LANGYOS RÁKSALÁTA

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Soha életemben nem ettem még olyan zöldleveles salátát, ami meleg, illetve langyos lett volna. Addig, míg egyszer vendégségben elém nem került. Az első falatnál meglepő volt, de nagyon finom. Mások voltak az összetevői mint az én salátámnak, de (mai nyelvjárás szerint) nagyon ott volt. Mert a leveles salátákat ugye általában hidegen szoktuk tálalni. Az összetevőket variálhatjuk kedvünk szerint, de a zöldsaláta mindig hideg (elő)étel. No, ezt ma megcáfoljuk. Bár bevallom nem minden zöldsaláta párosítható hővel, mert ez automatikusan hozza magával, hogy a saláta összeesik és rongyos lesz, ami nem igazán szemet gyönyörködtető látvány. Ehhez egy olyan salátafajtára van szükség, ami ress marad akkor is, ha a többi belevalót melegen adjuk hozzá. Ehhez tökéletes az „cichorium endívia” saláta, annak is a széles levelű „latifolia” nevű variánsa. Azt hiszem, hogy keszegsalátának hívják otthon, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre a kép alapján biztosan ráismertek. Amivel összepárosítottam, az se több, se kevesebb, mint fokhagymás garnélarák (gambas al ajillo). Valószínű, hogy ebben a pillanatban többen felszisszennek (nagyrészt garnélarajongók), hogy hogyan mertem megtenni ezt a merényletet. Mert ugye aki szereti a garnélát az biztos, hogy kóstolta már fokhagymásan jó kis olívaolajjal,... és ilyet salátaba tenni? Meg azt is tudja, hogy ez a fajta étel igencsak kívánja a kenyeret (no meg az is, aki eszi) és etikett ide, etikett oda, tunkolni kötelező. Mondhatnám még azt is, hogy aki ezt nem teszi, nem érdemel fokhagymás garnélát, de nem akarok magam ellen beszélni. A kenyeret nyilván a diétám miatt mellőztem (ha nem, egy fél bagett biztos lecsúszott volna), de azt is tudtam, a fentebb említett tapasztalatom alapján, hogy nem fogok csalódni. Sőt! Aki evett már tengerparton valóban „friss” rákot, az tudja, miről beszélek. De az sem mindegy ám, hogy melyik fajta garnélából készítjük. Mert garnéla nem csak egyfajta van. Tudom, akik nem tengerközelben élnek azok örülnek, ha egyáltalán kapnak frisset, nem még hogy válogassanak is. Egyszer azért majd egy post erejéig kitérek rá, hogy az általam ismert és itt kapható rákfajták mely ételek elkészítéséhez jók igazán. A terv kivitelezése folyamatban van. De térjünk vissza az én fokhagymás-petrezselymes alkotmányomhoz, amihez én vörös garnélát használtam, hivatalos nevén „Aristeus antennatus”. Ne röhögjetek ki, ez a hivatalos neve. Nyilván a piacon nem így keresem, de gondoltam, ha esetleg valaki rá akar keresni a neten, jó ha tudja. Ez a fajta garnéla rendkívül intenzív ízű. Bevallom, hogy még a garnélakedvelők között is akad olyan, aki nem igazán rajong érte, pont ezért. Viszont ehhez a fogáshoz tökéletes. Jobb nem is lehetne. Miután megtisztítottam, a fejét (ahol az igazi esszencia van) és a páncélocskákat amit a húsról lefejtettem, félreteszem, mert ez még felhasználandó. De mondom inkább előbb a receptet.

Hozzávalók (2 személyre):

• 30 dkg vörös garnélarák
• 8-10 gerezd fokhagyma
• 1-2 db madárszem chili
• petrezselyem
• só
• olívaolaj
• egy jó nagy tányérnyi megtépkedett keszeg saláta

A megtépkedett salátát megmossuk, és saláta-centrifugában megszárítjuk. Kiszedjük egy tányérra, picit megsózzuk és enyhén meglocsoljuk olívaolajjal. Félretesszük. Mint már említettem, a rákokat megtisztítjuk és félretesszük.

A megtisztított fokhagymát felszeleteljük és egy serpenyőben, bő olívaolajban, a kettétört madárszem chilivel együtt pirítani kezdjük.

Közben apróra vágunk egy csokor petrezselymet. Mikor aranyszínű a fokhagyma (vigyázzunk, ne legyen túl sötét), hozzáadjuk a rákokat, plusz beledobunk 2-3 rákfejet is hogy jó ízletes legyen és sózzuk. Innentől 3 perc alatt kész az egész. Könyörgöm, ne főzzétek túl a rákot, mert az halálos bűn.

Mielőtt megszórnánk a petrezselyemmel, a rákfejeket fakanállal jól kinyomkodjuk, kivesszük és félrerakjuk. Ezután rászórjuk a petrezselymet, kettőt kavarunk rajta és ráöntjük a salátára.

Lazán átmozgatjuk az egészet és kész. Villa a kézbe és… jó étvágyat!

(Megjegyzés: Egy kis fazékban vizet forralunk (kb. 3/4-ig legyen) és ha felforrt beledobjuk a ráktisztításnál visszamaradt „alkatrészeket”, plusz azokat a fejeket is, amik a rákkal együtt sültek. Kb. 3 percig forraljuk és hagyjuk hűlni. Ha már hideg vagy langyos, a darabos dolgokat kiszedjük a botmixer poharába, hozzáöntünk egy keveset a főzőléből és pépesítjük. Visszaöntjük a fazékba, majd az egészet átszűrjük a legsűrűbb szűrőn, amit otthon találunk. Egy olyan tengerízű esszenciához jutunk így, amit rengeteg étel alapjaként használhatunk majd fel. Kisebb adagokban fagyaszthatjuk is.)