Esta receta se puede ver en castellano aquí.
A mai posztról nem lehet sokat mesélni - legalábbis az elkészítéséről nem - ugyanis egy annyira, de annyira egyszerű ételről van szó... Mivel a napom egy kicsit mozgalmas volt, valami gyorsat kellet kitalálni ebédre. Elmentem kenyeret venni valami szendvicsféle gyártásához és láttam, hogy friss fűszernövények érkeztek szupermarketbe. És hát mit tagadjam, a friss, illatos fűszer a vesztem. Gyönyörűek és hívogatók! Mondanom sem kell, hogy néhány cserepecske a kosaramban landolt és hazafelé már azon agyaltam, hogy melyikkel végezzek ma (legalábbis egy részével). Upssz… ez úgy hangzott mintha valami “fűszerkiller” lennék. Mire hazaértem, az ebéd már el is készült… gondolatban. Vizet tettem fel melegíteni, és amikor felforrt egy kis sót és egy maréknyi széles metéltet (tagliarelle) tettem bele. Míg a tészta főtt (3 perc!) addig serpenyőbe csaptam egy darab jóféle ír vajat (imádom) és felaprítottam néhány zsályalevelet. Micsoda illatok! Már csak le kellett szűrnöm a tésztát, ami a zsályával együtt a habzó vajban landolt, és a főzőcske résznek igazából itt vége is van. Nincs nagyobb elégedettség a konyhában, mint az, amikor valami nagyon egyszerű átalakul valami nagyon nagyszerűvé.
De nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek inkább a képek… a többit pedig a fantáziátokra bízom.
Hozzávalók (2 személyre):
- 10 dkg tészta
Én tagliarelle-t használtam mert ez a kedvencem, de bármilyen típus jó. De vigyázat(!), bármilyen típus de nem akármilyen márka. Érdemes olasz tésztát venni, mert ha valamire büszkék lehetnek az olaszok, az az, hogy tésztagyártásban profik. A választék nagyon széles, igazából csak a pénztárca szab határt. De megéri minőségi tésztát venni!
- 3 dkg vaj
- só
- kb. 10 levél friss zsálya
Ha módotokban áll friss fűszernövényt venni, ajánlom tegyétek meg. Hihetetlenül jó ízt ad az ételnek.
És az ebéd...
... ami nagyon finom volt. :-)
A parmezánforgácsokat csak a képek kedvéért reszeltem rá.... no meg azért mert imádom. (hehe)
0 comentarios:
Publicar un comentario