viernes, 10 de febrero de 2012

CÉKLÁS “RONGYOSTÉSZTA” (STRACCI) DIÓS GORGONZOLAMÁRTÁSSAL, ÉDESKÖMÉNNYEL / PASTA “STRACCI” DE REMOLACHA CON SALSA DE GORGONZOLA Y NUECES, E HINOJO

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ezt a receptet az egyik kedvenc tésztáskönyvemben láttam és annyira attraktív, hogy már akkor eldöntöttem hogy megcsinálom, amikor először kezembe vettem és átlapoztam a könyvet. Na, azóta elég sok idő eltelt. Aztán két hete úgy döntöttem, hogy itt az ideje. Természetesen pont akkor nem volt nyers cékla a boltban amikor nekem gyúrhatnékom támadt, úgyhogy vettem natúr főtt céklát, mert hát ugye hirtelen halaszthatatlan lett a céklás tészta elkészítése. Ez nagyon jellemző rám. Amit én egyszer elhatározok, az kell, de máris! Nekem holmi zöldségbeszállítók ne húzzák keresztbe a terveimet. Szóval a nagy sietségnek meg is lett az eredménye, csak nem éppen az, amit én vártam. Nem azt mondom, hogy az akkori tészta nem lett jó, csak a főtt céklától nem lett olyan szép élénk színe, hanem inkább betegesen sápadtka volt a lelkem (ez a középső képen látszik is, amit majd legközelebb kicserélek). Aztán erre még rátett, hogy egy kicsit túl is főztem, szóval megenni megettük, sőt, finom is volt, viszont már akkor tudtam, hogy a blogra AZ nem fog felkerülni. De hát rajtam aztán ugyan nem fog ki egy tészta, úgyhogy ma újra nekiláttam. Változtattam rajta néhány dolgot, jobban is koordináltam a tészta és a mártás főzési idejét, úgyhogy ímhol hozom a receptet.

Hozzávalók (2 személyre):

A tésztához:

·         100 g liszt
·         80 g hámozott sült cékla
·         pici só

A mártáshoz:

·         1 póréhagyma
·         80 g gorgonzola sajt
·         kb. 200 ml tejszín
·         só, bors
·         egy maréknyi dióbél
·         néhány szál édeskömény zöld

Ezt a tésztát akkor érdemes készíteni, ha egyébként is tervben van, hogy céklát sütünk, mert hát ugye nyilván nem fogunk nekiállni 80 grammot sütni. A sült cékla nagyon egészséges magában is, salátában vagy más receptekhez felhasználva. Szóval egy kisebb tepsit alufóliával kibélelünk úgy, hogy a szélei bőven túllógjanak a tepsin, hogy utána rá tudjuk hajtogatni a céklára. Miután bekapcsoltuk a sütőt 200 fokra, meghámozzuk a céklákat, félbevágjuk és beletesszük a tepsibe. Megszórjuk nagyszemű tengeri sóval, tekerünk rá borsot és meglocsoljuk balzsamecettel, olívaolajjal és csurgatunk rá egy teáskanálnyi mézet. Kicsit „összekeverjük”, hogy a cékladarabok minden oldala be legyen vonva, teszünk rá egy-két ágacska rozmaringot, ráhajtogatjuk az alufóliát és mehet a sütőbe, amit beállítunk egy órára. (mivel a cékladarabok nem túl nagyok kb. 40 perc elég neki) Mindenesetre 35-40 perc után szúrjunk bele egy hústűt vagy villát (az alufólián keresztül) és ha könnyen belemegy akkor kész. Inkább legyen egy kicsit roppanós, mint püré állagú. Kivesszük és hagyjuk hűlni.

  
Kimérjük a lisztet és egy tálba szitáljuk, megszórjuk egy kevés sóval, a kihűlt/kimért céklát pedig botmixerrel pürésítjük és hozzáadjuk a liszthez. Villával összekeverjük, majd elkezdjük kézzel gyúrni. Ha nagyon szükséges, adhatunk hozzá egy pici langyos vizet, de ez a liszttől függ. Én nem tettem hozzá egy csepp vizet sem. Ha összeállt a gombóc, akkor lisztezett felületen addig gyúrjuk, amíg egy sima rugalmas gombóccá nem válik. Bevallom, én ezt a részét külön élvezem. Ezután folpack fóliába „csomagoljuk” és min. 30 percre a hűtőbe tesszük.
Közben felteszünk egy nagyobb fazékban vizet melegíteni a tésztához. Míg a víz melegszik, megtörjük a diót és a dióbelet késsel durvára vágjuk. Megtisztítjuk a póréhagymát, a fehér részét felaprítjuk és egy serpenyőben olívaolajon nagyon lassan dinsztelni kezdjük. Amikor már üveges a hagyma, hozzáadjuk a gorgonzolát, majd mikor már feloldódott, a tejszínt. Közben a forrásban lévő vízbe teszünk egy kanál sót. Kivesszük a tésztát a hűtőből és lisztezett felületen sodrófával kinyújtjuk. Aki akar, használhat tésztanyújtó gépet, de az igazság az, hogy én ilyen kis mennyiségű tésztáért ugyan elő nem veszem. De ezt mindenki döntse el saját maga. Mikor kinyújtottuk a tésztát - nem kell átlátszó vékonyságúra nyújtani - derelyevágóval hosszában kb. 10-12 cm széles csíkokra vágjuk, amiket háromszög alakúra darabolunk.


Innentől a munkafolyamat már nagyon gyorsan megy. Bedobáljuk a tésztát a forrásban lévő vízbe és megkeverjük. Kavarunk egyet a mártáson (ami ugye végig alacsony lángon rotyog) sózzuk-borsozzuk, és amikor a tésztadarabok már a víz felszínén úszkálnak, szűrőkanállal egyenesen beleszedjük őket a mártásba. Kicsit összekeverjük, és máris tányérokra szedjük. A tetejét megszórjuk a durvára vágott dióval és apróra tépkedet édeskömény zölddel. Jó étvágyat!


Ez a recept a „PASTA ¡que pasión!” tésztaspecialitásokat tartalmazó szakácskönyvből való.

0 comentarios:

Publicar un comentario en la entrada

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...