domingo, 18 de septiembre de 2011

MEDITERRÁN CUKORKÁK / CARAMELOS MEDITERRÁNEOS

Esta receta se puede ver en castellano aquí.

Ha azt mondom, imádom a tésztát, nem mondtam semmi különlegeset. Szerintem kevés olyan ember van, aki ne szeretné. Viszont azok már sokkal, de sokkal kevesebben vannak, akik veszik a fáradtságot és megpróbálkoznak a házi tészta készítésével. Bevallom, nekem még nem nagyon megy, de azért próbálkozom szorgalmasan. Annyiszor, de annyiszor láttam otthon anyukámat, amikor tésztát gyúrt aztán nyújtotta sodrófával (nem géppel!), és tette mindezt olyan „lazasággal” mintha a világ legkönnyebb dolga lenne. Pedig van ám benne izommunka!
Szóval időnként én is nekiállok. Természetesen volt már olyan, hogy azt mondtam... „sohatöbbet!”... de aztán a kudarcok elfelejtődnek és egy idő után újra megszáll az ihlet. Olyanra azért még nem volt példa, hogy ehetetlen lett volna, de esztétikailag néha hagy némi kívánnivalót maga után. De ez végül is gyakorlat kérdése.
A mai receptben, ami leginkább megfogott az a különlegessége, hogy „hú de jól néz ki” és nem annyira az, hogy „hú de finom lehet”. Bár a töltelék csupa finomságból áll, de e felett egy kicsit elsiklottam - annyira lekötött a cukorkák formázása - egészen addig, amíg számba nem vettem az első falatot. Akkor viszont megállt a villa a kezemben és csak annyit tudtam kinyögni, hogy... mmmm... (persze teli szájjal mi mást is tud mondani az ember). Érdekes módon ez alkalommal senki sem dumált ebéd közben, mindenki tolta befelé a „cukorkákat”, csak időnként hangzott el egy-egy... mmmm. De nem csigázom tovább az érdeklődéseteket, hanem inkább rátérek a receptre.

Hozzávalók (4 személyre):

A tésztához:

• 40 dkg liszt
• 4 tojás
• só

A töltelékhez:

• 25 dkg (két gombóc) mozzarella di bufala
• 6 dkg koktélparadicsom
• 15 dkg főtt sonka (egy jobbfajta gépsonka is megteszi)
• 10 dkg krémes túró
• 2 db ajóka (sóban pácolt szardella)
• 2 evőkanálnyi reszelt érett juhsajt (manchego)
• 1 evőkanál zsemlemorzsa
• néhány levél friss bazsalikom és menta
• só, frissen őrölt bors

A szószhoz:

• kb. ½ kg paradicsom (lucullus a legjobb)
• 1 kisebb fej hagyma
• friss aprított menta
• friss aprított bazsalikom
• oregánó
• extra szűz olívaolaj
• só

Itt megjegyezném, hogy én némelyik hozzávalónak (tészta hozzávalói, mozzarella, sonka, túró) csak a felét vettem és így is bőven jóllakott 4 személy. Ezután mindenki a saját kritériumai szerint dolgozzon a mennyiségekkel.


Elkészítési mód:

Először összekeverjük a tészta hozzávalóit egy tálban (ügyesebbek rögtön a gyúródeszkán) és energikusan gyúrjuk, amíg egy sima, rugalmas gombóccá össze nem áll az egész. (Nem kell hozzá vizet önteni, összeáll, higgyétek el.) Ezután folpack fóliába csomagoljuk és kb. fél órát állni hagyjuk.
Közben összeállítjuk a tölteléket. A koktél paradicsomokon ejtünk egy pici vágást és néhány másodpercre(!) forró vízbe dobjuk, hogy könnyebb legyen lehúzni a héjukat. Ezután mindent (mozzarella, sonka, ajóka, paradicsom, bazsalikom, menta) apróra vágunk, és egy tálba tesszük. Hozzáadjuk a túrót, a juhsajtot és a zsemlemorzsát, sózzuk-borsozzuk, és jól összekeverjük az egészet.


A tölteléket félretesszük és megcsináljuk a szószt. A felaprított hagymát az olajon picit megdinszteljük, majd hozzáadjuk a lebőrözött apróra vágott lucullus paradicsomot. Megsózzuk, és lassú tűzön kb. 15-20 percig csendesen rotyogtatjuk. A végén hozzáadjuk a felaprított bazsalikomot és mentát, keverünk rajta néhányat és félrehúzzuk.
Ezután a tésztagombócunkat kinyújtjuk, kézzel vagy géppel, kinek hogy könnyebb. Nem kell „átlátszónak” lennie, a tésztanyújtó gépen a 7-es fokozatig kell eljutni, majd kb. 6x7 cm-es téglalapokra vágjuk. Lehet késsel, vagy ha cifrázni akarjátok, derelyevágóval. Egy teáskanálnyi tölteléket teszünk mindegyikre, feltekerjük, majd finoman összenyomjuk a töltelék mellett, hogy cukorkaformát kapjunk. Lisztezett felületre tesszük őket amíg végzünk minddel.


Lobogó sós vízben kifőzzük, de egyszerre csak néhányat tegyünk a vízbe.


Közben kicsit újramelegítjük a paradicsomszószt, amit tálaláskor a cukorkákra öntünk és megszórjuk oregánóval. Én - aki parmezánrajongó vagyok - azt tanácsolom, hogy ne szórjátok meg parmezánnal bármennyire is szeretitek, mert elnyomná a töltelék ízét. Munkára... akarom mondani gyúrásra fel, és... jó étvágyat!


Ez a recept a "PASTA ¡qué pasión!" tésztaspecialitásokat tartalmazó szakácskönyvből való.
 
 

4 comentarios:

  1. Ez elképesztő extra! Akkor gyúrásra fel!!!

    ResponderEliminar
  2. Valóban nagyon különleges de nemcsak kinézetre, hanem ízre is. Csak ajánlani tudom! :-)

    ResponderEliminar
  3. Ez nagyon tetszik. Hétvégén kipróbálom.

    ResponderEliminar
  4. Vali, jó étvágyat hozzá. Majd írd meg, ízlett-e. :-)

    ResponderEliminar

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...