MÉZES KRÉMES

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ez a recept a sok-sok éves kézzel írott receptgyűjteményem egyik gyöngyszeme. Valamelyik rokontól való és arra az időszakra datálható, amikor első lépéseimet tettem a konyhatündérség rögös útján. J  Magyar bloggereknek és olvasóknak nem kell bemutatnom mi is az a mézes krémes, inkább a spanyol közönséget akarom vele megcélozni, de ha valaki a magyarok közül pont ezt akarja elkészíteni, garantálom, hogy nem fog csalódni. Még sosem tudtam elrontani (gyanús! J) és aki eddig kóstolta mindenkinek ízlett.

Hozzávalók:

Tészta (21x32 cm-es tepsihez):
·         500 g liszt
·         7 ek. tej
·         3 ek. méz
·         2 tojás
·         100 g zsír
·         1 csapott ek. szódabikarbóna
·         150 g cukor

Krém:
·         400 ml tej
·         1 cs. vanília puding
·         1 rúd vanília
·         200 g szobahőmérsékletű vaj
·         200 g porcukor

Plusz kb. 250 ml sárgabaraclekvár (lehetőleg házi).

Csokimáz:
§  150 g étcsokoládé (70%-os)
§  75 g vaj

Elkészítés:

Először a tésztával kezdjük.

1.       A liszt kivételével egy tálba teszünk minden hozzávalót és vízgőz fölött (az edény ne érjen a vízbe!) kézi habverővel állandóan kevergetjük addig, amíg egynemű folyadékká válik az egész. Akkor levesszük a gőz fölül és kevergetve addig várunk, amíg annyira le nem hűl, hogy dolgozni tudjunk vele.

 

2.       Ekkor hozzáadjuk az átszitált lisztet és összedolgozzuk. Ha nagyon ragacsos lenne, adhatunk hozzá még egy kevés lisztet.

 

3.       Amikor az egész összeállt egy gombóccá, mérjük le és osszuk el pontosan öt felé (mérleg segítségével, ne szemre!) és tegyük egy negyedórára a hűtőbe.  

 

4.       Közben melegítsük elő a sütőt 180 fokra és készítsük elő a tepsit, aminek a hátát vékonyan bekenjük vajjal vagy zsírral.

 

5.       Lisztezett munkalapon nyújtsuk ki az első tésztagombócot olyan nagyságúra mint a tepsi, tekerjük fel a sodrófára, majd a sodrófáról letekerve terítsük a tepsi hátára. Nem baj ha nem pont ugyanakkora, bár azért igyekezzünk, hogy legalább megközelítőleg tepsi méretű legyen. Még mindig jobb ha egy kicsit kisebb (akkor kézzel kilapogathatjuk a tepsi méretéhez igazítva) mintha túl nagy, mert bár le lehet vágni a lelógó felesleget, de a tésztalap túl vékony lesz és egyébként is nem véletlen, hogy ki van mérve minden laphoz való tésztának a súlya.

6.       Ha ezzel megvagyunk, betesszük a sütőbe és világos aranyszínűre sütjük. Hülyén hangzik ez a meghatározás, de a fehérnél tényleg épp csak egy kicsit kell sötétebbnek lennie. Ezt időben nehéz megmondani hogy mennyi, mert minden sütő más. Nálam kb. 7-8 perc volt. Bevallom én meg is szoktam „tapogatni” hogy jó e már. J
 

7.   Ha gyakorlott háziasszonyok vagyunk és sütés terén már otthonosan mozgunk, akkor miközben sül a tészta már nyújthatjuk is a következő lapot, sőt, ha van két egyforma tepsink az már maga a mézesgyártás netovábbja. J Ha viszont nem, akkor inkább várjuk meg míg megsül a lap, mert amint egy pillanatra nem figyelünk oda, rögtön megég (tapasztalatból mondom). Utána amíg hűl, úgyis lesz időnk kinyújtani a következőt.
 

8.       Tehát várjuk meg amíg egy kicsit kihűl, de ne túlságosan, mert minél jobban ki van hűlve annál törékenyebb. Tépjünk egy akkora darab sütőpapírt amire ráfér a lap (vagy terítsünk le egy tiszta konyharuhát), fogjuk meg a tepsit sütőkesztyűvel vagy konyharuhával, egy széles lapú késsel nyúljunk a tészta alá, óvatosan lazítsuk fel, majd szintén óvatosan, hogy el ne törjön, csúsztassuk a sütőpapírra vagy konyharuhára). Akik már csinálták, azok tudják, hogy ez nem annyira komplikált mint ahogy leírom, de hátha épp egy kezdő találkozik szembe a receptemmel.

 

9.       Szóval mindezt megismételjük a többi négy lappal. Nyugodtan csúsztassuk a lapokat egymás tetejére, de mindig tegyünk közéjük sütőpapírt. A tepsi hátát ne felejtsük el mindig vékonyan bekenni zsiradékkal (nem kell lemosni lap és lap között). Ha készen vagyunk a lapokkal, terítsük be egy tiszta konyharuhával és készítsük el a krémet.

 

10.   Tegyük egy bögrébe vagy kisebb kancsóba a pudingport, a vaníliarúd kikapart magjait és 1 evőkanálnyit a cukorból. Öntsünk hozzá egy kevés tejet és keverjük csomómentesre. Adjunk hozzá még több tejet (összesen kb. 2 decit) és hagyjuk állni 15 percig. Közben a tej másik felét a maradék cukorral forrósítsuk fel, majd állandó kevergetés közben lassanként öntsük hozzá a pudingos keveréket. Lassú tűzön addig kevergessük, amíg jól be nem sűrűsödik. Húzzuk félre és fedjük le egy kis rést hagyva, hogy a gőz távozni tudjon. Hagyjuk hűlni.  

  

11.   Közben a vajat a porcukorral habosra keverjük (fehéredésig) kézi robottal.

 

12.   Ha teljesen kihűlt a pudingos krém, hozzáadjuk a vajhoz és teljesen simára turmixoljuk.

 

13.   Fogunk egy mézeslapot és egy akkora tálcára vagy valamilyen más sima lapra tesszük (én egy nagyméretű vékony vágódeszkára tettem), ahol kényelmesen elfér. Egyenletesen megkenjük a krém egyharmad részével. Rátesszük a következő lapot (óvatosan, nehogy eltörjön) és azt is megkenjük egyenletesen a maradék krém felével. (Én mielőtt megkenném, óvatosan le szoktam nyomkodni egy kicsit, hogy a levegő kiszoruljon, de szerintem ez csak az én mániám. J Kezdők ne utánozzanak!)

 

14.   Ezután ráhelyezzük a harmadik lapot, amit baracklekvárral fogunk megkenni. Jól kenjétek be a lapok széleit is, mind a krémmel, mind a lekvárral. Most jöhet a negyedik lap, amin elterítjük a maradék krémet. Végül befedjük az utolsó lappal. (Nyomkodás! J)  Elfelejtettem mondani, hogy mielőtt elkezdünk rétegezni, a lehető legsimább lapot hagyjuk utoljára.

 

15.   A mázhoz a csokoládét darabokra törjük egy tálba, vízgőz fölé tesszük, hozzáadjuk a vajat és addig kevergetjük, amíg a csoki fel nem oldódik teljesen és szép sima nem lesz. Levesszük a gőz fölül, kicsit kevergetjük, közben fogunk egy darab sütőpapírt (amit a lapok elválasztásához használtunk), ráteszünk egy rácsot és a rácsra helyezzük a tálcát (vagy deszkát) a rétegezett sütivel.

 

16.   A csokoládét egyenletesen a sütire öntjük, és szépen elterítjük. Én nem szoktam se kést, se semmilyen más eszközt használni ehhez, hanem megfogom a deszkát a ráccsal együtt és óvatosan döntögetem arrafelé ahol még nincs, vagy csak kevés csoki van, így teljesen tükörsima lesz a sütink teteje. Nem baj, ha a felesleg lefolyik az oldalán, a széleket majd úgyis le fogjuk vágni. Kb. 15 percnyi állás után, megfogjuk a tálcát a ráccsal együtt és hűvös helyre (de ne a hűtőbe!) tesszük egy éjszakára.

 

17.   Másnapra a lapok megpuhulnak, a csokimáz megdermed és szépen szeletelhető lesz. Levágjuk a széleket és szeleteljük. Én téglalapokra szoktam vágni, de ez ízlés kérdése, és mindig csak annyit szeletelek, amit felkínálok, hogy ne száradjon ki. THE END. (Ha azt akarjuk, hogy szépen legyen szeletelve akkor a lehető legélesebb, hosszú pengéjű késünket használjuk és legyünk a vágásnal határozottak....ne "fűrészeljük" a sütit!)