lunes, 14 de febrero de 2011

SPAGETTI VÉNUSZKAGYLÓVAL

Esta receta se puede ver en español aquí.

A blogomat ezzel az egyszerű, mégis nagyszerű fogással indítom, melyet bátran nevezhetnék a „tökéletes házasságok” egyikének is. Kevés hozzávaló, kevés macera, fantasztikus kulináris élmény. Íme:


Hozzávalók (2 személyre):
·         1/2 kg vénuszkagyló
·         20 dkg spaghetti
·         6-8 gerezd fokhagyma
·         chili paprika (ízlés szerint)
·         petrezselyem
·         minőségi száraz fehérbor (kb. 1,5 dl)
·        
·         olívaolaj
·         frissen facsart citromlé
Amint hazavittük a kagylót, mossuk át, tegyük egy edénybe, öntsük fel hideg vízzel hogy bőven ellepje és szórjunk rá nagyszemű tengeri sót (ha nincs nagyszemű, jó a normál tengeri só is). Keverjük át és min. egy órát hagyjuk állni, hogy a kagyló úgymond „kilökje” magából a lehetséges homokszemcséket. Ez nagyon fontos lépés, mert a fogunk alatt csikorgó homok élvezhetetlenné teheti ezt az egyébként fenséges fogást. Ha csak másnap fogjuk főzni (semmi baj, annál több ideig tisztul a kagylónk), akkor hűtőbe tesszük a lefedett edényünket.
A spagettit feltesszük főni forrásban lévő sós vízbe a gyártó által megadott ideig. Közben a felszeletelt fokhagymát a felaprított (összetört) chilivel olívaolajon halványan megpirítjuk. Kicsit megsózzuk, felöntjük a fehérborral, és amíg felforr, a kagylónkat szűrőbe tesszük és folyó víz alatt leöblítjük. (Ilyenkor láthatjuk, hogy a kagylók után maradt vízben mennyi kosz marad.) Közben felforrt a borunk, így a kagylót beletesszük és a serpenyőt néha meg-megrázogatva… várunk. Én készítek egy tálat a tűzhely mellé, és ahogy kezdenek szétnyílni a kagylók, máris szedem őket a tálba egy konyhai csipesszel. Ezt azért teszem, mert nem szeretem „agyonfőzni”. A kagyló, puhatestű lévén pillanatok alatt megfő. A fokhagymás-boros „szószt” kicsit visszaforraljuk, hogy a tésztánk ne legyen túl leveses, a kagylóra pedig citromlevet facsarunk. Közben ellenőrizzük a tésztát, ha kész leszűrjük és hideg vizes öblítés után lecsöpögtetjük. Apróra vágjuk a petrezselymet, és ha a „szósz” kellően visszaforrt már, akkor kagyló, tészta, petrezselyem… zsupsz!... bele a serpenyőbe. Átmelegítjük-keverjük és tálaljuk.
Erre a fogásra bűn sajtot tenni! Még akkor sem, ha ötcsillagos „parmigiano”!



















0 comentarios:

Publicar un comentario en la entrada

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...