AMIKOR AZ EMBER LÁNYA TÚLVÁSÁROLJA MAGÁT… I.

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

A (múlt) szombati bevásárláskor szembetaláltam magam egy kalifornia-paprika heggyel. Annyira szépek voltak a paprikák, hogy nem tudtam ellenállni. Jól bevásároltam. Nem nagyon ugrálok a nyers kalifornia paprikáért, sütve viszont imádom, így nem volt kétséges hogy fogja végezni. A szokásos módon megsütöttem, meghámoztam, kimagoztam. Feldaraboltam (csíkokra szoktam vágni), só, fokhagyma, olívaolaj, összekever és kész. Aztán dolgom végeztével ránéztem a tálra és megkérdeztem magamtól: és most mit fogok kezdeni ennyi sültpaprikával? Mert akármennyire szeretem, nem ehetek reggeltől estig sültpaprikát. Így gyorsan gondolkodni kezdtem és az első recept megszületett még azon melegében szombaton. A sorozat folytatódik…

SERTÉS SZŰZPECSENYE GOMBÁS-SÜLTPAPRIKÁS TEJSZÍNES MÁRTÁSSAL

Nagyon ritkán eszem disznóhúst, de ha néhanapján megkívánom, szűzpecsenyét szoktam venni, azt is ibériai sertésből, ami kb. a magyar mangalicával egyenlő, legalábbis egyazon gyökérről erednek. Teljesen más az íze mint a sima mezei sertéshúsnak, sőt, kétségkívül klasszisokkal veri azt.

Szóval kiindulási pontnak volt egy szűzpecsenyém. Jobban mondva a kiindulási pont sültpaprika volt, ehhez jött a pecsenye. Folytatásként volt még friss csiperkegomba és tejszín. És ezen a ponton le is álltam a fejtöréssel, inkább munkához láttam.

Hozzávalók (4 személyre):

• 1 közepes méretű sertés szűzpecsenye (kb. 60 dkg-os lehetett)
• 50 dkg csiperkegomba
• kb. 10-15 dkg-nyi sültpaprika
• 2 dl főzőtejszín
• 3-4 gerezd fokhagyma
• só, bors
• olívaolaj

Elkészítési mód:

Ha túl zsíros a szűzpecsenye (ami mangalica esetében igen valószínű), aki akar, egy keveset levagdoshat a vastagabb zsírrétegekből, de nem érdemes (és nem is szabad!) „kopaszra” lepucolni, mert akkor elveszti karakterisztikus ízét. Magyarán… elcsesszük. Mondanom sem kell, hogy a húst nem mossuk! Mikor konyhakész kb. másfél cm vastag szeletekre vágjuk, ezt nevezik szaknyelven szűzérmének. Megtisztítjuk a fokhagymát, szeleteljük és egy serpenyőben olívaolajon pirítani kezdjük. Mielőtt még színt kapna, hozzáadjuk a sózott borsozott szűzérméket és együtt pirítjuk. A hús kb. 5-10 perc alatt kész van, nem szükséges cipőtalp keménységűre sütni. Félrehúzzuk és szűrőkanállal kiszedjük egy tányérra. Ha lehet, ne maradjon egy fokhagymadarab sem a visszamaradt zsiradékban. Megmossuk a gombát (nem hámozzuk!), levágjuk a tönk alsó részét és félbevágjuk a gombafejeket, amelyik egy kicsit nagyobb negyedeljük. A húsból visszamaradó olajra tesszük és egy-két tekerésnyi borsot teszünk rá. Nem sózzuk! Mikor elfőtt a lé amit a gomba engedett, hozzáadjuk a sültpaprikát, összepirítjuk és felöntjük tejszínnel.

Nem fontos egyszerre az egész tejszínt ráönteni, inkább adjunk még hozzá, ha kevésnek találjuk. A mártás mennyiségét mindenki a saját ízlése szerint állítja be. Nem kell sűríteni semmivel! Kicsit összeforraljuk, majd hozzáadjuk a szűzérméket és csak most kóstoljuk meg, hogy elég sós-e. Vegyük figyelembe, hogy a paprika és a hús már sózva volt előtte. Megvárjuk míg rottyan egyet és kész. A sültpaprika mennyei ízt kölcsönöz a tejszínes mártásnak. Köretnek szalmakrumplit sütünk hozzá. Jó étvágyat!... és kezdődhet a tunkolás.