HÚSVÉTI FONOTT KALÁCS I.-II. / PAN DE PASCUA I.-II.

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Tudom, hogy nem valami nagy újdonság amit ma posztolok, hiszen ilyenkor Húsvét táján hemzsegnek a blogok és a gasztromagazinok a szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb fonott kalácsoktól. Az ember lánya azt sem tudja, melyiket válassza, hiszen mind olyan ínycsiklandó. Én még sosem sütöttem fonott kalácsot, sőt, mondhatnám, hogy barangolásaim a kelt tészták világában mindezidáig igencsak ritkák voltak. Az idei Húsvéton sem lett volna ez másként, ha Nagypénteken egy hirtelen ötlettől vezérelve el nem döntöm, hogy márpedig én is sütök kalácsot. Legalábbis megpróbálkozok vele, lesz, ami lesz alapon. Megnéztem pár receptet, aztán kiválasztottam egyet, amelyik éppen szimpatikus volt a csillagok akkori állása szerint. Igazából azonban olyan egetverő különbségek nincsenek a kalácsreceptek között. Választásom Babett receptjére esett, viszont én az eredeti adagnak csak a felét vettem, mivel hogy nem is akartam túl nagy mennyiséget sütni, no meg azt sem tudtam, hogy sikerülni fog-e egyáltalán. A leírás nagyon egyszerű és érthető, nem is fogom lemásolni, csak belinkelem nektek ide az eredetit. Mivel az utóbbi időben felfedeztem, hogy imádok gyúrni és dagasztani - mondhatnám úgy is, hogy ez a legújabb hobbim, csak győzné enni valaki - ezzel nem is volt problémám, minden ment, mint a karikacsapás. Fonásnak kiválasztottam egy négyes fonást, mondom, legyen már valami kis izgalom is a dologban (hátha ott elrontom az akciót), de az is borzasztó egyszerűen ment ugyanis találtam a neten egy jó kis ábrát, azt be is másolom ide nektek. Elronthatatlan. Olyan szépre sikerült a fonásom, hogy magam is meglepődtem. Utána már csak a sütés volt hátra és azt már csak remélni mertem, hogy az én kis egyszerűnél is egyszerűbb sütőmben nem fogom sem elégetni sem félig nyersen hagyni a kalácsomat.

Annak bizonyságául, hogy mennyire szép lett a kalács, íme a fotók, arra pedig, hogy legalább olyan finom volt mint amilyen szép, a becsületszavamat adom.

(kel a tészta)

A hozzávalók és a recept leírását ITT találjátok.

A fonás technikája pedig ez lenne:

Minden szám egy „ágnak” felel meg, az "x" az ágak keresztezése, a / és \ jelek pedig az egyenes továbbvezetést szimbolizálják:

1 2 3 4

x   x

2 1 4 3

/    x     \

2 4 1 3

x   x

4 2 3 1

/     x     \

4 3 2 1

x   x

3 4 1 2

/     x     \

3 1 4 2

x   x

1 3 2 4

/     x     \

1 2 3 4

    

Aki esetleg mégis túl bonyolultnak találná, csinálja a legegyszerűbb hármas fonást.

Ja, és fonott kalácsot nem csak Húsvétkor lehet ám sütni, hanem az év bármely szakában. Egy pohár tejjel, kávéval vagy kakaóval kiváló reggeli vagy uzsonna. Remélem meghoztam a kedvét annak, aki még sosem csinálta, hiszen nem egy nagy ördöngösség. Jó étvágyat hozzá!

HÚSVÉTI FONOTT KALÁCS II. / PAN DE PASCUA II.

Ma - felbátorodva a pénteki sikerélményen - a maradék sonka és tojás felhasználásával készítettem két kalácsot a barátaimnak ajándékba, mivel itt nem dívik a kalácskészítés. Ebben az esetben, a receptben szereplő teljes adaggal dolgoztam, vagyis 500 g liszttel. A tésztát a kelés után megfeleztem, majd mindkét felet harmadoltam, mivel ezeknél a kalácsoknál csak a sima hármas fonást alkalmaztam. Minden darabot egyenként egy hosszúkás nudlivá formáztam, majd nyújtófával kicsit kilapítottam/szélesítettem. Így lett hat db kb. 35x15 centis téglalapom, amelyeknek a közepét (vigyázzunk, hogy a széleken maradjon 2-3 cm „tisztán”) megkentem tormakrémmel, ami ecetes torma és mascarpone keveréke, amihez tejszínhabot, sót és egy pici citromlevet adtam. Az arányokat mindenki igazítsa a saját szájízéhez. Ezután megszórtam aprított főtt sonkával, aprított főtt tojással és szintén aprított újhagymával és egy picit megsóztam. (Természetesen tölthető mással is, kinek mi az ízlése.) Összezártam a tésztát, a két végét is jól lenyomkodtam, hogy ne folyjon ki a töltelék, kicsit meggörgettem és félretettem. Miután minden rúddal végeztem, csináltam két fonatot a három-három rúdból és sütőpapírral bélelt tepsire raktam őket. A papírból kb. 15 centivel hosszabbat téptem a tepsi méreténél, félbehajtottam, és a felesleget középen „válaszfalként” használtam, hogy a kalácsok úgy a kelés, mint sülés közben ne „nőjenek össze”. Miután megkeltek a tepsiben, lekentem őket tojás és víz keverékével és megszórtam nyers szezámmaggal. Íme a végeredmény: