pero aparte del cocido madrileño existen un montón de comidas y pucheros más en los que se emplea esta legumbre pero yo quería hacer hoy un caldo más suave. Al final me salió tan suave que luego estaba pensando qué le podría añadir para hacerlo más interesante y darle más consistencia. Así que decidí enriquecerlo con unas albóndigas de carne - esto se hace mucho en mi país - cuando vi que tengo un paquete de caracoles gigantes de pasta sin abrir que compré hace poco. Me vino un flash que podría rellenarlos, cocerlos y servirlos en la sopa. Dicho y hecho.  

Ingredientes:

·         200 g de garbanzos secos (si no hay tiempo para el remojo se pueden emplear garbanzos cocidos de bote, pero el resultado nunca será igual)
·         un hueso blanco salado
·         un trozo de costilla de ternera (aprox. 150 g)
·         1 puerro
·         2 zanahorias
·         1 chirivía
·         1 nabo
·         una ramita de apio
·         sal
·         agua
·         23-25 unidades de caracoles gigantes de pasta

 Para el relleno:

·         250 g de carne picada de cerdo (o mitad cerdo mitad ternera)
·         1 bollito salado o un trozo de pan del día anterior
·         1 cebolleta
·         1 diente de ajo
·         1 huevo
·         2 lonchas finas de jamón serrano
·         sal, pimienta
·         un manojito de perejil picado

El día anterior por la tarde ponemos los garbanzos en remojo en agua tibia. Antes de acostarnos les cambiamos el agua.


El día siguiente ponemos en una olla a cocer el hueso blanco y la ternera. Antes de que rompa a hervir le quitamos la espuma y cuando hierva echamos los garbanzos. (Los garbanzos siempre se echan en agua hirviendo, nunca fría.) Antes de que vuelva a hervir otra vez le quitamos la espuma. Limpiamos las verduras, las echamos al caldo y dejamos cocer a fuego suave con la olla medio tapada. Sobre la marcha probamos de sal pero cuidado porque el hueso blanco suelta bastante. Si durante la cocción fuera necesario echar más agua, que sea siempre agua hirviendo, para no romper la cocción de los garbanzos. Mientras se cuecen los garbanzos preparamos el relleno. Ponemos el trozo de pan a remojar en un poco de agua y cuando se ha hinchado lo escurrimos bien y desmenuzamos en un bol. Añadimos la carne y el jamón picadito, la cebolla y el ajo picados y el huevo. Salpimentamos, echamos el perejil picado y trabajamos bien todo con la mano. Ponemos esa farsa en una bolsa de plástico, le cortamos la esquina (yo no quería ensuciar para eso la manga pastelera) y rellenamos los caracoles. Podemos ayudarnos un poco a empujar con el dedo para que no quede ningún hueco vacío dentro. Reservamos. 


Cuando los garbanzos ya estén cocidos ponemos agua a hervir aparte en una cazuela baja. Cuando hierva echamos sal y cocemos los caracoles rellenos. Cuidado de no echar muchos a la vez para que no estén amontonados. (Al tiempo que pone el fabricante para cocer la pasta yo le añadí 5 minutos más.) Cuando estén cocidos los sacamos con una espumadera. Al servir pongamos dos o tres en el plato, echemos encima la sopa caliente y espolvoreemos con perejil picado. ¡Que aproveche! 


jueves, 12 de enero de 2012

CSICSERIBORSÓ LEVES TÖLTÖTT ÓRIÁS CSIGATÉSZTÁVAL / SOPA DE COCIDO CON “CARACOLES” RELLENOS

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Nagyon szeretem a csicseriborsót így elég gyakran előfordul az étrendben. Szoktam használni salátához, humuszhoz, falafelhez vagy a nálunk igen népszerű leveshez. Számtalan tartalmas levesfajta van itt Spanyolországban, aminek fő hozzávalója a csicseriborsó, de én most valami egyszerűbbet szerettem volna. Olyannyira egyszerűre sikeredett a leves, hogy aztán azon gondolkodtam milyen levesbetétet csináljak hozzá, hogy egy kicsit feldobjam, tartalmasabbá tegyem. Már éppen eldöntöttem hogy húsgombócot fogok szaggatni bele, amikor megakadt a szemem egy doboz nemrég vett - még bontatlan - óriás csigatésztán. Na, mondom épp itt az ideje, hogy felbontsam. Nem tudtam mi fog kisülni (ill. kifőni) a dologból, mert a csigatésztát ugyan azért vettem, hogy megtöltsem, de akkor eszembe sem jutott, hogy esetleg levesbetétnek főzzem ki. Szóval így kezdődött....és így folytatódott.


Hozzávalók:

·         200 g száraz csicseriborsó (ha nincs idő áztatásra, használhatunk konzerv csicseriborsót is, de az eredmény sosem lesz ugyanaz)
·         egy kb. 6-7 cm-es sózott velős csont darab (ez Spanyolországban minden hentesüzletben kapható, de helyettesíthetjük friss velős csonttal)
·         kb. 150 g marhaborda
·         1 póréhagyma
·         2 db sárgarépa
·         2 db petrezselyemgyökér
·         egy darabka zeller (szárzeller is jó)
·        
·         víz
·         23-25 db óriás csigatészta

A töltelékhez:

·         250 g darált sertéshús
·         1 szikkadt zsemle
·         egy kisebb hagyma fele
·         1 gerezd fokhagyma
·         1 tojás
·         2 vékony szelet szerránó sonka (elhagyható)
·         só, bors
·         kis csokor apróra vágott petrezselyem

A csicseriborsót a főzés előtti nap délutánján beáztatjuk langyos vízbe.


Még lefekvés előtt leöntjük róla a vizet és újra belepjük langyos vízzel. Másnap feltesszük főni egy fazékban a csontot és a húst. (Ha szert tudunk tenni sózott csontra, nehogy megmossuk előtte! Azt viszont előrebocsátom, hogy a levesünk nem lesz áttetszően tiszta, sőt. Viszont fantasztikus lesz az íze.)

(Így néz ki a sózott csont. Forrás: UniónAlosnera)

Mielőtt forrásnak indulna lehabozzuk, majd hozzáadjuk a lecsöpögtetett csicseriborsót. Mielőtt forrni kezdene ismét, mégegyszer leszedjük róla a habot. Megtisztítjuk a zöldségeket (nem fontos darabolni), hozzáadjuk és forrás után közepes tűzön, lefedve (kis rést hagyva) főzzük. Kóstoljuk meg hogy kell-e sózni, mert a sós csont estében lehet, hogy erre már nincs is szükség. Ha főzés közben szükséges lenne utána önteni egy kevés vizet, az mindig forró legyen (legjobb ha vízforralóban vagy egy ibrikben  forralunk egy keveset), hogy ne szakítsuk meg a leves forrását egy pillanatra sem. Közben megcsináljuk a tölteléket. Kevés vízbe áztatjuk a zsemlét, majd ha megszívta magát kinyomkodjuk, és egy tálba morzsoljuk. Hozzáadjuk a darált húst, az apróra vágott hagymát/fokhagymát és a felaprított sonkát. Beleütjük a tojást, sózzuk-borsozzuk és megszórjuk petrezselyemmel. Kézzel jól összedolgozzuk, majd beletöltjük egy nylonzacskóba (én nem akartam ezért összekenni a habzsákot) aminek levágjuk a sarkát és megtöltjük az óriás csigákat. Az ujjunkkal is besegíthetünk a végén a nyomkodásba, hogy ne maradjon üres hely a csigában.


Mikor a csicseriborsó már puha, egy közepes lábasban vizet forralunk, megsózzuk, és közepes lángon kifőzzük benne a töltött csigákat. Ne tegyünk egyszerre csak annyit, hogy kényelmesen elférjenek, és ne legyenek egymás hegyén-hátán. (Én a tésztadobozon feltüntetett főzési időre még öt percet ráhúztam.) Ha megfőtt, szűrőkanállal kiszedjük egy tányérra. (Mivel ez elég nagy mennyiség, én a felét mikor kihűlt, rögtön le is fagyasztottam.) Tálaláskor kettőt-hármat teszünk egy tányérba, rászedjük a forró levest és megszórhatjuk egy kevés petrezselyemmel. Jó étvágyat!

             








sábado, 7 de enero de 2012

FUSILLI BUCATI CON RAGÚ DE MEJILLONES Y PIMIENTOS / SPIRÁL-CSŐTÉSZTA PAPRIKÁS KAGYLÓRAGUVAL

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

Después de tantos días de fiesta una ya tiene ganas de volver a la normalidad en todos los sentidos, en todos los ámbitos, pero sobre todo en la cocina. Yo empecé....nooo....no con un régimen nuevo, ni siquiera con uno viejo. Gracias a Dios no suelo pasarme con la comida preparando platos y platos que luego se necesita una semana para acabar con las sobras. No. Intento hacer cantidades justas que se puedan comer cómodamente sin hincharse.
Pero aún así empecé por aprovechar las sobras que me quedaban de algunos ingredientes. Sacando de la nevera  unas mitades de pimientos se me ocurrió la idea de hacer un ragú de mejillones con pimientos. Así que compré poco más de medio kilo (aprox. 15-20 unidades) de mejillones y me puse a ello.

Ingredientes (para 2 personas):

·         160 g de pasta fusilli bucati (o cualquier otra pasta a gusto)
·         15-20 mejillones
·         medio pimiento california rojo
·         medio pimiento california amarillo
·         una cebolla pequeña
·         2 dientes de ajo
·         la mitad de un chile fresco (opcional)
·         3 tomates grandes (se pueden sustituir por puré de tomate natural)
·         sal, pimienta
·         aceite de oliva
·         un manojo pequeño de perejil fresco
·         queso parmesano

Antes de empezar cualquier cosa primero hay que limpiar bien los mejillones de barbas y demás cosas, lavarlos y ponerlos en remojo en agua fría y salada durante unas 2-3 horas. Pasado este tiempo ponemos a calentar una sartén seca y echamos los mejillones. Tapamos y esperamos a que se vayan abriendo al vapor y los vamos sacando conforme se vayan abriendo. Cuando estén todos, los sacamos de la concha y reservamos. Cortamos la cebolla en juliana y la ponemos a pochar en aceite de oliva. Limpiamos los pimientos, también los cortamos en tiras y añadimos a la cebolla. Mientras se va haciendo el sofrito ponemos a calentar agua para la pasta y pelamos/picamos los tomates. Después de 8-10 minutos echamos el chile y los ajos picados al sofrito, le damos unas vueltas e incorporamos el tomate. Salpimentamos. Echamos sal al agua que ya esté hirviendo y ponemos a cocer la pasta. Calculemos que la pasta y el ragú estén listos más o menos al mismo tiempo. Cuando se evaporó parte del líquido del tomate (digamos que el ragú está a punto) añadimos los mejillones. Echamos el perejil y la pasta escurrida, le damos unas vueltas y servimos. Ya en el plato espolvoreamos con un poquito de perejil picado y queso parmesano y listo. ¡Que aproveche!



SPIRÁL-CSŐTÉSZTA PAPRIKÁS KAGYLÓRAGUVAL / FUSILLI BUCATI CON RAGÚ DE MEJILLONES Y PIMIENTOS

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Az ünnepek után jólesett/jólesik végre visszatérni a normális, megszokott kerékvágásba mindenféle téren, de főleg a konyha tájékán. Természetesen a maradékok újrahasznosításával kezdtem. Hál’ Istennek nem szoktam túlfőzni magam és igyekszek annyi ételt készíteni amennyi egy étkezés alkalmával elfogy, úgyhogy nálam a maradékokat leginkább a „félbehagyott” hozzávalók teszik ki. Tehát szépen kipakoltam a pultra a „darabárut” aztán gyorsan kigondoltam, hogy mi legyen a sorsa. Mivel volt néhány félbevágott paprikám először ezeket használtam fel egy raguhoz, amihez vettem 50-60 dkg (nem mértem a súlyát, de kb. 15-20 db) kékkagylót és hozzáláttam.

Hozzávalók (2 személyre):

·         160 g spirál-csőtészta (de lehet bármilyen tészta, ízlés szerint)
·          15-20 db kékkagyló (otthon feketekagylóként ismert)
·         egy piros kalifornia paprika fele
·         egy sárga kalifornia paprika fele
·         egy kisebb hagyma
·         2 gerezd fokhagyma
·         egy friss chili paprika fele (opcionális)
·         3 db nagyobb paradicsom (helyettesíthető natúr paradicsompürével)
·         só, bors
·         olívaolaj
·         egy kis csokor friss petrezselyem
·         parmezán sajt

Mielőtt nekilátnánk, először is a kagylót egyenként jól meg kell tisztítani a rátapadt „bajusztól”és megsikálni, majd 2-3 órát áztatni hideg, sós vízben. Ezután felmelegítünk egy száraz serpenyőt, beletesszük a lecsöpögtetett kagylót és lefedjük. A kagyló levet fog engedni és ennek a lének a gőzében ki fognak nyílni a kagylók. Mikor látjuk hogy elkezdenek nyílni, egy konyhai csipesz segítségével tálba szedjük őket. Nem kell ott a gőzben teljesen készre főzni, ez majd megtörténik a raguban. Mikor kész az összes (amelyik teljesen zárva marad, kidobhatjuk), kiszedjük őket a páncélból és félretesszük. A megtisztított hagymát hosszúkásra (julien-re) vágjuk és olívaolajban feltesszük dinsztelni. A magoktól és erektől megtisztított paprikát is csíkokra vágjuk és hozzáadjuk a hagymához. Közben felteszünk vizet melegíteni a tésztához és meghámozzuk majd felaprítjuk a paradicsomot. 8-10 percnyi dinsztelés után mehet a serpenyőbe az apróra vágott chili és a fokhagyma. Néhányat keverünk rajta és hozzáadjuk a paradicsomot is. Sózzuk-borsozzuk. A forrásban lévő vizet megsózzuk és fogkeményre főzzük benne a tésztát. Úgy kalkuláljunk, hogy a tésztának és a ragunak kb. egy időben kell készen lennie! Mikor a paradicsom levének egy része elfőtt (mondhatni, hogy a ragu már készen van) hozzáadjuk a kagylót, a kagylónak ugyanis (mivel puhatestű) elég egy-két perc. Felaprítjuk a petrezselymet, megszórjuk vele a ragut, majd lecsöpögtetjük a tésztát és azt is hozzáadjuk. Átkeverjük, és máris tányérokra szedjük. Megszórjuk még egy kevés petrezselyemmel, parmezán sajtot reszelünk rá és azon melegében elfogyasztjuk. Jó étvágyat!


martes, 3 de enero de 2012

ENSALADA DE GAMBAS, MANGO Y AGUACATE / GARNÉLÁS-MANGÓS-AVOKÁDÓS SALÁTA

Ez a recept megtalálható magyarul itt.

La ensalada de hoy es fruto de una decisión rápida... después de abrir la nevera y ver las sobras que quedaban desde que hice los canapés para la cena de Nochevieja. Saqué las cosas perecederas fuera y de repente me acordé de una ensalada que un día (hace ya tiempo) vi AQUÍ. Tenía todo para prepararla, lo único que cambié ha sido la presentación. Sinceramente - aparte de buena - ha quedado tan vistosa que hubiera sido perfecta para empezar cualquier menú navideño. Hasta me da vergüenza reconocer que el plato principal de hoy (después de esta ensalada) fueron “patatas a lo pobre”.  ¡Una comida de fusión total! :-)  

Ingredientes (para 2 personas):

·         12-15 gambas cocidas y limpias
·         ½ aguacate
·         ½ mango
·         1 cogollo de lechuga
·         un manojito de cilantro fresco
·         1 c.s. de jarabe de arce
·         la piel rallada y el zumo de media lima
·         1 chile seco (pequeño)
·         sal, pimienta
·         2 c.s. de aceite de oliva virgen extra

Echamos en un cuenco el jarabe de arce, la piel rallada y el zumo de la lima y el aceite de oliva. Salpimentamos, echamos el chile cortado en trocitos muy menuditos con unas tijeras y mezclamos. A parte, cortamos en cubitos el mango, el aguacate y troceamos las gambas al mismo tamaño más o menos. Echamos todo en un bol, regamos con la vinagreta preparada y le añadimos el cilantro. Como las hojitas de cilantro no son muy grandes, yo no las suelo picar. Finalmente separamos del cogollo 5-6 hojas, las enjuagamos debajo del chorro de agua y las secamos en la centrifugadora de lechuga (o con papel de cocina). Las ponemos en un plato y las “rellenamos” con la ensalada. Listo. Es una ensalada fácil, rápida, ligera y deliciosa. ¡Que aproveche!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...