ALMÁS VÉRESHURKA-SZIVARKÁK

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Bár a mai recept szivarkákról szól, nyugalom,... nem szoktam vissza a dohányzásra. És ha nem, akkor mégis mi közük van a gasztronómiához? Elvileg semmi, de ha az ember lánya időnként törekszik úgymond érdekes dolgokat alkotni, akkor ebből kisülhetnek néha „furcsaságok” is. És ha ezek a „furcsaságok” ráadásul ehetőek is, akkor miért ne. Ebben rejlik a titok.

De mégis… véreshurka és alma? Két ennyire különböző összetevő? Igen! Összepárosítottam őket és vártam mi lesz a végeredmény. És el sem tudjátok képzelni, mennyire szeretik egymást. Ez olyasmi, mint amikor különböző fajú emberek összeházasodnak. Vagy talán nem lehet, szerelmes mondjuk egy svéd nő egy afrikai férfiba vagy egy afrikai nő egy német férfiba… vagy ’tudomisén’? Dehogynem! Nos, valami ilyesmi történt ezzel a keverékkel.

A szivargyártás viszont külön fejezetet érdemel. Előrebocsátom (kis túlzással), hogy ez a munka nem való olyanoknak, akik túl hamar kijönnek a béketűrésből. Vagy talán igen. Minden bizonnyal olcsóbb módszer, mint pszichológushoz járni. Hogy egy kicsit világosabb legyek, számomra ez volt az első alkalom. Akarom mondani, első találkozásom a filo tésztával. Soha eddig nem dolgoztam vele, nem csináltam semmit ebből a tésztából. Ha valaki szeretné csak megközelítőleg is érzékelni mennyire lehet törékeny a női lélek, az vegyen egy csomag filo tésztát és kezdjen dolgozni vele. Esküszöm rettentően hasonlóak… ebből a szempontból. Őszintén megmondom az első három szivarkánál elfogott a vágy, hogy megfogjam az egészet, bevágjam a szemétbe és ott egye meg a fene. De hát mire való az önkontroll, ha nem arra, hogy az ember megálljon egy pillanatra és azt mondja: gyerünk Éva, csak nem hagyod, hogy egy ilyen sz**ság kifogjon rajtad. Hát az csak természetes, hogy nem! Ezért vagyok a lánya annak, akinek. Szóval a negyedik már egy kicsit jobban megy, az ötödiknél pedig már rájössz a dolog trükkjére. Ettől függetlenül, gondolom, hogy a következő alkalommal majd szebbre sikerülnek. De még így is ez az egész szivargyártás akkora koncentrációt követelt tőlem (lehet, mástól nem), hogy ha egy kisebb fajta szökőár vonul át Roquetas-on, szerintem meg se érzem. (Jól van, tudom, hogy ez most nem épp a legmegfelelőbb pillanat, hogy ezzel viccelődjek.) Szóval eltekintve attól, hogy kell hozzá egy kis kézügyesség, nem egy bonyolult recept és a végeredmény egy igazán ízletes, nagyon eredeti „amuse bouche”.

Azoknak, akik még nem dolgoztak filo tésztával két fontos dolgot kell tudniuk: először is, a tésztát nem hagyjuk szabad levegőn, mert rendkívül gyorsan szárad és akkor menthetetlenül töredezik. Ezt elkerülendő, (a tésztát amivel épp nem dolgozunk) egy NYIRKOS törlőkendővel letakarjuk. A nyirkost szándékosan hangsúlyozom, mert a másik fontos dolog, hogy a kendő ne legyen túl nedves, mert ezáltal a tészta is nedvessé válik, aminek következtében nyúlik mint a gumi és kezelhetetlen. E két dolgot szem előtt tartva, megelőzhetünk néhány kisebbfajta idegösszeroppanást. Ennyi.

A hozzávalók kb. 30 darabnyi szivarkához elegendőek, de ha már belejöttetek, csinálhattok többet is és lefagyaszthatjátok.

Hozzávalók:

• 1 csomag filo tészta (ami kimarad, le lehet fagyasztani)
• kb. 35 dkg véreshurka
• 1 savanykás alma
• 1 kisebb fej hagyma
• barna cukor
• olívaolaj

Az itteni véreshurka természetesen más mint az otthoni, de az is tökéletesen megfelel. Mindegy, hogy pirított kenyérkockák vannak benne vagy rizs. Ez ízlés dolga.

A hagymát „julien”-re vágjuk és olajon dinsztelni kezdjük egy serpenyőben. Mikor már egy kicsit megfonnyadt, hozzáadjuk a megtisztított és kockákra vágott almát. Megszórjuk egy kevés barna cukorral és lassú tűzön karamellizáljuk.

A véreshurka tölteléket kiszedjük a bélből, villával szétnyomkodjuk és hozzáadjuk az előbbiekhez.

Az egészet jól összeforgatjuk és hagyjuk néhány percig a tűzön. Mikor a hurka is jól átforrósodott, félretesszük. Ha már kihűlt annyira hogy dolgozni tudjunk vele, megcsináljuk a szivarkákat. Egy tésztalapot 8 darabra vágunk. Minden szivarkánál (amikor már majdnem felsodortuk) megkenjük a tészta végét tojással, a „leragasztás” végett és forró olajban kisütjük.

Jó étvágyat!